Ha valamelyik színésznek nem jut eszedbe a neve, azonnal rákeresel az interneten? Úgy érzed, hogy GPS nélkül egyszerűen el vagy veszve? Nem vagy egyedül, a reflexszerű guglizás roncsolhatja a memóriádat, de van ennél sokkal nagyobb probléma is.
Mindenekelőtt érdemes megemlíteni a triviálisnak tűnő, mégis fontos tényt, hogy létezik rövid (RTM) és hosszú távú memória (HTM). Előbbi a tudatban az észlelés pillanatában megragadt adat, utóbbi pedig olyan információk halmaza, melyek már „megszilárdultak” a tudatunkban.
Az előbb említett, reflexszerű guglizás kizárólag a hosszú távú memóriánkat roncsolhatja, ám dr. Janszky József professzor, a PTE Neurológiai Klinika igazgatója szerint ez sem bizonyított tény.
– Korábban is voltak technikai újítások, és már akkor is farkast kiáltottak az emberek. Féltek, hogy alapjaiban megváltozik majd minden. A könyvnyomtatás megjelenése után a szerzetesek például már nem tudtak olyan szépen rajzolni, mint azelőtt, de ezektől a változásoktól felesleges tartani – mondja a professzor.
Ahogy a szakember fogalmaz: az, hogy nem tudunk már lovas kocsit hajtani, helyette autót vezetünk, nem társadalmi probléma. Teljesen más dolgokban vagyunk jártasak ma, mint amikben régen, ezt egyszerűen el kell fogadni.
A probléma azoknál a generációknál kezdődik, akiknek a szocializációja is már a virtuális térben zajlik, egy olyan közösségben, ahol nincs szülői, nincs etikai kontroll, kvázi A Legyek Urához hasonló világban nőnek föl.
Csak sejtjük, hogy rossz a memóriánknak
Azt, hogy az átlagos emberek memóriáját hogyan befolyásolja a reflexszerű rákeresés az interneten, nagyon nehéz lemérni, hiszen nincs mihez hasonlítani.
– Azt lehet mondani, hogy olyan mértékű változás nem észlelhető a hosszú távú memóriánk működésében, mely a szellemi képességeinket károsíthatná. Az internet és az okostelefon kapcsán sokkal komolyabb problémákat lehetne vizsgálni, az egyik legérdektelenebb az internet memóriára gyakorolt, roncsoló hatása – mondja dr. Janszky József. Hozzáteszi, jelenleg az internethasználat következményeit számos kutatás vizsgálja szerte a világban, melyek sokkal égetőbbek a memória funkcionális romlásánál. Ilyen, globális szinten megjelenő társadalmi problémák például az alvászavar, a cyberbullying – az internetes zaklatás –, és a tinédzserkori öngyilkosságok egyre emelkedő száma.
A professzor hangsúlyozza, hogy az elsőszámú probléma az internet addiktív hatása, mely olyan kémiai függőséget okozhat, ami az alkoholhoz, a droghoz vagy bármely más szer használathoz hasonlít. A gyerekek ugyanis a dopamint, vagyis a boldogsághormont hajszolják kényszeresen a nethasználattal.
Nemrég beigazolódott – mondja, hogy hatalmas szakadék van az Y (1980 és 1994 között születettek) és a Z generáció (1995 után születettek) között. A mai tinédzserek nem akarnak megtanulni vezetni, alig töltenek időt az offline térben és a tényleges párkapcsolatok száma is megfeleződött. Míg korábban attól rettegtek a szülők, hogy a 14 évesek már nemi életet élnek, ma sokkal divatosabbak az online párkapcsolatok. De ez még csak a jéghegy csúcsa, amerikai kutatások szerint a 10-14 éves korban elkövetett öngyilkossági kísérletek száma megháromszorozódott, a tényleges öngyilkosságok száma megduplázódott – így Janszky József.
A GPS-től sem kell félni, nem fog az agyunk ellustulni!
Az okostelefont használóknak az is feltűnhetett már, hogy GPS nélkül teljesen elveszettnek érzik magukat a világban. Janszky József szerint ez sem egy kardinális kérdés, ugyanis már az emberi agyban is kimutatták a „helymeghatározó sejteket”. Ezek olyan idegsejtek, melyek képesek elkészíteni a külvilág térképét az agyunkban, lehetővé téve számunkra a tájékozódást. A felfedezésért egyébként három kutató orvosi-élettani Nobel-díjat kapott 2014-ben. A professzor szerint pont ezek a sejtek miatt nem kell félnünk attól, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz majd GPS az okostelefonunkon. Ha túlzottan megszoknánk azt, hogy mindig elnavigál minket a telefonunk, a GPS eltűnésével hamar visszatérne navigációs képességünk.
