Vidéki gazdálkodás, lelkigyakorlatok, sportversenyek, kulturális események: ez mind a város egyik legnagyobb múltú gimnáziuma Pécs szívében. A Nagy Lajost két szerzetesrend is irányította, hadi kórházként is működött, és a második világháború utáni rákosista tombolást is túlélte.
Hiába a történelem sok-sok viharos évszázada, a szerzetesek üldöztetése, a kommunisták rombolása – a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma túlélte a megpróbáltatásokat és mindvégig a régió egyik legjobb iskolája tudott maradni. Felmerül a kérdés, hogy mi volt a kulcsa ennek, a válasz pedig talán a szakadatlan erkölcsi-morális nevelésben, a közösségépítésben keresendő.
Kézről kézre járt az iskola
A Nagy Lajos gimit tulajdonképpen azoknak a jezsuitáknak köszönhetjük, akik a törökök alatt is – egészen 1613 óta itt szorgoskodtak a városban. Az iskola alapítási dátumát nem nehéz megjegyezni: a szerzetesek nem késlekedtek, és a törökök 1686-os kiűzése után rögvest egy évre megalapították 1687-ben az iskolát egy rendházzal együtt (ami ma már fiúkollégiumként üzemel).
Szűk száz évig maradt az iskola a jezsuiták kezén, 1773-ban a pápa feloszlatta a rendet. Világi papok folytatták a fiatalok oktatását. A 19. század elején újra egy rend kezébe szerették volna adni az intézményt. A választás először a bencésekre esett, de ők nem tudták vállalni, így Ferenc király a zirci apátnak adományozta – így került a ciszterciekhez. 1814 őszén négyszáz tanuló kezdte meg itt tanulmányait. Egészen 1948-ig a szerzetesek irányították a sulit. 1849-től 1866-ig „egy rövid időre” a pálos rendházban (a mai Széchenyi gimnáziumban) zajlott az oktatás, mivel a szabadságharc leverésével érkező császári csapatok használták helyőrségként, majd hadi kórháznak.
Nagy Lajos nevét 1921-ben vette fel az iskola, a Pécsett egyetemet alapító király előtt tisztelegve.
1935-ben felépült az iskola új szárnya. Óriási lépés volt ez: előadók, szertárak, laborok, korszerű tantermek épültek. Felavatták az iskola előcsarnokában található életnagyságú Nagy Lajos-szobrot.
Küzdelem a kommunizmusban
Tizenhárom évre rá államosították az iskolát, de pár szerzetesnek még engedték, hogy tanítson. 1950-ben azonban az ÁVH fekete kocsival érkezett az itt maradt ciszterciekért és tizennyolc atyát elhurcoltak. Teljesen az államé lett a nagy múltú iskola. Szerencsére a szocializmus alatt is sikerült megőriznie a színvonalat, a város egyik legjobb középiskolája maradt. A keresztény hazafias lelkületet azért nem sikerült teljesen kiirtaniuk a kommunistáknak: 1956-ban rengetegen vettek részt a forradalmi gyűlésen. Az iskolai diákok közül húszan emigráltak külföldre családjukkal, ketten vesztették életüket. Hamerli Iván és Málics Ottó vértanúk emlékét tábla őrzi az iskolában.
A szocializmusban a sok negatívum mellett azért történtek előremutató lépések is: elsőként az országban 1963-ban koedukált osztályok indultak, elindult az angol és kémia-fizika tagozat. 1965-ben mintegy ezer diák tanult a Nagy Lajos falai között.
A nyolcvanas években is jeleskedett az iskola több fronton: országos versenyeket nyertek a diákok, és kulturális téren is remekül szerepelt a néptáncegyüttes, a kórus, az Orff-zenekar.
Újra az élen
A rendszerváltáskor a ciszterci rend 1989-ben visszakapta az iskolát, rövidesen két atya is érkezett Zircről, hogy megszervezzék a hitoktatást. Az utolsó állami osztályok 1996-ban érettségiztek, az ezredfordulóra pedig szinte a teljes tanári kar kicserélődött.
Eredményeiért az utóbbi években az iskola számos kitüntetést, minősítő címet vehetett át. Többek között 2007-ben elnyerte az Árpád fejedelem díjat a nemzetépítésben vállalt és elért eredményeiért, 2012-ben pedig a Ciszterci Diákok Szövetsége Magyar Örökség-díjat.
Az a tény pedig, hogy a gimnázium egyedüliként Baranyából és Pécsről bekerült az ország legjobb száz középiskolájába 59. helyen 2017-ben, hivatalosan is igazolja az eredményeket.
(Kiemelt kép forrása: Régi Pécs Facebook)
