Immár harmadik alkalommal találkozott száznál több egykori pécsi futball-legenda a Kodály Központban, hogy a város polgármestere meghívására bensőséges ünnepség keretében elevenítsék föl együtt a pécsi foci egyik jeles napjának évfordulója apropóján a múlt sikereit, közösen megélt pillanatait, sztorijait.
„Három, az már sorozat…”, áll az eseményre ismét kiadott könyv (Pucz Péter: Dicsőséges futballpercek III., avagy pályák, kupák, portrék…) bevezetőjének rögtön az első sorában. Így a múlt szombati ünnepi est műsorvezetője e gondolatot kölcsönözve köszöntötte immár ugyancsak sorozatban harmadszor a közeli és távolabbi múlt nagyjait a Pécsi Labdarúgás Napja alkalmából. Amelyet a csaknem fél évszázada megismételhetetlen sikersorozat, a Pécsi Dózsának az Európai Városok Kupájában 1970. november 4-én, a Newcastle United fölött aratott 2-0-ás győzelme napjára tűztek ki.
Ahogy Páva Zsolt, az ötlet szülőatyja köszöntőjében hangsúlyozta, az ehhez hasonló események már csak azért is fontosak, mert aki nem becsüli a múltat, nem érdemli meg a jövőt; másrészt az ilyen estéken megelevenedik a múlt, a régi barátok nagy sztorik, közös sikerek emlékeit porolhatják le újra, és ahogy példa is volt rá, egymással több éve nem találkozó egykori játékostársak számára teremt alkalmat a beszélgetésre. És miközben maga a rendezvény is a hagyományokra épül, azért évről évre igyekeznek új színt is vinni bele a szervezők. Az idén ez egy rangos díjat jelent, tette hozzá a polgármester, már most utalva az est egy későbbi kiemelkedő programpontjára.
Bár a szombat a fiatalabb, még aktív (edzői) generáció számára általában meccsnap, így igazolt hiányzó is akadt bőven, mégis ismét nagyon sokan összejöttek, hogy koccintsanak egymással a pécsi futballra. Tallósi István és Bércesi Ferenc az egykori pécsi rádióriporter, Belénessy Csaba kérdéseire egy pódiumbeszélgetésen idézett föl külön is pár érdekesebb történetet a színpadon; de most sem hiányzott Dunai János vagy Bérczy Balázs, míg Udvarácz Milán közvetlenül Koppenhágából érkezett. Tiszteletét tette a Kodály Központban a korábbi szövetségi kapitány, Gellei Imre is, aki ugyancsak köszöntőjében fényezte tovább a dicső pécsi futballmúltat azzal a mondattal, hogy még 1978-ban éppen a PMSC-től szenvedte el csapata a legnagyobb, 5-0-ás vereségét, és már annak is örültek ezen a meccsen, ha egyáltalán átjutottak az ellenfél térfelére.
A Pécsi Labdarúgás Napján egyrészt hagyományosan elhangzott egy kis múltidéző a médiából – ezúttal Kovács Imre interjúja idősebb és akkor még nemcsak ifjabb, de valóban ifjú Dárdai Pállal egy 1992-es felvételen a Pécsi Rádió archívumából. Majd külön köszöntötték az idén kerek születésnapi évfordulót (50, 60, 70 esztendő) ünneplőket is, végül ezúttal egy értékes, új jutalmat is átadtak: a Pécsi Labdarúgás Nagyjai Alapítvány a Labdarúgó Életműdíjjal köszönte meg korábbi kiváló válogatott játékos, olimpiai bronzérmes Dunai Jánosnak, amit labdarúgóként, edzőként és civil életében a pécsi futballért tett.
