5 C
Pécs
szombat, november 23, 2024
KezdőlapAbszolut FérfiBizony, a férfiak is klimaxolnak!

Bizony, a férfiak is klimaxolnak!

Mindenkinek nehéz lehet, ha egy bizonyos – számára már idősnek számító – kort elér. Mit tegyünk, ha férfi ismerősünk vagy családtagunk nehezen éli meg a sokadik X-et? 

Tulajdonképpen találóbb életközép-válságnak nevezni a jelenséget, nemtől függetlenül. Hiszen a nőknél a klimax, vagy inkább menopauza (a menstruáció elmaradása) egyértelműen összeköthető egy markáns hormonális változással, míg a férfiaknál a férfi nemi hormon koncentrációja nem feltétlenül csökken ilyen látványosan. Szóval nem csupán biológiai, hanem pszichológiai változásról van itt szó, tudtuk meg dr. Meskó Norbert pszichológustól.

Az életközép-válság jellemzően 45–64 éves korban fordulhat elő. Ebben az életkorban érkezünk el a mérleg felállításához, ekkor vetünk számot az eddigi életünkkel. Olyan tényezők befolyásolják a krízis kialakulását, mint a munka, a pályán elért eredmények (vagy ezek hiánya); a párkapcsolat minősége (vagy hiánya), a gyerekek kirepülése a családi fészekből (vagy a gyerek hiánya); a szülők elvesztése; az öregedéssel együtt járó testi változások. A férfiak és nők számára ezek a tényezők eltérő mértékkel esnek latba az élet középső szakaszában.

Dr. Meskó Norbert szerint ez a válság férfiaknál akár tíz évig, nőknél öt évig is eltarthat. Hogy mennyire tudunk segíteni, nyilván a kapcsolat minőségétől, közelségétől függ. A holtpontokon való átlendülést segítheti, ha a környezettől pozitív visszajelzéseket kap az egyén. Ha átélheti ezek segítségével a szakmai, magánéleti kiteljesedést, önmegvalósítást. Ismerősként, családtagként a szeretetünkkel, tiszteletünkkel, megbecsülésünkkel és a figyelmünkkel tudunk talán a legjobban segíteni.

A nyugati világ erősen fiatalközpontú, ezért az öregedés kifejezetten nagy nyomást gyakorol a középkorúakra. A fizikai megjelenésben számos változás áll be az idő előrehaladtával, amelyet sokan úgy próbálnak meg túlélni, hogy növelik a szépségipari termékek használatát.

A pszichológus szerint annak, hogy valaki ezt miként kezeli, többféle módja is lehet. Ha a szülei is kézzel-lábbal tiltakoztak az öregedés ellen, az mintaként szolgálhat, ám ha valaki stabil belső értékrenddel és mércével rendelkezik, akkor könnyeben veheti ezt az amúgy természetes folyamatot.

– Ebben a helyzetben is a reális önmegítélés lehet fontos. Nem pedig az elmulasztott lehetőségek újbóli átélése, az önhibáztatás emiatt és a keserűség. Fontos továbbá, hogy ne másokhoz viszonyítsuk magunkat. Nem érdekes, hogy a másik mit ért el az éltében hozzánk képest. Egyedül csak az fontos, hogy képesek legyünk a saját életutunkat folyamatos fejlődésként, változásként látni, és elfogadjuk az életünket olyannak, amilyen – mondta.

Hirdetés
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő