1692-ben egy egészen félelmetes, titokzatos, ugyanakkor csodás eseménynek lehettek szemtanúi a pécsiek. A korabeli leírások szerint egy ismeretlen jelenség bukkant fel azon a napon a város egén, magyarázatot erre senki sem tudott mondani. A leírás valóban egészen elképesztő képet fest, a helyiek pedig annyira megijedtek, hogy pár hónappal rá komoly egyházi esküt is tettek.
Még mielőtt túl messze szaladnának a gondolataink, nem ufókról, csupán egy nagyon ritka égi jelenségről volt szó.
[su_quote]Február 10-én, napfelkeltekor, két üstököscsóva tűnt fel az égen, és kilenc napon át látszódtak. A szikrázó déli nap mellett három sárga karikát lehetett látni. A nap zöldben és pirosban játszott. Kicsit távolabb két fénylő oszlop is megjelent. Egy vékony felhőn, egymáshoz közel, három papi kórust lehetett észlelni. Naplementekor kénes-sárga felszálló fény tűnt fel. Negyed-fél óránál a közelben fekvő hegyekben egy fehér tábor és hadsereg állomásozott. És hogy ezeknek a csodáknak mi a magyarázata, azt egyedül csak Isten tudhatja.[/su_quote]
Ha ez a szöveg az ábrával nem egy német szövegű táblaképen bukkant volna fel, egy delíriumban lévő illető lázálmának is remekül elment volna. De nem csak a táblaképen írták ezt le, egy bizonyos Cserei Mihály naplójában is megjelentek ezek a sorok, egy bizonyos Neubarth János kalendáriumában szintén, azaz akkoriban közszájon foroghatott a téma és valószínűleg volt is valamilyen alapja a jelenségnek.
Horváth István és Pohánka Éva megpróbálkozott kibogozni ezt a lehetetlennek tűnő rejtélyt tanulmányában.
Először a korabeli meteorológiai dokumentumokban kezdtek kutakodni, de ők sem szolgáltak szakmai magyarázattal – ugyanezeket a jelenségeket írták le szinte ugyanezekkel a szavakkal.
A modern meteorológia viszont már sok mindenre választ adhat. A zöldben és pirosban játszó égi nap, a tüzes oszlopok, az észak felé elhelyezkedő seregek és táborok tulajdonképpen a sarki fényt jelenthetik. A tüzes oszlop az erős naptevékenységre, a zöld-piros a jelenség színeire utal. A seregek ábrázolásához abban az időben a képzőművészet egy apokaliptikus képet társított – ez csak egy látomásos vízió lehetett.
Az üstökös egy korabeli megfogalmazása lehetett a számukra ismeretlen, nagy fénnyel társuló égköri jelenségnek.
Rengeteg pécsiben akkor nem csak ámulatot, rettegést is kiváltott ez az „égi csoda”. Ugyanis úgy tartották, a megmagyarázhatatlan jelenségeket döghalál, járvány, éhínség, háború követi. Szerencsétlenségükre, a városban éppen véget ért egy pestisjárvány – 1691 nyarától 1692 januárjáig –, mindazok, akik ezt túlélték, most készülhettek egy újabb katasztrófára. Nem is véletlen, hogy az év nyarán esküt tett a város a katolikus vallás kizárólagosságáról, miután Isten megkegyelmezett nekik és véget ért a ragály. Persze bizonyára az is szerepet játszott, hogy nem lett komoly következménye az égi jelenségnek.
Forrás: Horváth István – Pohánka Éva: Égi tünemények Pécsett 1692-ben
