Olybá tűnik, hogy a legtöbb pécsi iskolában már feladták a tanárok ezt a harcot. A kérdés, hogy belátták vereségüket vagy inkább csak úgy döntöttek, a divatot követni fontos, a diákoknak a beilleszkedéshez és az önkifejezés se utolsó szempont? Utánajártunk.
Régen minden iskolában köpeny és egyenruha dukált, méghozzá minden nap. Ebből a tanárok nem engedtek, aki nem megfelelően volt felöltözve, komoly büntetésre számíthatott. Vannak, akik jónak tartották ezt a rendszert, mások szerint szinte az alapvető emberi jogok korlátozása volt, ezért is örülnek a lazább szabályozásnak.
A Pécsi Református Kollégium általános iskolájában a mai napig van „uniformis”, de ez már korántsem az a hagyományos fajta. A refisek az iskola címerével ellátott bordó pólót és szürke pulóvert hordanak elsőtől nyolcadik osztályig. Az alsóruházatot viszont maguk választhatják.
Ma teljesen más a helyzet, mint régebben. Alapítványi, egyházi iskolákban, esetleg olyan szakközépiskolában, ahol a tanult szakmából adódik valamilyen viselet, még akadnak kötelező uniformisok. A matrózblúz és csinos nadrág vagy szoknya Pécsett leginkább már csak az iskolai ünnepségeken tűnik fel, de nem is mindenhol.
Sokat lazultak tehát a szabályok, ami az iskolai kinézetet illeti. Gyenes Vivien, a pécsi Leőwey Klára Gimnázium végzős tanulója egy képet küldött lapunknak barátnőiről és önmagáról, amin látszik, hogy saját ízlésüknek és stílusuknak megfelelő ruhában vesznek részt az iskolai életben.
A lány azt is elmondta, hogy kellenek a szabályok ahhoz, hogy ne alakuljon ki káosz a mindennapjainkban. Viszont az iskolai ruházat nem tartozik a szigorúan szabályozni való dolgok közé szerinte. Kellenek ugyan a suliba az öltözködéssel kapcsolatos előírások, de pont annyi, hogy a diákok egyénisége mégis megmaradjon. Náluk a Leőweyben vannak alapkövetelmények, amiket természetesen betartanak, de semmi komoly.
„Szerencsére a mi iskolánkban a szabályozás minimális, nem járhatunk miniszoknyában az angolórára például” – tette hozzá. Az ünnepségeken kötelező a matrózblúz, de véleménye szerint az egységet ad az iskolának, vagyis jó dolog.
Lássuk a másik oldalt is, mit gondolnak a tanárok? Borovácz Tünde a Koch Valéria Gimnázium magyartanára elmondta, intézményük házirendjének megfelelően diákjaik túlnyomó többsége a helyhez illő, a korosztályuknak megfelelő öltözékben jelenik meg a tanítási órákon. Néhány esettől eltekintve a tanulók hétköznapi viselete átlagosnak mondható. A lányoknál időnként előfordul, hogy túl rövid nadrágot vagy hivalkodó felsőrészt húznak fel. Gimnazista lányoknál az említett példáknál zavaróbbak a tanárnő szerint a hosszú műkörmök, amelyekkel gyakorlatilag képtelenek gyorsan és sokat jegyzetelni. A problémát sokszor nem az jelenti, hogy mit húznak fel a tanulók, hanem hogy mikor teszik ezt, hiszen gyakorta nem az évszaknak megfelelően öltözködnek. Ez leginkább szintén a lányokra jellemző. A hideg idő beálltával is nyárias ruhában jelennek meg az iskolában.
Általánosságban a fiatalok ünnepi viseletével vannak többnyire gondok náluk, mondta továbbá a tanárnő. Az iskolában a gimnazistáknak nagy rendezvényeken (például ballagáskor, tanévzáró ünnepélyen) kötelező az egyenruha-viselet (egy hosszujjú ingről van szó). Sokszor előfordul, hogy a diákok ehhez az inghez farmernadrágot, sportcipőt húznak fel. Úgy tűnik, mintha nem is tennének különbséget az ünnepi és a hétköznapi megjelenésük között. Ez érezhető a szóbeli vizsgák alkalmával is, főként a fiúknál tapasztalható, hogy meglehetősen lazán kezelik az „ünneplő” fogalmát. A pedagógusok feladata az ilyen esetek megfelelő kezelése és a diákok figyelmeztetése, tette hozzá Borovácz Tünde.
Az iskola igazgatóhelyettese, Amreinné Pesti Ágnes szerint a szakadt viselet – főleg lyukas farmer – előfordul náluk is, de nem tömegesen. Hallott ugyan olyan iskoláról, ahol ezért hazaküldik a diákokat igazolatlan órával. Nehéz azonban a diákokon számon kérni a „szellős” öltözéket, ha azt a tanárok is viselik. Vannak igazgatók, akik ezt elnézik, mások meg nem. A köpeny korszaka már a múlté. A divat így sok intézményben a konzervatív szabályok fölé kerekedik, ami nem feltétlenül rossz.
