Lezajlott a „Dolgozva tanulás” címmel indított projekt második üteme, melyben a Nyolc Boldogság Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakemberei egy motivációs elbeszélgetésen ismerkedtek meg a rendhagyó lehetőséget nyújtó projektbe jelentkező roma származású pécsiekkel.
Idén augusztusban indult el Pécsett a Nyolc Boldogság Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat irányítása alatt az a rendhagyó, tapasztalatra és gyakorlati tudásra épülő új program, melynek köszönhetően 3 hónapon belül akár jól kereső állásuk is lehet a munkakereső pécsi romáknak. A „Dolgozva tanulás” címmel indított projekt olyan tanulni vágyó cigány származású – és többek között iskolai végzettség nélküli – pécsieknek szól, akik szeretnék elsajátítani az olyan betanított munkák alapjait, mint az asztalosság, a kőművesség, a kályhaépítő, vagy a kárpitos.
A projekt első lépéseként már lezajlott az előzetes regisztráció, a jelentkezők pedig kitöltöttek egy kötelező kompetenciatesztet és egy kérdőívet, ami része annak a folyamatnak, melynek végén választják ki azt a 15 jelentkezőt, akik részt vehetnek az általuk választott szakma mesterei által vezetett gyakorlati képzésen, akár a minimálbért is meghaladó fizetésért. A szeptembertől decemberig tartó betanulási folyamat után a résztvevők így akár biztos megélhetést nyújtó szakmát is szerezhetnek.
A projekt második üteme, a személyes elbeszélgetés szeptember 26-án zajlott le az Apafi utcai Csilla Gondviselés Házában, ahol a jelentkezőknek Fehér Angéla, a Nyolc Boldogság Alapítvány programkoordinátora, valamint a projektben részt vevő két mester, Resál János és Szabados András tett fel a motivációjukat és személyiségüket feltáró kérdéseket.
Fehér Angéla kiemelte, hogy olyan kérdéseket tettek fel a jelentkezőknek, melyekből kiderül az aktuális élethelyzetük, hogy miért jelentkeztek a projektbe.
– Fontos, hogy lássuk, ki az, aki csak a projekt 3 hónapos időtartamában gondolkodik, és ki az, aki nagyobb ívben, hosszabb távon is látja, hogy mire szeretné használni a programban megszerzett szakmai tudást – mondta.
Szabados András faipari technikus, a projektben részt vevő asztalos kiemelte, hogy azért tartja hasznosnak a kezdeményezést, mert abban olyan alapvetően alacsony iskolai végzettségű jelentkezők vesznek részt, akiket a munkaerőpiacon ezért nem alkalmaznak.
– Én azt szeretném, ha a jelentkezők látnák, hogy ha tanulnak és fejlesztik magukat, akkor könnyebben fognak tudni elhelyezkedni egy jövedelmezőbb állásban. Pár embert már ki is szúrtam a beszélgetések során, akikkel szívesen dolgoznék – mondta.
Resál János kőműves elmondta, hogy azért segíti a projektet, mert úgy gondolja, hogy támogatni kell azokat, akik nehéz körülmények között, folyamatosan munkát keresve élnek.
– Eleinte el se hittem, hogy ilyen van, hogy ilyen szomorú emberi sorsokkal találkozom itt. Ezek az emberek kézzel-körömmel dolgoznának, ez a program pedig ad nekik erre lehetőséget, ebben szeretnék segíteni nekik, hiszen ez lehet a jövőjük alapja – mondta.
Az asztalos szakma iránt érdeklődő Zsolnai Erzsébet az interjút követően elmondta, hogy azért jelentkezett a programba, mert sokáig munkanélküliként volt otthon gyermekeivel, és szeretne dolgozni.
– Ez egy olyan lehetőség, ami fokozatosan, tanulva vezet be a munka világába. Örülök annak, hogy nem egyből egy futószalag mellé állítanak minket, hanem megtanulhatjuk a szakemberekkel egy-egy szakma részleteit. Ha kiválasztanak, és az asztalos szakmában dolgozhatok, azt a jövőben sem hagynám veszni, hiszen ez egy olyan szakma, ami nagyon kell a mindennapokban – mondta.
Leitz Tamás a kőműves szakmát nézte ki magának: a 25 éves férfi azért jelentkezett a projektre, mert szeretné normális fizetésből eltartani családját.
– Sokan közülünk közmunkát végeznek, kevés pénzért, amiből nem lehet megélni. A romáknak ez egy fontos lehetőség ahhoz, hogy tisztességes szakmát tanulhassanak, hogy jó és jobban fizető munkahelyük legyen a jövőben. Ha összejön és bekerülök, akkor idővel szeretném elindítani a saját kőműves vállalkozásomat és szeretnék segíteni a szegényebb embereken is azzal, hogy munkát adok nekik – mondta.
