Szabadidejét családjával, s tanulással tölti a sombereki Horváth Zoltán. Az alig 37 éves fiatalember 2006-ban szinte ismeretlenként került a megyei közgyűlés alelnöki székébe, s immáron a baranyai önkormányzat munkáját irányíthatja. Szigorú gazdálkodást követel majd meg az elnök, s rendezné Pécs és a megyei önkormányzat egymással szembeni tartozásait is.
– Mohácson, a Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem, majd következett Eger, ahol 1999-ben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán szereztem tanári oklevelet. Ezután a Pécsi Tudományegyetemen vállalkozásmenedzser szakon, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szociális menedzser szakon végeztem. 2009-ben egészségügyi menedzser lettem, s tavaly a PTE-n az egészségügyi szociális munka MSC egyetemi végzettséget szereztem meg, s immáron az Egészségtudományi Kar Egészségtudományi Doktori Iskolájába járok, kutatási területem az idősellátás finanszírozása.
– Folyamatosan tanul?
– Mondhatni igen, a munka mellett a tanulásra és családra marad időm.
– A szociális ágazat áll közel önhöz?
– Tanulmányaim is arról szólnak, hogy szociális és gazdasági oldalról is megismerjem: hogyan és miképpen lehet intézményt fenntartani. Korábban, 2006-ig Sombereken szociális alapszolgáltatási központot is vezettem, itt kicsit nagyobb a lépték, hiszen a megyei önkormányzat feladatának tetemes részét teszi ki a gyermekvédelmi és szociális intézményrendszer.
– Hogyan került közel a politikához?
– 1990-ben léptem be a Fideszbe, s 2003 óta vagyok a párt országos választmányának tagja. Klasszikus értelemben soha nem készültem politikusnak, az élet így hozta. Amikor 2006-ban a megyei közgyűlés elnökévé választották Hargitai Jánost, akkor én sokadik voltam a Fidesz listáján, Jánost azonban régóta ismertem, felkérését örömmel elfogadtam – immáron pedig megyei elnök vagyok.
– Látva ezt az utat: elképzelhetőnek tartja, hogy majd a parlamentben folytatja?
– Jelenleg Baranyát tizenhárom honatya képviseli az országgyűlésben, s ez a szám várhatóan a következő választások idején közel felére csökken majd. Egyelőre a holnap problémáival kell szembenéznem, nem pedig a holnapután lehetőségein gondolkodnom. Szívesen foglalkozom szociális és egészségügyi szakpolitikai kérdésekkel, de az egyetemi katedra sem áll távol tőlem. Hamarosan a PTE-n oktatni is fogok: uniós források felhasználását tanítom majd.
– Az eskütétele után megtartott programbeszédében külön kitért arra, hogy Pécs város polgármestere, Páva Zsolt és Csizi Péter alpolgármester is ott volt beiktatásán. Mit jelent ez? Voltak korábban súrlódások?
– A PTE mellett Pécs a megyei önkormányzat legfontosabb partnere, ezért is tartottam fontosnak, hogy elfogadták a meghívásomat. A jogszabályi környezet ma sajnos magában hordozza a feszültséget a megyeszékhely és a megyei önkormányzat között, s ez nem helyi sajátosság. Van olyan feladat, melyet a megyei önkormányzat lát el Baranyában, Pécs területén ezt nem kell megtennie, mondván, a város is megyei jogú, s oldja meg azt. A történelmi mechanizmusok is működnek: a gyermekvédelmi központot mi tartjuk el a városban, Pécs viszont nem fizet hozzájárulást, holott jogszabály kötelezné e feladat ellátására. Mi eddig is törekedtünk a jó együttműködésre, de a jogszabályok kódolják a bajokat. Szeretnék ezen túllépni, főképpen Páva Zsolt legutóbbi kijelentése fényében. Az egyeztető bizottsági ülésünkön ugyanis jelezte: az elmúlt időszakban felhalmozott pénzügyi kötelezettségeiket rendezik, s így mi is rendezzük a város felé az ilyen jellegű tartozásainkat. Ez a múltról szól.
