Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiben Pécs ugyan kiemelt, nagy szerepet nem játszott, annak fontosabb történései elkerülték a várost, viszont a csatákban megannyi Pécshez kötődő harcos, katona, tiszt és politikus vett részt, akiknek tetteiről – természetesen a teljesség igénye nélkül – érdemes megemlékezni, érdemes tudni.
Batthyány Kázmér
Az egyik legismertebb Pécshez szorosabb szálakkal kapcsolódó forradalmár feltehetően gróf Batthyány Kázmér volt, aki a szabadságharc idején Baranya vármegye főispánjaként munkálkodott, családjának üszögpusztai kastélya volt az otthona.
Az 1848-1849-es polgári forradalom és szabadságharc eseményei alig érintették Üszögöt, a nagyobb jelentőségű csaták elkerülték, a kastélyban honvédkórházat létesítettek. Ő volt az, aki ekkor megszervezte Baranya polgárőrségét, a szerbiai szenttamási ütközetben pedig részt is vett a harcosok között. A szabadságharc bukása után, 1849 augusztusában Kossuth Lajossal tartott a bulgáriai Vidinbe, majd a törökországi Sumlába (ma Sumen), és Kütahyába (ami azóta Pécs testvérvárosa lett). Egy fontos anekdota: menekülés közben Szemere Bertalan miniszterelnök rejtve vitte a Szent Koronát, titkát megosztotta a vele utazó Batthyányval. Szemere így emlékezett vissza erre:
„A korona mint egy vámpír faldosta oldalamat. Kivinni lehetetlen volt, itthagyni nem akartam, megsemmisíteni sem, azonban elrejteni sem tudtam. Végre közöltem Batthyányval helyzetem nehézségét. Ő semmi fontosságot nem tulajdonított a dolognak, s mintha egy darab kőről volna szó, hidegen azt felelte: törd össze, vagy vesd a Dunába.”
Távollétében – mint megannyi szabadságharcost – a császári hadbíróság halálra ítélte és elkobozták Pécs melletti birtokait, Üszögöt bátyja gróf Batthyány Gusztáv kapta meg, aki később súlyos adósságokba verte magát, ezért az üszögi területet eladta egy banknak. Érdekesség, hogy az emigrációban az üszögi gróf összeveszett Kossuthtal, ami után Párizsba utazott, ahol 1854-ben, egy kisebb műtét során bekövetkezett orvosi műhiba következményeként meghalt. Földi maradványait születésének 180. évfordulóján hozták haza, a siklósi vár kápolnájában található családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Perczel Miklós
Perczel Mór öccse, Perczel Miklós 1832-től többek között Baranya aljegyzőjeként dolgozott a megyében (de Tolnában is betöltött rangos tisztségeket),1836–39 között pedig a Baranyavári járás szolgabírája volt. Forradalmi lelkületű hazafi bátyja hatására Perczel Miklós részt vett a reformkor politikai küzdelmeiben, talán túlságosan is nagy vehemenciával, hiszen izgatásért pert is indítottak ellene (ítélet az ügyben azonban nem született). Perczelt 1848 márciusában Baranya országgyűlési követévé választották. Akárcsak Batthyány Kázmér, a szabadságharc bukása után ő is Kossuthtal együtt kényszerült Törökországba emigrálni, ahonnan 1851-ben menekült ki az Egyesült Államokba.
Kevesen tudják, pedig igazán érdekes, hogy a szabadságharcban megedzett Perczel az amerikai polgárháború kitörésekor kiemelt szerepet vállalt egy Iowa állambeli önkéntes gyalogezred megszervezésében, amit a legendás Ulysses S. Grant északi tábornok – az Egyesült Államok 18. elnöke – javaslatára ezredparancsnokként csatába is vezetett, jelentős szerepet játszva többek között Missouri állam felszabadításában. Grant tábornok személyesen tüntette ki. Miután 1861-ben különböző belső intrikák miatt elbocsátották a seregből, New Yorkban nyitott borkereskedést, amiből jól élt egészen 1867-es hazatértéig.
A kiegyezés után Pécs és Baranya főispánja lett, majd 1887-től 1892-ig Pécs országgyűlési képviselője. Nem véletlen tehát, hogy Pécsett utcát neveztek el róla (az utca hosszú évekig testvére, Mór nevét viselte, és így is vonult be a köztudatba, mígnem helytörténészek felhívták a figyelmet a tévedésre, és kicserélték az utcatáblát).
Hősök, akikről alig hallani
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc során számos olyan Pécshez kötődő hős katona és politikus tevékenykedett, akikről – ellentétben Batthyány Kázmérral és Perczel Miklóssal – alig, vagy épp semennyire sem hallani a megemlékezéseken.
Ilyen például a Pécsett született Jászvitz Ferenc alezredes, aki a 16. honvédzászlóalj kötelékében harcolt, majd a fegyverletétel után 16 évnyi várfogságra ítélték, amiből 6 évet ült le. Az ország területén megannyi csatában helytálló honvédalezredes 1865-től haláláig Pécsett élt.
Meg kell említeni a nagyszombati Majthényi István nemzetőr alezredest is, aki gróf Batthyány Lajos miniszterelnök utasítására 260 nemzetőrrel Komáromba vonult, hogy megakadályozza, hogy a vár császárhű parancsnoka császári katonákat csempésszen be a várba. A szabadságharc bukása után ő is Amerikába menekült, onnan azonban a polgárháború vége után hazajött, Pécsett halt meg 1868-ban.
A szabadságharc kitörésekor ragadott fegyvert a Pécsett mérnökként dolgozó, csepeni születésű Thaly Zsigmond alezredes is, aki a korabeli visszaemlékezések szerint „köztársasági érzelmű, képzett, szívós ember volt”. Egy csatában fejsérülést szenvedett, de felépülése után Komárom erődparancsnokává küzdötte fel magát. A vár kényszerű feladása után elfogták, de kegyelmet kapott. Ahogy számos szabadságharcos, a vereség után ő is Jersey szigetére emigrált. Onnan 1863-ban tért haza, 1886-ban halt meg Losonczon.
Pécsett született Hax Emil tűzmester is, aki mielőtt a komáromi tüzérezredhez került, Pécsett tevékenykedett joggyakornokként. A fiatal tüzér a szabadságharc leverése után nem emigrált külföldre: jegyző lett Dárdán, majd Pécsett dolgozott ügyvédként 1862-től. Pécs községbírájaként halt meg 1894-ben.
Forrás: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara, Múlt-Kor, Pécs Lexikon
