„Nem, nem úgy, mint a levitézlett Gálvölgyi János az ergya Heti Hetesben, hanem tényleg. 1986 óta és azelőtt is szerettem. Emlékszem még Esterházyra, Détárira, Nyilasira. És emlékszem 2016-ra, az Eb-re. Szóval szeretem. Játszottam begipszelt törött kézzel, begipszelt törött lábbal, szétment ízülettel begyógyszerezve, vagy orvosok által is megtiltva, súlyos hasüregi sérüléssel – igen, baromság, hülyeség és ostobaság. De a szenvedély ilyen – tudják ezt a dohányosok és a szerelmesek. No meg a futballrajongók.
Igen, szeretem a futballt, ezt talán arról a fekete bitumenes grundról hoztam, ahol nem egyszer hagytam ott a térdemről lemart bőrt, ahol vérre menő küzdelmeket folytattunk alig 8-9 évesen, ahol a legkisebbként mindig bizonyítanod kellett, hogy te megállod a helyed a nagyobbak között. Szóval harcoltunk és játszottunk. Szenvedélyből, erőből és szívből.
És ott voltam, amikor Matyi Dezső eltemette a pécsi futballt kiváló teátrális érzékkel, egy koporsóval. És nagyon is találó volt az akció, mert a sírt ő ásatta meg és valóban ő ásta meg a PMFC felnőttcsapatának. Matyi üzelmeiről annyit, hogy megpróbálta jobbra-balra tologatni a pénzeket a különböző cégei között, majd mikor kivonult a focicsapattól, akkor belengette, majd ő KITÁLAL. Azóta is várjuk, hogy tálaljon ki például arról, hogy miért a városnak kellett kifizetnie a közüzemi számlákat utána, vagy miért nem volt elég labda.
De felejtsük is el Matyi urat, jött és ment. A csalódott szurkolók meg maradtak, akiknek szenvedélyük a foci.
Az önkormányzat aztán erőn felül megpróbált – mert ugye most kap a fejére – mindent megtenni azért, hogy legyen felnőttcsapata, miközben több száz kis srác fociját is támogatta, akik szépen hozták is az utánpótlás-bajnokságokból az eredményeket. A nagy csapat meg nem, miközben mindent megkaptak, mert mi is kellett: pénz, pénz és pénz.
Na igen, és most meg Koller Krisztián szerint NB II.-es szintű csapat volt, mondjuk ezt ők gondolták belülről – amit el is fogadunk –, az NB III. meg szépen beárazta őket, hogy NB III.-asok.
Most meg az a baj, hogy az amúgy nehéz költségvetési helyzetben lévő város azt mondja, elég volt, elfogyott a pénz, mert az eddig a pécsi adófizetők pénzéből beletolt több száz millió forint nem hozta meg a várt eredményt.
És akkor most fordítsunk egy kicsit a dolgon:
Ha lenne továbbra is ugyanennyi pénz, akkor is ugyanazokkal kellene továbbfolytatni, ugyanazzal a csapattal, amelyiknek egyik vezéregyénisége arról beszél, miután a nemzetközi szinten harmatgyenge NB III.-at sem hozták, hogy ők bizony ennél sokkal jobbak?
Mert ugye ők jobbak, csak a fű nem úgy nőtt akkoriban, a labda nem volt gömbölyű és így tovább lehetne folytatni a sort. Ismerős a kifogásgenerátor.
Igen, a csalódottság beszélt belőle, megértjük, de tényleg még egy évet kellene ugyanúgy ugyanarra áldozni, hogy hátha, talán, majd tutira bejön az NB III. megnyerése az NB II.-es szintű csapattal? Nem biztos.
És akkor most fordítsunk megint egy kicsit a dolgon:
A jobboldali kormányt azért gyűlölik a baloldalon, mert támogatja a focit – jól vagy rosszul, de ezt teszi. A jobboldali pécsi vezetést azért gyűlölik a baloldalon, mert a PMFC felnőttcsapatát nem támogatja milliárdokkal.
Igaz, több száz gyerek sportolhat Pécsen, amit a város saját erejéből áll. Aztán meg azért gyűlölnék, ha támogatná milliárdokkal, mert ugye ezt a pénzt lélegeztetőgépekre kellene költeni. És gyűlölik azért is a jobboldalt, mert az elhízott gyerekeket látva bevezette a mindennapos testnevelést, amiről egyes kifinomult bölcsészkaros megmondóemberek csak úgy nyilatkoznak, hogy »b…sza meg, nem vagyunk majmok…«
És akkor most fordítsunk egy kicsit a dolgon:
Szeretem a PMFC-t és azokat a srácokat, akik a szívüket beleadták eddig is, mert biztos vagyok abban, hogy sokan ezt tették; megtették, amit tudtak, és meg is teszik majd jövőre is – ebben is biztos vagyok.
Mert van szívük és lesz is erejük, és ha szereted a focit, más nem számít.”
