Pécsen kívül aligha van hazánkban olyan nagyváros, ahol ennyi kórus működne, ahol a kórusélet ennyire pezsegne. Ennek az alapjait egy nemzetközi hírű együttes tette le még 1847-ben. A Pécsi Dalárda a 19. század legnagyobb kórusai között volt több száz pártoló és éneklő taggal, a legnevesebb zeneszerzők komponáltak műveket nekik. Ráadásul még Beethoven hajából is magukénak tudhattak pár szálat!
Az együttes alapítását nem más, mint Liszt Ferenc inspirálta. A zeneszerző 1846-os októberi pécsi látogatásakor pár dalnok fogadta, akiknek Liszt rögtönözve komponált egy művet Garay János versére. Miután távozott Pécsről, hamarjában szervezkedni kezdtek a pécsiek és 1847 január 1-én megkezdte működését a legendás Pécsi Dalárda.
Az első és egyetlen év – 1847
„Tesztjelleggel” csak egy éves távban gondolkodtak, és így is dokumentálták ezt aláírásaikkal. Karnagyuk a Székesegyház akkori neves karnagy-zeneszerzője, Hölzl Szeráf Ferenc volt. A papírt rajta kívül még 22 férfi dalos szignózta.
„Édes hazánk, kedves dalunk: érted élünk, élünk halunk” – szólt az együttes mottója.
A nemzetközi hírű Amtmann Prosper fuvolaművész és a Dóm orgonistája, Schmidt Péter is egyengették a kórus pályáját. A mai Apáca utcában emléktábla is jelzi akkori székhelyüket az ún. Pichler-ház emeletén.
Első nagyobb koncertjüket Siklóson tartották 1847 nyarán. Sokáig azonban nem tudtak működni, az 1848/1849-es események közbe szóltak. Viszont okos, előrelátó módon kottáikat és felszerelésüket az orgonista Schmidt Péternél hagyták megőrzésre.
Az újjáalakulás
A forradalom utáni letargia enyhülését az ötvenes évek végén érezte meg a magyar kulturális élet, az egykori énekesek is csak 1862-ben alakították újra a Pécsi Dalárdát. 1861 utolsó napján mintegy kétszáz pártoló fő írta alá a belépési nyilatkozatot, 1862 március végén pedig véglegesítették papíron is az újjáalakulást. Ekkor a gazdasági és kulturális értelemben is virágkorát élő városban több mint háromszáz pártoló tagja volt a kórusnak, mintegy hatszáz mű kottájával rendelkeztek, vagyonuk pedig hatszáz forintra rúgott, köszönhetően a pécsi nagyságok komoly támogatásainak. Saját címerük is lett, az egyik tag keze munkájának köszönhetően: egy lant, áthúzva a nemzeti színekkel.
[su_quote] „Társulat alakult Pécsett több zene barátok és műkedvellőkbül, mely egylet „Pécsi Dalárda” nevezetet vévén fel, czéljául a négyes kardallok (vocal, quartette) a lehető legpontosabb bétanulását s ezáltal a zenevilágban eddig legszebbnek ösmért hangszert: az emberi hang minél nagyobb tökélyre leendő kiműveltetését tűzte ki” (A Pécsi Dalárda első, 1847-es alapszabálya)[/su_quote]
Karmesterük Wachauer Károly lett, a Székesegyház akkori karnagya. A zeneileg képzetlenebb tagoknak „továbbképzéseket” tartott a karnagy, nagyon figyelt az énekesek minőségére. Az utánpótlást is próbálták szervezni, hirdették magukat sok helyen több-kevesebb sikerrel. Amikor a tagok pedig kezdtek elmaradozni a próbákról, mások pedig indok nélkül maradtak távol. Őket kizárták és/vagy pénzbüntetéssel sújtotta.
Első komolyabb estjüket 1862 júliusában tartották a korabeli Pécs egyik leglátogatottabb szórakozóhelyén, a Czindery-kertben. Később az augusztus 20-i ünnepségen a Lyceum templomban énekeltek, 1863-ban pedig már felkérések és szereplések egész sora következett. Óriási siker övezte a Mária utcai színházban tartott koncertet és a Dómban adott zenés-misét. Egyre több kirándulást szerveztek a közösség erősítése érdekében is.
A zenekedvelők mellett számos új szimpatizánst szereztek, amikor jótékonykodni kezdtek koncertjeik bevételeiből. Például 1892-ben Villányban énekeltek, a bevételt az ott létesítendő óvoda számára ajánlották fel. 1909-ben pedig Kaposváron énekeltek a rászoruló gyermekekért.
Az 1860-as évek közepén a tiszteletbeli és pártoló tagokkal együtt már 346 főt számlált a Pécsi Dalárda – közöttük olyan neves személyek is voltak mint Erkel Ferenc.
Az újjáalakulás után felkeresték az ország minden kórusát újabb művekért és munkakapcsolatokért. Levelezésben voltak a kor neves komponistáival, akik alkalmanként meg is ajándékozták a Pécsi Dalárdát nekik dedikált új művekkel. Ilyen volt Erkel Petőfi versére komponált Elvennélek című műve.
Koncerteztek külföldön is jó pár alkalommal, többek között Grazban, Salzburgban, Zürichben. A Pécsi Dalárda előadásában szólaltak meg először Pécsen Verdi, Mozart, Haydn nagy oratóriumi művei, de a magyar klasszikusoktól is rengeteg darabot szólaltattak meg elsőként az országban. Páratlan pályájuk elismeréseként 1925-ben elnyerték az akkori legrangosabb kitüntetésnek számító királydíjat Sopronban. A Horthy-korszakban amikor a kormányzó Pécsre érkezett, ők fogadták énekükkel.
1872-ben tartották fennállásuk (újjáalakulásuk) tizedik évfordulóját, amikor egy kétnapos koncertsorozattal ünnepelte történetét a Pécsi Dalárda. A határon túlról is érkeztek kórusok az eseményre.
A 25. évforduló ennél is hangosabban telt: országos dalosverseny és az Országos Daláregyesületek Szövetségének közgyűlése is itt zajlott ebből az alkalomból. Számos városból érkeztek megkoszorúzni a pécsi kórus zászlaját, ők pedig nagyívű koncertet adtak.
1947-ben, az alapítás centenáriumán a kor legnevesebb zeneszerzői jöttek el Pécsre, hogy leróják tiszteletüket a Pécsi Dalárda előtt. A következő év január 26-án azonban búcsúkoncertjüket tartották az egyre nehezedő politikai nyomás miatt, ahol hangos sikerrel adtak elő műveket a zeneirodalom legjavából, több Beethovennel tarkítva.
[su_box title=”Beethoven és a Pécsi Dalárda” style=”soft” box_color=”#aeb7a8″ radius=”2″]Kevesen tudják, hogy 1870-ben a Pécsi Dalárda egy egészen becses és különleges ereklyével gazdagodott: első karnagyuk, Hölzl Szeráf Ferenc ajándékozta nekik Beethoven egy hajfürtjét, amit az ő barátja juttatott el hozzá, aki jelen volt a zeneszerző halálakor és vágott le egy tincset. A Pécsi Dalárda ereklyéje a Janus Pannonius Múzeumhoz került, akik 1958-ban Martonvásárra küldték a Beethoven-múzeumba.
[/su_box]
Forrás: Dr. Vargha Dezső: A Pécsi Dalárda története, Ivasivka Mátyás-Kovács Attila: Pécsi Concerto
