Nem a legjobb élmény egy lépcsőházban ajtók elé kipakolt szemeteszsákokba futni, hiszen senki nem kíváncsi a szomszéd megcsócsált, bűzlő dinnyehéjára, pizzás dobozaira és sörösüvegeire. De mit lehet tenni ilyen esetekben?
A társasházak lakóinak békés, közös együttélése számos akadályba ütközik, legyen az egy éjjel zenét bömböltető szomszéd, egy erkélyünkre hamuzó felső, vagy egy lakásunkat befüstölő alsó lakótársunk. Az egyik olyan tipikus ilyen és a legtöbb panel- és társasházlakó számára konfliktusokhoz vezető jelenség nem más, mint a jól megpakolt szemeteszsákok kirakosgatása a lépcsőházakba.
Ahogy sokak számára, számunkra sem világos, hogy miért rakják ki egyesek a szemetükkel telerakott szemeteszsákokat ajtajuk elé. Egyrészt közel sem a legjobb élmény egy amúgy rendben tartott lépcsőházban zsákokba futni, senki nem kíváncsi a szomszéd megcsócsált dinnyehéjára, pizzás dobozaira és sörösüvegeire. Másrészt – és ez talán még rosszabb – az akár napokig ott érlelt szemétnek bizony szaga van, nem is akármilyen.
Az érthetetlen az, hogy miért tűnhet ez praktikusnak valaki számára, főleg úgy, hogy minden panel- és társasház előtt pár lépésnyire ott állnak a kukák, amikhez az ember minimális erőfeszítés árán leslattyog és szépen beledobja a szemetet, mármint jó esetben. Vannak azonban olyanok, akik valamiért halogatják ezt a nem túl nehéz feladatot, aminek a szomszédok és a házban élők isszák meg a levét, szerencsére csak képletesen.
Nagy Emil, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Baranya Megyei Szövetségének elnöke szerint a probléma létezik, és ahhoz, hogy megszűnjön, nagy köröket kell futni.
Először is, ha ilyen gondunk van, a közös képviselőt kell megkeresnünk, és meg kell kérnünk arra, hogy a ház házirendjébe írja bele, hogy tilos a lakások előtt tárolni a szemetet. Ha ezt megteszi, akkor a döntését a lakásszövetkezet közgyűlésén a ház tulajdonosával is jóvá kell hagyatnia. Miután ez megtörtént a lépcsőházat szeméttárolónak használó lakók birtokháborításért felelhetnek, ha valaki bejelentést tesz ilyen ügyben.
Viszont – folytatta Nagy Emil –, azokban az esetekben, mikor komoly hatósági ügy kerekedik az ilyen és ehhez hasonló társasházi nézeteltérésekből, sokszor merül fel az, hogy azok, akik tanúskodnának a megvádolt lakó ellen, vagy nem mennek el meghallgatásukra, vagy visszavonják panaszukat, mert félnek attól, hogy az megbosszulja mindezt (a leggyakoribb esetekben ilyenkor az autók, postaládák, esetleg az ablakok bánják a vitát).
Nagy Emil hangsúlyozta, az első és legfontosabb teendő az, hogy próbáljuk megbeszélni a problémánkat a lakóval, próbáljuk meggyőzni arról, hogy a szemeteszsákok kihelyezése nem etikus, nem esztétikus, mások számára kellemetlen dolog.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tűzvédelmi szabályzata szerint egyébként a lépcsőházakat és a közlekedőket nem tárgyaink, szemetünk tárolására, hanem közlekedésre szánták, melyek tűz esetén menekülési útvonalat jelentenek szolgálnak. Ezeket az útvonalakat pedig csak engedéllyel lehet szűkíteni személyes dolgainkkal.
Nem mintha tanácsokat akarnánk adni, de tudunk olyan esetekről, amikor egy-egy lakó annyira berágott a szemeteszsákokat lépcsőházban pihentető szomszédra, hogy a zsákokat alul szépen kivágta, majd azokat visszatette a szomszéd ajtaja elé, úgy hogy a vágás ne látszódjon. Nem épp kellemes meglepetés éri majd így a lakót, mikor végre le akarja vinni a szemetet. De olyanról is hallottunk, hogy valaki fogta a szemeteszsákokat és kellő mennyiségű ragasztószalaggal simán felragasztotta azokat a szomszédja ajtajára.
