Véget ért a pécsi romáknak szóló „Dolgozva tanulás” című rendhagyó mintaprojekt, melynek köszönhetően a programban részt vett 14 roma származású pécsi a jövőben akár biztos megélhetéshez is juthat választott szakmájukon belül. Az összeszokott csapat március 29-én egy nem hivatalos záróbulit tartott az Apafi utcai Menő Jövő Gyerekközpontban, melyen egy résztvevők által készített, nem mindennapi, farmernadrágokkal behúzott heverőt is bemutattak.
Befejeződött a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Zrt., a Nyolc Boldogság Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által indított és koordinált „Dolgozva tanulás” című rendhagyó, 3 hónapos pilot, azaz kísérleti mintaprojekt, mely olyan cigány származású pécsieket célzott meg, akik a projektnek köszönhetően elsajátíthatták az olyan – ma már akár hiányszakmának is nevezhető – betanított foglalkozások alapjait, mint az asztalosság, a kőművesség, vagy a kárpitos. A projektbe 14 jelentkezőt választottak ki, akik részt vehettek az általuk választott szakmák gyakorlati képzésén, melynek során a szakmák mestereitől tanulva, tisztességes fizetésért dolgozhattak. A tényleges munka 2018. november 6-án kezdődött meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat györgytelepi épületében.
A több mint negyed évig együtt dolgozó és tanuló résztvevők, valamint a projekt koordinátorai az elmúlt időszakban annyira összeszoktak és megszerették egymást, hogy egy nem hivatalos záróbulit rendeztek március 29-én a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Apafi utcai Menő Jövő Gyerekközpontjában, ahol egy közös pörköltözés közben vehették át a munkájukat elismerő okleveleket.
Ifj. Csonka Pál, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dél-Dunántúli régiójának vezetője a „házibulin” elmondta, hogy az összejövetel nem csak az elmúlt 3 hónap, hanem a közel egyéves projekt kicsúcsosodásaként fogható fel.
– Jó látni, hogy annyira összekovácsolódtak, hogy nagyon nehezen mondanak búcsút egymásnak, teljesen olyan, mintha egy osztályközösségről lenne szó, pedig felnőtt emberekről beszélünk. Ezért mi, akik a projektet koordináltuk, fontosnak éreztük, hogy ne úgy érjen véget, hogy egyik nap még bejönnek dolgozni, a követező nap pedig már nem találkoznak, találkozunk. Így kerek az ő történetük, ami sikertörténet, volt eleje, legyen vége is. A hozzátartozóikat és a mestereket is meghívtuk, olyan ez, mint mondjuk egy diplomaosztó buli, csak kicsiben – mondta Ifj. Csonka Pál.
Fehér Angéla, a projektet felügyelő Nyolc Boldogság Alapítvány programkoordinátora is hangsúlyozta, hogy a családias hangulatú esemény a több hónapos közös munka ünneplése.
– Jó pár, kisebb-nagyobb akadályokkal tűzdelt hónapot dolgoztunk együtt, melyet így méltó módon zárhatunk le. Szerettünk volna még egyszer együtt lenni. Azt gondolom, hogy a projektnek köszönhetően az a 14 résztvevő, akik közösen dolgoztak különböző minőségi mestermunkáikon, a konkrét munka elsajátításán túl megannyi más tudással és tapasztalattal is gyarapodhattak.
Így nézett ki a bútor az újjászületése előtt:
A nem hivatalos záróbulin mutattak be egy olyan közel sem mindennapi heverőt, amit az asztalos és a kárpitos szakmában jeleskedő résztvevők készítettek. Fehér Angéla elmondta, hogy a sezlony – amit egy görcsönyi idősek otthonának padlásán találtak – eredetileg nagyon rossz állapotban volt, a váza, a szivacs belseje, valamint a kárpitozása is rendkívül elhasznált volt. A résztvevők ezt a régi, leharcolt bútort keltették új életre: megjavították, kicsinosították, és farmernadrágokból készült huzatot kapott.
Munkájuk dísze:
– Ez a bútordarab a közös munkájuk dísze, és méltó hirdetője annak, hogy sikeres lehet egy ilyen típusú felzárkóztató program – mondta.
A projekt az „Interreg Danube Transnational Programme”, Danube RARE projekt keretében valósul meg.