– És a jövő?
– Meg kell néznünk, hogy a 2012-ben életbe lépő új önkormányzati törvény miképpen szabályozza majd a megyék és a városok közötti feladatleosztást. Ez a szakmai része, az emberi, politikai oldalát tekintve: nagyra tartom Páva Zsolt munkáját, s közösen tartunk fenn az EKF-program keretében létrehozott intézményt is, személyes kapcsolatom van vele és az alpolgármesterekkel, az országgyűlési képviselőkkel közös célokat kell elérnünk. Nem mondanám, hogy az elmúlt időszakban probléma lett volna a felek között – a habitusok eltérőek.
– Milyen pénzügyi kötelezettségekről van szó?
– A gyermekvédelem területén két esztendeje halmoztak fel tartozást, valamint egy 2006-os téves elszámolás miatt szintén tartozik a város pénzzel. Nekünk pedig több éves elmaradásunk van a pogányi repülőtér működtetését illetően, közös cégeinkben meglévő arányokat is rendezni kell. Mindezeket tisztába kell tenni.
– A Művészetek és Irodalom Háza is ebbe a körbe tartozik?
– A város eldöntötte, hogy a házat nem a megyével, hanem önállóan fogja fenntartani, üzemeltetni. Vélhetően saját intézményrendszeréből fogja tartalommal megtölteni tulajdonát, a megye ebben nem tud részt venni, az még nem dőlt el, hogy a város milyen intézményt, s miképpen működtet majd ott.
– A költségvetési koncepció még 2,4 milliárdos hiánnyal számolt, ezt szeretné 1,5 milliárd forint alá szorítani a költségvetés februári elfogadásáig. Ez a 900 millió forintos megtakarítás mivel jár?
– Jelenleg egy másfél milliárdos likvidhitel felvételét lehetővé tevő szerződésünk van, nem szeretnénk sem működési, sem fejlesztési célra újabbat felvenni. December óta egyeztetünk intézményeinkkel, s már jó néhány takarékossági intézkedést megtettünk, így például az intézmények könyvelését, adminisztrációját, gazdálkodását központosítottuk, így azt már a megyei hivatal végzi. Az oktatási és a szociális intézményekben tavaly jelentős átalakításokat végeztünk, idén a kulturális és a gyermekvédelmi szféra átszervezése következik. Vissza kell lépnünk a nem kötelező feladatainkból, s a civil szervezetek, valamint a települési önkormányzatok támogatásának lehetősége szinte a nullával lesz egyenlő. A nehéz helyzetben segítség lehet az is, hogy a megyei önkormányzatok előtt is megnyílt a hátrányos helyzetű önkormányzatok számára létrehozott pályázati alap, s bár a pályázati feltételek még nem ismertek, de működési támogatás lehívására lesz mód.
– A büdzsében fajsúlyos tételt jelent az PTE-nek átadott Baranya Megyei Kórház adóssága.
– Az önkormányzat 6 milliárdos adósságállományának kétharmadát a Baranya Megyei Kórház öröksége teszi ki, a gyógyító intézményre – a 2010-es átadás előtt – 2006-tól közel 4 milliárdot áldoztunk, s az intézmény ma is több százmilliós terhet jelent, s ezért jót kell még állnunk. A kormányzat 2010 végén 27 milliárdot biztosított a hazai kórházak konszolidációjára, ekkor mi már nem voltunk kórházfenntartók, így nem volt módunk ebből a keretből pénzt lehívni, ezért is lenne lényeges a parlamenti képviselői lobbi e tekintetben.
– Hogyan szeretné a ciklust zárni?
– Ha előre láthatnám, milyen változásokat hoz az önkormányzati törvény, s tudhatnám azt, hogy milyen feladataink, hatásköreink lesznek, akkor okosabb lennék. Első körben 2011-ig tervezünk, de ezen év után is szigorú racionális költségvetés elkészítését, s betartását fogom képviselni. Tudom, hogy ez érdekeket sért, de a nehézségekkel szembe kell néznünk.
