Egyelőre nehéz szavakat találni arra a teljesítményre, amit a pécsi Mindum Károly véghez vitt. A 60 éves, pécsi férfi tekert már világrekordot, úszott és futott több ezer kilométert, de most valami olyanra vállalkozott, amire eddig a világon összesen csak tizenhárman voltak képesek. No, és persze most ő teljesítette a Swissultrát!
A pécsi Mindum Károly nevét eddig is sokan ismerték, mostantól azonban a pécsi hobbisportolók supermenjévé lépett elő. Merthogy a 60 éves Károly nem versenysportolóként, hanem környezetmérnökként teljesítette a Swissultra Deca Continuoust.
Úszott 38 km-t, tekert 1800-at és a „végén” futott 420 km-t.
Ezt a versenyt kevesen ismerik, hiszen olyan emberfeletti teljesítményre és elszántságra van szükség, ami ritka, mint a fehér holló. Vagy inkább mostantól így is lehetne: ritka, mint a Mindum Karcsik!
Karcsi (merthogy a sporttársai így hívják – a szerk.) most vágott neki először a versenynek. Tekert már egy világrekordnyit és persze edzett és edzett és edzett. Tüskésréten, a Mecseken, a Nevkó medencéjében és mindenhol, ahol a legtöbb pécsi futkos, biciklizik és úszik.
Ennek már két éve és most nekivágott a Swissultrának.
Ez a 2260 km cirka annyi, mintha Pécstől Madridig mennénk.
Persze nem autóval, hanem saját erőnkből!
És mi volt az első reakciója Mindum Karcsinak, miután beért a célba? Egészen elképesztő! A közösségi oldalára csak ennyit írt ki:
Hát sikerült!
És aki nem hiszi, gyorsan ide is másoljuk a posztot:
Karcsi még azt írta:
Voltak nehéz percek a verseny során, követtem el hibákat, amik megnehezítették a teljesítést, de ez most már mind nem számít. Ami fontos, hogy a kitűzött célt, a deca ironman távját (38 km úszás, 1800 km kerékpár, 420 km futás) két nappal a szintidő előtt sikerült teljesítenem.
És nem utolsó sorban megköszönte mindenkinek a szurkolást!
Köszönöm mindenkinek, aki segített, támogatott. Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem, köszönöm a sok üzenetet. Nélkületek nem sikerült volna.
És ha lehet egy személyes megjegyzésem: még nem nagyon térek magamhoz, hiszen ezzel a férfival egy medencében úsztam a Nevkóban, volt, hogy együtt tekertem és futottam is. Arra pedig tisztán emlékszem: mindig megkérdezte, hogy vagyok és mi a célom. Ezek után egy célom lesz: kezet rázni vele, erősen! Gratulálok, Karcsi!
Frissítve:
Karcsit az embertpróbáló verseny után pár órával sikerült is elérnünk, akinek az első mondata csak annyi volt, „mindenkinek köszönöm, aki biztatott. Most hirtelen nem is tudok mást mondani.” Mi azért kérdeztünk.
Hogy pontosan meddig is tartott a verseny?
– Nem is tudom megmondani, hány napig, órán át mentem, csak azt tudom, hogy szintidő előtt sikerült beérnem a célba két nappal. Ez azt hiszem, 14 nap körül van – mondta szerényen Mindum Karcsi a telefonban.
Karcsi jelenleg még a verseny helyszínén, Svájcban tartózkodik.
– Egyelőre nem nagyon hiszem el, jelenleg csak fekszem. Még nem tudom, hogyan lesz ezután – mondta nevetve Karcsi.
A verseny záró ceremóniája csütörtökön lesz.
– Különleges helyzetben vagyunk, mi magyarok, mert erre a versenyre hárman is érkeztünk és mind a hárman be is fejeztük. Ennyi idő alatt pedig szoros barátság alakult ki közöttünk – meséli Karcsi, aki azt is elmondta, hogy a Svájcban élő magyarokat is megérintette a küzdelem. Naponta hozták a süteményeket, frissítőket.
Mélypontok? Érzelmileg, fizikálisan?
Karcsinak – miután leúszott 38 kilométert és bringára ült, hogy megtegye az 1800 km-t – jött az első komolyabb fájdalma. A verseny orvosa akkor azt mondta, hogy a futásig sem fog eljutni, de persze ez őt nem érdekelte.
– A bringázás közben csúnyán meghúzódott az Achilles-ínam, amit meg is vizsgáltak. Akkor azt mondták nekem, talán az 1800 km-es tekerést be tudom fejezni, de a 420 km futásra ez már nem lesz elég. Így csak annyit tudtam tenni, hogy nagyon odafigyeltem – mondja Karcsi, majd eljutott a futásig.
Azonban a futás sem ment zökkenőmentesen. Egy ilyen versenyen egy félrecsúszott zokni vagy egy kis kényelmetlenség a cipőben hatalmas vízhólyagot tud okozni. Karcsinak ebből is kijutott, 130 km-rel a cél előtt hólyag lett a lábán, amit letépett, majd azután folytatta a versenyt.
– Ez egy nagy hiba volt, hiszen a hólyaggal együtt a bőröm is eltűnt és kilógott a hús, amivel még 130 km-t kellett megtennem, de végül megtettem – mondja Karcsi, aki többször is kiemelte, rengeteg biztatást kapott, ami segített neki.
És hogy hogyan tovább?
– Volt időm sokat gondolkozni. Mindig is feszegettem a határaimat, de azt hiszem, most elértem ezt a határt. A „hogyan továbbra” nem tudok mit mondani – zárta gondolatait Karcsi.
Pécsre Mindum Károly pénteken érkezik, és idővel az is tervben van, hogy beszámolót tart a versenyről.
