A térség gazdaságára most rászorul a fejlődés, nekünk pedig kötelességünk ebben segíteni mondta Gábriel Róbert a Pécsi Tudományegyetem volt rektora, Természettudományi Kar dékánja, aki az új rektor, Miseta Attila mellett dolgozik. A professzor általános tudományos és innovációs rektorhelyettesként dolgozik, erről a szerepköréről, várható feladatairól, célokról kérdeztük.
– Hogyan fogadta Miseta Attila felkérését, akinek tulajdonképpen a vetélytársa volt?
– Természetesen megtiszteltetésnek vettem a felkérést. Szerintem ez annak a felismerésnek is köszönhető, hogy jól fogunk tudni együtt dolgozni, remekül ki is egészítjük egymást. A Természettudományi Kar sok tudományterületen rokon az orvosi kutatásokkal, ráadásul nekünk rálátásunk van az egyetemi munka több szegmensére is, mint például a tanárképzés. Ráadásul kettőnk rektorjelölti programjában sok a hasonlóság, lehet kombinálni őket.
– Tudományos és innovatív rektorhelyettes – ez milyen feladatokat fed?
– Ez egy jól kigondolt kettős feladatkör. Tudományos téren feladatunk, hogy eredményeket produkáljunk, nemzetközi szinten folyamatosan publikáljuk ezeket, állítsunk össze világszínvonalú kutatói teameket. Az innovációs feladatok az egyetem „harmadik missziójához” tartoznak, a vállalásokhoz a helyi társadalom és gazdaság felé. A térség gazdaságára most rászorul a fejlődés, nekünk pedig kötelességünk ebben segíteni. Ez megkerülhetetlen része a feladatainknak. A kettő természetesen összefügg: a tudomány által elért eredmények idővel átkerülhetnek a gazdaságba – a kérdés csak az, hogy mennyi idő telik el. Jó példa erre a gyógyszergyártás. De nem feltétlenül kell a sok száz milliós innovációkra gondolni, egy-egy olcsóbb technológia, termék bevezetése is sokat érhet. Vannak olyan egészen kicsi esetek is, mikor a jó ötlet megvan, csak például egy kis tőke hiányzik hozzá. Ebben az esetben egy egészen kis támogatással már segíthetjük ezeket a vállalkozókat eggyel magasabb szintre lépni.
– Hogyan fog ebből profitálni egy egyszerű pécsi polgár?
– Több példát is mondhatok. Egyfelől több olyan intelligens technológiák vannak, amiket minden lakásba be lehetne vezetni, hogy olcsóbb legyen a fűtés, vagy a nyári klíma helyett egy speciális árnyékolástechnológiát alkalmazni. Másfelől a klinikai ellátást is folyamatosan lehet javítani egészen pici innovációkkal is, hogy minél gördülékenyebben menjen. Ha pedig az egyetem szőlészeti kutatóintézetében érünk el új technológiákkal vegyészeti áttörést, elképzelhető, hogy nem kell annyi vegyszert felhasználni a szőlőtermesztéshez.
Három-öt év múlva már fel kell majd mutatnunk eredményeket, olyan innovációkat, amiknek a hatása jelentkezik a mindennapokban.
– A rektorjelölti programjában leírtak alapján dolgozik, vagy azért a rektori iránymutatás dominál?
– Természetesen minden közös megegyezés alapján történik, de vannak olyan projektek is, amelyek kifejezetten rektor által vezéreltek – ilyen például Paks II. Sok külső céggel folynak tárgyalások, egyesek irányvonalát is rektor úr jelöli ki, a mi feladatunk levezényelni mindezt.
– Többször szó esett egy esetleges új „science park” létrehozásáról Pécsett. Ez mit takar?
– Tudni kell, hogy fontos elérnünk, hogy a hazánkban történő fejlesztések ne mind a fővárosra koncentrálódjanak. A kormányzat szándéka is az, hogy az országban több ilyen „létesítmény” legyen. Egy science parkban a feladat az, hogy a helyi jellegzetességekre olyan projekteket kell ráépíteni, amik a tudományos alapokra építve egy prototípusig elvihetnek. Egy science park az ilyen kutatási-fejlesztési projektek helyszínéül szolgálna.
– Mit kell érteni azon, hogy „helyi jellegzetességek”?
– Pécsen a helyi jellegzetességre példaként felhozhatnánk a mecseki szénvagyon hasznosítását. A pécsi szén minősége kiváló, értékes anyag, sokkal értékesebb annál, mintsem egy erőműben elégessük. Felhasználására mondhatnánk a szén nanocsöveket, vagy a szénszálakat.
– És hogyan működik pontosan egy ilyen park?
– A parkban olyan kutatási projekteknek kell helyet adni, amik már a hasznosíthatóság küszöbén állnak, van bennük potenciál. A feladat itt egy prototípus előállítása, amiből később termék lesz. Egy ilyen parknak nem a gyártás a lényege, de nem is a puszta tudományos kutatás.
Három szereplő közreműködésével lehet eredményes egy science park: kormányzati támogatáson alapul, a vállalkozó is beleteszi saját tőkéjét, az egyetem pedig szellemi alapot biztosít hozzá. Részben egyetemi kutatók dolgoznának itt, részben pedig vállalati szakemberek. A science park olyan tulajdonképpen, mint egy forgószínpad: ha megérett a hasznosításra egy-egy termék, akkor „kimegy”, a helyére egy újabb költözik. Ez is a rektorhelyettes feladata: megtalálni és kiválasztani azokat a projekteket, amik helyet – és így teret – kaphatnak kutatásaikhoz.
– Milyen konkrétumokat lehet tudni erről?
– Folynak a tárgyalások, jelenleg a legvalószínűbb helyszínnek a város szélén üresen álló „Áper”-laktanya tűnik. Jelenleg már arról is beszámolhatunk, hogy külföldi érdeklődéseket is kaptunk.
[su_box title=”Névjegy” style=”soft” box_color=”#cdae80″ radius=”2″]Gábriel Róbert 1961-ben született Mosomagyaróváron. 1985-ben diplomázott Szegeden, azt követően egyetemi tanársegédként majd adjunktusként dolgozott a JATE-n. 1993-ban került Pécsre, a Janus Pannonius Tudományegyetem Általános Állattani és Neurobiológiai Tanszékére. 1995-ben szerzett docensi címet, 2000-től 2004-ig az intézet igazgatója. 2001-től 2007-ig, majd 2013-tól napjainkig a Természettudományi Kar dékánja. 2007-től 2010-ig a PTE rektora volt.
Számtalan külföldi egyetem tartott előadásokat, hazai és nemzetközi tudományos társaságok tagja, az MTA doktora. 2010-ben az Izsevszki Állami Műszaki Egyetem díszdoktora. [/su_box]
