„Pécsi romák, akik példaképek” című cikksorozatunk második részében két hölgyet mutatunk be, akik bár különböző életszakaszban vannak, de egy dolog közös bennük: a konyha, ahol jól érzik magukat, ahol kiteljesedhetnek és ahol kreativitásukat megcsillogtathatják nap mint nap.
A főzés művészete és a cukrászat napjainkban reneszánszát éli hazánkban is. Diplomás pályaelhagyók tanulják ki a cukrászmesterséget úgy, ahogy hajdanán a céhlegények tették. Járják a francia cukrászatokat és „on the job” módszerrel, „inasnak” beállva sajátítják el a mesterfogásokat gyakorló szakemberektől, majd hazaérkezve cukrászdát nyitnak. Sorra nyílnak a magán cukrász- és főzőiskolák, ahol amatőrök kaphatnak néhány óra betekintést a sütemény- és ételkészítés varázslatába, próbálhatják ki egy-egy süteménykészítési technika alapjait. Ráadásul népszerű csapatépítő tréning helyszíne is egy-egy oktatókonyha.
Méltán elégedettek szakmájukkal az 59 éves Babo Lukrécia és a 29 éves Bogdán Alexandra. Mindketten cukrász végzettségűek, Babo Lukrécia emellett szakács és még további képesítésekkel is rendelkezik. Lássuk, miért is ezt a szakmát választották ők. Álljon itt bemutatkozásuk példaként a szakma iránt érdeklődők számára is.
Babo Lukrécia:
„1959. szeptember 2-án születtem. Erdélyből származom. Egy nagyon szép községben éltem, ott tanultam a szakmáimat is, melyeket nagyon szeretek. Szakács, cukrász, pincér és egészségügyi mediátor végzettségeim vannak. Fiatalkoromban pincérként, majd szakácsként és cukrászként, utána pedig 9 falu egészségügyi mediátoraként dolgoztam.
Jelenleg egy pécsi szociális konyhán dolgozom szakácsként. Nagyon szeretem a munkámat; türelemmel, jó kedvvel végzem. Motivációm az volt, hogy nagyon szeretem a szakácsszakmát és jövedelemre is szükségem volt. Több helyen voltam próbamunkán, de ez vált be, mert itt kedvesek voltak hozzám, szeretettel fogadtak”.
Mit üzenne a pályaválasztás előtt álló roma fiataloknak?
„Ne várják, hogy mások adjanak nekik; ők adják a munkájukat. Lehetőség mindig van, csak akarat kell. A munka nem jön házhoz, meg kell keresni. Aki akar, talál. Mi, romák, ha azt akarjuk, hogy elfogadjanak bennünket, nagyon fontos, hogy illendően viselkedjünk és tanuljunk meg alkalmazkodni.”
Bogdán Alexandra:
„Bogdán Alexandra vagyok, 29 éves pécsi lakos és egy 3 éves kislány anyukája. Nemrég szereztem meg a világ egyik – szerintem – legszebb szakmáját. Gyermekként nem gondoltam, hogy egyszer cukrász lesz belőlem, és ebben a szakmában találom majd meg önmagam. Azért választottam ezt a szakmát, mert úgy éreztem, a kreativitásomat és a szépérzékemet legkönnyebben itt csillogtathatom meg. Mindannyiunkban ott rejtőzik a tehetség, jó érzék valamilyen tevékenységhez, és ha ezt egy szakmában tudjuk beteljesíteni, az az egyik legjobb dolog.
Szeretem, amit csinálok, mert hasznos és minden alkalommal pluszt ad, motivál abban, hogy építkezhessek belőle és egyszer majd továbbadhassam. Azt tudom tanácsolni, hogy legelőször mindenki önmagában keresse, találja meg azt a tulajdonságot, amire hivatást építhet, mert az elhivatottság is nagyon fontos. Hiszen nem csak azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért is hogy boldogok legyünk és boldoggá tehessünk ezáltal másokat.”
A projekt a Duna Transznacionális Programból, az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával, az Európai Unió és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.
