Az iskolakezdés a családok életében nagy változás, egy természetes „krízis”. Mind a szülőnek, mind a gyermeknek fel kell készülnie az iskolai életformára való áttérésre. Íme néhány tipp, a nyári szünet alatt hogyan segíthetünk csemeténknek, hogy ne kapjon sokkot már az első héten a suliban.
A pszichológusok szerint persze az az optimális, ha a felkészítés folyamatos és nem korlátozódik közvetlenül az iskolakezdés előtti hónapokra. Mivel minden gyermek, így személyisége, testi-lelki adottságai, addig szerzett tapasztalatai, a közvetlen környezet hozzáállása mind befolyásolják, hogy miként is éli meg majd a gyermek az első iskolai heteket.
– Ha a gyermek testileg és szellemileg életkorának megfelelően fejlett, legtöbbször várja az iskolát. Megjelenik tevékenységeiben, játékában is a suli. Mégis természetes, hogy izgalommal, bizonytalansággal néz az új kihívások elé. A gyerekek maguktól megérnek az iskolára, mindenféle különös erőfeszítés nélkül, hiszen ez egy természetes folyamat, amelyben a felnőttek szerepe csupán annyi, hogy olyan környezetet teremtsenek a számukra, amelyben kibontakoztathatják a bennük rejlő lehetőségeket, adottságokat, készségeket – fejtette ki Kontrohr-Bősze Noémi, pécsi tanácsadó szakpszichológus lapunknak.
Az új élethelyzetre való felkészülés során a szakember szerint számolnunk kell azzal a fejlődésben bekövetkező „ugrással”, ami szintén ennek az időszaknak a sajátja. Ennek során megfigyelhető, hogy a gyermek érzékenyebb, akár szélsőségesen reagálhat helyzetekre. Ilyenkor még inkább szüksége van a családja szeretetére és arra, hogy tudja, feltétel nélkül elfogadják őt, mondta a pszichológus.
Tippek a felkészítéshez:
1. Legyen folyamatos, élő kapcsolat a gyermekkel. Sokat nevessünk, bohóckodjunk, segítsük használni a gyerek képzelőerejét, bújjunk össze, meséljünk neki iskolás témájú könyvből, vagy fejből! Beszélhetünk neki arról is, milyenek voltunk mi iskolásként.
2. Próbáljuk felhőtlenné tenni a nyarat! Hacsak a gyerek nem kéri, ne árnyékoljuk be a szünetet különféle feladatlapokkal. Amit pedig kerüljünk mindenképp, az az iskolával való riogatás, fegyelmezés. Ezzel csak a magunk és gyermekünk dolgát nehezítjük meg, ellenkező hatást érünk el vele.
3. Az iskolakezdés mindenképpen felkészülést igényel, hiszen be kell szerezni a szükséges iskolaszereket. Segít, ha együtt megyünk el és választjuk ki ezeket. Sőt, berendezhetünk közösen egy nyugodt kis kuckót a majdani tanuláshoz.
4. Tehetünk spontán sétát az iskola környékén, hogy a gyerek lássa, szokja a helyszínt, a gondolatot. Ezáltal sokkal magabiztosabban fogja magát érezni ősszel a környéken.
5. Ha van rá lehetőség, szervezzünk programot olyan családokkal, ahol már vannak kisiskolások. Így saját porontyunknak lehetősége van kérdezni, és nem csak tőlünk, felnőttektől hall az intézményről. Legtöbbször példaképként tekintenek a nagyobbakra csemetéink és vágyat éreznek, hogy közéjük, az iskolások közé tartozzanak.
6. Tudnunk kell, hogy ha a pici egész nap a szabad levegőn mozog, fára mászik, homokozik, virágot szed, labdázik, akkor legalább olyan fontos dolgokat tesz, mintha készségfejlesztő feladatokat oldana meg. Leginkább a szüleire van szüksége, az osztatlan figyelmükre, a közös élményekre. Ettől lesz boldog, és ha boldog, akkor ellenálló. Így könnyebben küzd meg a kihívásokkal.
7. Gyurmázzunk, vágjunk ollóval, válogassunk szét dolgokat, szórjunk szét papírgalacsinokat, majd közösen felcsippentve szedjük össze őket. Ezek mind segítik, fejlesztik a finommotorikát, ami majd az írásban segíti a kicsit.
8. Bár a gyermek figyelme egyre inkább a teljesítmény felé fordul, legfőbb tevékenysége továbbra is a játék marad, amitől tanul és fejlődik érzelmileg. A kortársaival való önfeledt, spontán játéknál nincs is jobb, mindenképp támogassuk továbbra is a szociális kapcsolatait!
9. A gyerek aludja ki magát! Nyáron sokat mozog, kirándul, szabad levegőn játszik, így általában később is kerül ágyba, reggel tovább lustálkodik. Fontos, hogy szeptemberhez közel kezdjük el átszoktatni fokozatosan az iskolába járó életritmusra.
+1. Ne tévézzen, ne tabletezzen! Főleg ne az esti, lefekvés előtti órákban, mivel mindez fárasztja érzékszerveit, idegrendszerét.
