Az iskolai közösségi szolgálat olyan 50 órás önkéntes tevékenység, amely a középiskolások számára az érettségihez elengedhetetlen.
A közösségi szolgálatot iskolánkban a Szent Benedek Szeretetszolgálat néven emlegetjük. A szeretetszolgálat mottója: „Ne feledd, számítanak Rád!” jól tükrözi az iskola elvárásait. Az 50 óra teljesítésére számunkra csak egy tanév, a 10. évfolyam alatt van lehetőség. Olyan fogadóhelyek (intézmények, szervezetek) várnak minket, ahol valamilyen segítséget tudunk nyújtani embertársainknak (pl.: játék, gyermekfelügyelet, beszélgetés vagy más egyéb foglalkozás). Természetesen az iskola nagy segítségünkre van a szolgálati helyek kiválasztásában, és több iskolai program is vár minket a tanév során, ahol a megszerzett élményeinket, érzéseinket, tapasztalatainkat megoszthatjuk egymással.
Néhány diáktársamat kérdeztem meg arról, hogy hol tölti a szeretetszolgálatot, milyen feladatokat kell ott ellátnia, illetve hogy milyen élményekről tud beszámolni.
Evelin: Én a Ciszterci Nevelési Központban az 5.A osztályban töltöm a szeretetszolgálatot, ahol a gyerekeknek segítek a tanulásban, és utána vigyázok rájuk a tanulószoba végéig. Ha tehetem, minden héten 1 órát vagyok ott. Az első pár alkalommal nem nagyon akartak beszélgetni velem, de most már egyre nyitottabbak.
Tamara: Én a Kodály utcai oviba, a Katica csoportba járok, ahol 5-6 éves gyerekek vannak. Mire odaérek, a gyerekek már felébrednek, esznek, majd játszunk egy kicsit bent, általában rajzolunk és kirakózunk. Azután az óvónénikkel együtt segítek kinti cipőt és kabátot húzni, majd kimegyünk játszani. Ott fogócskázunk, focizunk, homokozunk, vagy éppen a kislányoknak frizurákat csinálok. Hetente egyszer megyek csütörtökönként. Igazából negatív élményem nincs, mert tényleg ez az a hely, ahová mindig szívesen megyek, szeretem a gyerekeket, és ők is szeretnek engem.
Saci: Én a pécsi gyermekotthonban töltök heti 2-3 órát, először tanulunk a különböző
korosztályú gyerekekkel, utána játszunk és beszélgetünk. A fiatalabbak nagyon közvetlenek és aranyosak, sokat mesélnek és ölelgetnek. Az idősebbekkel már nehezebb
szót érteni, pár mondatot húzunk ki belőlük, aztán inkább elvonulnak zenét hallgatni.
Összességében szeretem csinálni, de azt gondolom, érett gondolkodás és lelki
felkészültség szükséges hozzá.
Nekem is hasonló tapasztalataim vannak, mint a többieknek. Én a Betegápoló Irgalmas
Rend Pécsi Házába járok. A bent lévő ellátásra szoruló idősekkel beszélgetünk, általában
ugyanazokkal az emberekkel. Hétről hétre egyre jobban megismerjük egymást, ezért egyre
érdekesebb és mélyebb történeteket, illetve érzéseket osztanak meg velünk. Nagyon jó volt
hallani, amikor először mondták nekünk, hogy már vártak bennünket.
Grunda József Árpád 10.E
