Pécsett és környékén szinte mindennek van legendája, a város legfontosabb látnivalóinak, a Mecsek hegyeinek, völgyeinek, barlangjainak, fáinak, patakjainak. Ezekről az érdekes, humoros, vagy épp ijesztő mondákról és történetekről pedig már sokat írtunk, viszont rá kellett jönnünk, hogy a pécsi legendák felkutatása során elsiklottunk a Pécs felett emelkedő sziklák izgalmas történeteiről. Bizony, még a pécsi szikláknak is vannak legendáik!
A következőkben dr. Lehmann Antal „Legendás sziklák Pécs felett” című írásából merítünk, hogy a lehető legtöbben ismerjék meg a tettyei sziklafal szájról szájra terjedt történeteit. Előre szólunk, hogy a történet egészen képtelen és őrült, ugyanakkor szomorú is.
A tettyei sziklafal mondája
Évszázadokkal ezelőtt a Tettye sziklái nem ott meredeztek, ahol ma állnak. Nem bontották még le semennyire a Pécset építő kővágók. A monda szerint ekkor, az ősi Tettye szikláinak üregeiben „bájos tündérek, haragos óriások, bajszerző banyák és lidércek tanyáztak”, mindemellett pedig egy „sziklaóriás toronyszerű ormokkal” emelkedett a völgy felett. Ez az orom úgy nézett ki, mint egy szörny, oldalában hatalmas lyukak tátongtak, amiktől azt hitték az emberek, hogy a sziklának szemei és harapásra nyitott szája van, borzongtak és rettegtek is rendesen a sziklaszirttől.
Ma már nincs nyoma ennek a sziklaszörnynek, ami a legenda szerint a Mindenszentek-templomáig érhetett. Ez a kőszirt egy Kalán nevű férfié volt a tatárjárás idején. Kalán a pusztításuk elől a szikla egyik kőlyukában bújt el. Mikor a tatárok elvonulása után előmászott, semmit nem látott, csak pusztítást. A tündérek elköltöztek, a banyák eltűntek, a lidércek elmenekültek, ahogy az emberek nagy része is. Kalán nagy nehezen visszaédesgette a Tettye molnárait, vargáit, juhászait, a terület pedig újra virágozni kezdett. Miután vastag kőfalakat emeltek a Tettyén (eső után köpönyeg), Kalán a szikla legmagasabb pontjára őrtornyot emeltetett, hogy innen kémleljék az ellenséget. Fura ember lehetett ez a Kalán, mert a legenda szerint az építőknek azt a feladatot adta, hogy az őrtorony legyen erős, biztonságos és érjen a felhőkig, és ráadásul szépnek is kellett lennie.
A kész őrtorony valóban gyönyörű lett, állítólag nem volt párja Baranyában. Piros kőből rakták ki a falait, melynek hímes mintája volt, a vörös kövek közé fekete fényes rögök is kerültek, belül alabástrommal bélelték ki. A torony hegyes csúcsára drágakövet helyeztek, ami éjjel-nappal csillagként világított, „holdas éjszakákon pedig olyan volt, mint egy szentjánosbogár”. Kalán fia innen, a torony tetejéről kémlelte egy öreg juhász szépséges lányát, Flórikát, akibe nagyon beleszeretett.
Mikor erőt vett magán és először elhívta a lányt a toronyba, Flórika megrettent, mert eszébe jutott szerelme, a nem messze legeltető bojtárlegény. Mivel félt, hogy a magas rangú ifjú nehezményezné, hogy már van szerelme, Flórika azt mondta (fogalmunk sincs, hogy mi a logika itt), hogy csak ahhoz megy hozzá, aki lehozza a drágakövet a torony tetejéről. Kalán fia erre nyilván ugrott is, lóra pattant és elvágtatott a toronyhoz. Flórika pedig fogta magát, elsietett a bojtárfiúhoz és megmondta neki, hogy ha látja a drágakővel érkező fiút, vegye el tőle a követ, különben sajnos hozzá kell mennie feleségül.
A bojtárfiú lesben állva figyelte, ahogy Kalán fia mászik a torony oldalán, majd mikor az már jó magasan járt, „ledobta bocskorát, és a másik oldalon olyan gyorsan kúszott fölfelé, mint a macska”. Egyszerre értek fel a csúcsra, egyszerre nyúltak a kőért és egyszerre kezdték el rángatni maguk felé. A kő meglazult, kiesett helyéről, Kalán fia utána nyúlt, de megcsúszott és lezuhant a mélybe, a drágakő pedig széttört. A bojtárfiút Kalán elfogatta és az úgynevezett „kaszástömlöcbe” vetette, ami egy mély lyuk volt, folyamatosan mozgó éles kaszákkal, amik lassan vagdosták halálra a fiút. Kalán ezután Flórika apját egész Baranyából kikergette. De mi lett Flórikával? Nos, a lányka a Mecsekbe menekült, elrejtőzött üldözője elől, idővel pedig vén banya lett belőle, aki néha óriási vihart idéz a Tettye felett, süvítő széllel, amibe belesírja soha nem múló bánatát.
A sziklatornyot később a törökök elbontották és beépítették a püspök tettyei nyaralójából átalakított derviskolostorukba.
Forrás: A Mecsek Egyesület 2009-es évkönyve