Ezért szeretik a belvárost cikksorozatunk folytatást kapott, hiszen nem csak Pécs belvárosában vannak jó, izgalmas, vagy épp nagy népszerűségnek örvendő kultikus vendéglátóhelyek és üzletek. Az Ezért szeretik a külvárost sorozatunk azért született, hogy ezeket a város szívétől távolabb eső remek helyeket bemutassuk. A következőkben az Égervölgy kapujában álló, igazi pécsi intézménynek számító Teca Mama Vendéglőről lesz szó. Az ikonikus pécsi hely tulajdonosával és vezetőjével, Lévai Zoltánnal beszélgettünk.
– Az első kérdésem eléggé magától értetődő. Kicsoda Teca Mama?
– Teca Mama volt az épület első tulajdonosa. Fagyizóként indult a hely, aztán idővel egyre jobban bővült. Mielőtt vendéglő lett, volt presszó is, kocsma is. Nagyrészt ő főzött, de persze voltak alkalmazottai is.
– Mi lett Teca Mamával?
– Belefáradt, megunta és sajnos túl nagy forgalma sem volt. Ezért először bérbe adta nekünk, majd pedig tavaly eladta, a pénzből vett magának egy kis házat, ahol a nyugdíjas éveit tölti. Azóta a párommal, Mészáros Zitával folyamatosan javítgattunk a helyen, felújítottuk, volt vele dolog bőven, hiszen eléggé elavult volt az épület.
– Ön mióta vezeti a helyet?
– Idén áprilisban lesz 4 éve annak, hogy átvettük a vendéglőt. Eleinte tényleg nem jöttek sokan, egyedül voltam itt, meg egy szakács. Azóta elég jól megnőtt a forgalmunk, már 7 ember dolgozik nálunk, a hétvégén pedig asztalfoglalás nélkül nem nagyon lehet beférni ebédidőben.
– Ön szerint mi a titka annak, hogy a Teca Mama ilyen sikeres és városszerte ismert étterem lett?
– Elsősorban ez az ételeinknek köszönhető szerintem, de az is számít, hogy ezeket a hagyományos, magyaros ételeket nem adjuk magas áron, annak ellenére sem, hogy szép nagy adagokkal dolgozunk. Nincs itt semmi túlbonyolítva, a házias ízek étterme a Teca Mama, ezeket az ízeket pedig sokan szeretik. A környékről sokan járnak ide menüzni, de a városból is sokan érkeznek, vannak olyanok, akiknek például a csütörtök egyet jelent azzal, hogy itt esznek ebédidőben, ezért kiautóznak a városból hozzánk és itt találkoznak a haverjaikkal.
– Hogyan lett ilyen nagy híre a vendéglőnek? Hiszen azért eléggé a város szélén található.
– Aki egyszer evett már nálunk jót, az visszajár. Szájról szájra terjedt az ételeink híre. Az, hogy kint vagyunk az erdő közelében, még jó is, hiszen így sokaknak egy jó programot jelent kijönni hozzánk. Vannak, akik csak beugranak, esznek és már mennek is haza, az is lehet, hogy azt se tudják, hol az égervölgyi tó (nevet). De persze vannak, akik kimennek utána vagy előtte a természetbe, például Égertetőhöz vagy a Jakabhegyhez, de sokan kihasználják azt is, hogy innen indul az orfűi bicikliút. Ők persze nem biztos, hogy egyből egy csülkös pacalnak fognak nekiugrani, nem is mindig esznek itt, de egy sörre vagy egy üdítőre azért mindig beugranak. A lényeg, hogy szerencsére nem csak a túrázókból élünk, de tény, hogy a tavasszal beinduló túraszezon jól jön.
– Az emlékezetes, ikonikus, népszerű külvárosi helyeken többnyire magyaros ételeket ehetünk, míg a belvárosban kevesebb az ilyen hagyományos, házias étterem.
– Igen, mert van rá igény és nem is olyan drágák ezek a helyek, mint egy-egy belvárosi vendéglátóhely. A belvárosi éttermek szerintem kicsit túl vannak gondolva, de azokat is sokan szeretik, ez így van rendjén. A belvárosi éttermek ugyanakkor nekünk nem jelentenek konkurenciát, sőt nincs is nagyon konkurenciánk, hiszen ez a hely önmagában áll itt évek óta. Sem a helyet, sem a környezetét nem lehet lemásolni, nem lehet vele versenyezni.
