Aligha élt meg olyan sötét, komor, szomorú karácsonyt Pécs, mint kereken száz éve. Éppen véget ért a háború októberben, máris érkeztek a szerb csapatok egy hónapra rá, hogy szűk három évre teljesen leradírozzák Magyarország térképéről a várost. A korabeli tudósításokat olvasva talán képet kaphatunk 1918 karácsonyáról Pécsett.
Az 1918-as év októbere az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését, az olasz front elestét jelentette a magyarok számára. A hónap második felében kitört az őszirózsás forradalom, Károlyi Mihály békét kötött a szomszédos szerbekkel és románokkal, akik ezután – a csehekkel együtt – szépen lassan előrenyomultak és a Tanácsköztársaság ideje alatt a fél országot bekebelezték, köztük egész Erdélyt, a Felvidéket és Baranyát. Ekkor érkeztek Pécsre a szerb megszállók – november 13-án. Egészen 1921 augusztusáig maradtak.
Ebben a siralmas állapotban találták Magyarországot a frontról hazatérő katonák. Nem volt elég a háború borzalma, itthon sem leltek nyugalomra. Így köszöntött be a karácsony, amit száz éve még körülvett a vallásos áhítat, bensőséges légkör.
Nem csak a történelem, az időjárás is fekete karácsonyt hozott. Az ünnep napjaiban folyamatosan esett, a korabeli tudósítások szép allegóriát festenek az özvegyek és árvák könnyeit szimbolizáló esőzésekről.
Sötét sorok az újságok hasábjain
A Pécsi Napló december 25-én terjedelmes írást publikált Bodó Pál tollából „A halott város karácsonya” címmel. Ebben szinte szépirodalmi stílusban ír a sötét, gyászos Pécsről a végén utalva a szerb megszállásra is:
[su_quote]Mert a halott város most is régi, most is mindenki azon dolgozik, hogy megrontsa a társa munkáját, megmérgezze a szomszédja kutját és gyülölködést szítson a még ártatlanok szívében. Pedig jót és rosszat, ártatlant és bűnöst egyaránt sújtott a csapás, és mégsem, most sem, senki sem akarja megérteni, hogy most már nincsen ideje a gyülölködő marakodásnak.[/su_quote]
Déry Gyula „Karácsonyi szózat” című írása pár oldallal később szinte teljes egészében közölhető lenne, olyannyira érződik rajta a háború utáni szomorúság és a békéért való könyörgés.
[su_quote]Mártírok isteni nyugalmával vártuk, hogy ezúttal már nem a naptár piros változását fogja jelenteni a komor december e fönséges ünnepe. Az elmúlt években is, a vér iszonyatához egy elszánt bizakodás makacs ereje a karácsony dátumához vitte fáradt reményeink fehér álmait. Szépnek, boldognak, az engesztelés könnyében csillogónak akartuk hinni különösen most a szeretet e földi estéjét. (…) Háborús karácsony ez az ötödik is, a jajunk hangja még uton van Isten szánalma felé és a hitünk hivését még nem adta vissza senki sem. (…) Semmit nem akarunk visszasirni a régi világból, csak ezt az egy szent éjszakát.[/su_quote]
Voltak, akik másként látták
Egy hasábbal arrébb viszont egészen döbbenetes módon két bekezdés jelent meg „Pécs, a csendes, nyugodt város” címmel. Ebben az írásban a szerző a megszálló szerb hadseregnek tulajdonítja azt, hogy „sehol oly rend és nyugalom nem volt ez ideig, mint Pécsett”. A város ezek áldásait élvezi 1918 karácsonyán, a szerb csapatok pedig inkább jó szóval, mint szigorral tartanak rendet. „A pécsi közönség nyugodtan alszik és nem is tudják, milyen jóleső érzés ez.”
A jótékonyság nem hagyott alább
Lehetett bármilyen szomorú a kivéreztetett, megszállás alatti Pécs karácsonya, a nehezebb sorsúak számára gyűjtött adományokból azért nem volt hiány.
A hadiárvák sorsát megkülönböztetett figyelemmel kísérték. Több magánszemély adományozott pénzt a gyermekmenhely számára – karácsonyfájukra 50 koronát küldött egy pécsi orvos –, többen a jótékony nőegyleteknek, akik aztán ruhákat készítettek a gyerekeknek és juttatták el azokat hozzájuk. Volt, aki a népkonyhának adományozott, volt, aki például a dohánygyárnak, hogy a dolgozók fejenként 400 koronát kapjanak karácsonyra.
Eközben hazánkban
December 24-én Kolozsvárt átvették a románok mintegy négyezer fős sereggel. Nem messze, Nagyszebenben az erdélyi román kormány feladta autonómiára vonatkozó törekvését és egyesült a központi román kormánnyal, ami a december elsejei döntés értelmében egész Erdély felett irányítást nyert.
December 27-én és 28-án a csehek is megérkeztek Magyarország területére. Kassa, Zsolna, Pozsony csendesen engedte át a várost nekik, de több helyen, például Komáromban fegyveres ellenállásba ütköztek. Ott 4-5 ezer katona gyűlt össze, de Érsekújváron összesen 18 ezer ember kezdett tiltakozni. Persze az ellenállóbb helyeken sem tartott sokáig a kemény elhatározás, pár nap elteltével megindultak a tárgyalások a békés megszállásról.
Forrás: Pécsi Napló
