2018. augusztus 1-je óta Bodáné Gálosi Márta a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiumának új igazgatója, akit pedagógusi és igazgatói munkájáról, illetve az iskolával kapcsolatos terveiről kérdeztünk.
– Mikor döntötte el, hogy tanár szeretne lenni?
– Már ötödikes koromban eldöntöttem, hogy biológiatanár szeretnék lenni. Akkoriban rengeteg időt töltöttem a természetben, de leginkább akkor fogalmazódott meg bennem ez a terv, mikor biológiaórán rádöbbentem, hogy milyen jó megismerni az élőlények természetét. Persze jó biológiatanárom is volt. A másik szakom a rajz, hiszen mindig is érdeklődtem a képzőművészetek iránt.
– Akkoriban volt, vagy ma van nehezebb dolga egy pedagógusnak?
– Amikor az ember pályakezdő, elég bizonytalan. Mindenki azt hiszi, ez majd elmúlik, de szerintem ez soha nem fog elmúlni, mindig lesznek majd kérdések: „Azt kellett volna tennem vagy mégsem? „A gyerekek vajon megértettek?” Természetesen ez hozzátartozik a tanári munkához, és az évek alatt sokat olajozódott. Most a nehézséget főleg az adminisztráció okozza.
– Mióta dolgozik egyházi intézményben?
– A rendszerváltás előtt ez szóba sem jöhetett, hiszen a 40 év kommunizmus sok mindent befolyásolt. 2001 óta dolgozom ebben a gimnáziumban, amiért nagyon hálás vagyok Páva Péter igazgató úrnak, aki lehetővé tette ezt nekem.
– Ön szerint mi az előnye a keresztény oktatásnak?
– Szerintem ez egy összekötő kapocs a diákok és a tanárok között. Számomra fontos a keresztény oktatás szellemisége, ez tesz minket igazi közösséggé. Úgy gondolom, a diákok büszkék lehetnek arra, hogy idejárnak. Jó példát mutatnak a szerzetesek, akikre felnézhetünk. Szerintem egy jó gimnázium célja nem az, hogy a legokosabb embereket adja a világnak, hanem, hogy empatikus, kedves felnőtteket neveljen.
– Mi volt a pályafutása során eddig a legnagyobb sikere?
– Eddig kilenc osztálynak voltam osztályfőnöke. Elmondhatom, hogy az osztályfőnöki munkám sikeres volt. Ezt abból ítélem meg, hogy a diákjaim sok év távlatából is megkeresnek, vagy az érettségi találkozókon beszélnek a felnőtt életükről, és ez a kedves közeledés egy tanárnak a legtöbb, amit kaphat. Szaktárgyi sikeremnek tekintem, hogy sok tanítványom az OKTV döntőjébe jutott, ahol eredményesen szerepelt, de a Kitaibel Pál Országos Biológiai Versenyen is szép eredményeket értek el, volt, aki első helyezett lett. Rengeteg TUDOK konferencián vettem részt a diákjaimmal. A Herman Ottó versenyen voltak döntős diákjaim is. Most ezek a fiatalok orvosi egyetemre, gyógyszerész karra, erdészeti egyetemre, műegyetemre járnak.
– Milyen változást jelent Önnek az igazgatói feladatkör betöltése?
– Sohasem terveztem, hogy igazgató leszek, mert így kevés órát tudok tartani. Célom mindig is a diákság tanítása, segítése volt. Ugyanakkor megtisztelőnek tartom, hogy pályám vége felé felkértek erre a feladatra. Izgalmas kihívás, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik. Nem lehet hibázni. Úgy érzem, egy hatalmas osztálynak az osztályfőnöke lehetek.
– A magánélete és a munkája között hogyan tud határt húzni?
– Ez nehéz, főleg ebben a munkakörben. Persze az ember mindig talál magának egy kis kikapcsolódást. A mai napig szeretek a természetbe járni. Ezt nem csak itt a közelben teszem, eljutottam már számos más országba, földrészre is. Ezt igyekszem beépíteni a munkámba is.
– Tervez valami újat az iskola életében?
– Szeretném a szelektív hulladékgyűjtést erősíteni, a tanárok és diákok életét egészségesebbé tenni, illetve szeretnék kialakítani egy olyan diákönkormányzatot, amely jobban tudja képviselni a diákok érdekeit.
– Hogyan hat az iskola a város életére?
– Pécs közepén ez a gimnázium olyan, akár egy oázis. Bármilyen rendezvényre nyitottak vagyunk, melyeket más iskolák számára is meghirdetünk. A sportcsarnokunkat mindennap este 10-ig külsősök is használhatják. Ezenkívül sok más programnak is otthont adunk, ezáltal igyekszünk aktívan bekapcsolódni a város életébe.
Batki Csanád
