Sokan talán nem tudják, de a pécsi kerékpárosok hajdanán hazai, sőt nemzetközi szinten is a legjobbak között voltak. Halmozták a győzelmeket, saját stadionjuk volt, elnökük és mecénásuk pedig Zsolnay Vilmos volt. Sajnos a Pécsi Kerékpár Egylet csak kilenc évig létezett, ám ezalatt a legjobb sportolókat, köztük Lauber Dezsőt adta a város sporttörténetének.
1892-ben indult útjára a pécsi kerékpározás, bizonyos Höfler László vezényletével. A fantáziadús „Pécsi Kerékpár Egylet” néven alakult. Első ránk maradt dokumentumukban kérelmezik a városvezetéstől a pályahasználatot a Városi Tornacsarnok nagytermében a téli idényre… esetleg egész évi használatra.
A cseppet sem szerény kérés aztán igazolást nyert, mikor pár év alatt az ország legjobb kerékpárosai között számtalan pécsi képviselte az egyletet. Országos bajnokokat adott a sportnak, a városi klubnak pedig komoly hírneve és nimbusza lett.
Nem volt más hátra, mint egy saját pálya építése, ahol akár nemzetközi versenyeket is lehet tartani. A mai Mohácsi út mellett, a Scholz-féle új sörgyár közvetlen közelében létesült a stadion.
Nem akármilyen paraméterekkel rendelkezett. „333 és 1/3 méter, makadám és kátrány burkolattal”, a fedett tribünje félezer embert tudott befogadni. Gondoljunk bele, a 19-20. század fordulóján egy olyan sportlétesítmény épült, ahol fürdő, zuhanyzó, kerékpártárolók voltak, ráadásul a mai pályákhoz hasonló dőlésszöggel lett kialakítva.
A pécsi egylet sikereit és a vadonatúj, csúcsmodern stadiont látva nem csoda, hogy Pécsen nagyon felkapott lett a biciklizés. A hullámot meglovagolva indult el a Kerékpár Sport névre hallgató szaklap 1896-ban. A PKE tagjai már több mint száz főt számláltak, ez elképesztő adat volt akkoriban.
A kerékpározás legeredményesebb helyi sztársportolója Lauber Dezső volt, aki diákkorában atlétaként ért el szép eredményeket. Bedő Imrével kétüléses versenyt is nyert. Főként Laubernek köszönhető a pécsi kerékpárosok abszolút dominanciája az országos versenyeken.
A legnagyobb nevek: Bedő Imre, Dollinger János, Lauber Dezső, Philipovics József, Walla Ferenc.
Sokat mond az is a PKE nívójáról, hogy elnöke a legendás Zsolnay Vilmos volt.
Ezek után elég hihetetlen azt állítani, hogy fogyni kezdtek a nézők, a pénzügyi mutatók estek vissza és adósságok gyülemlettek fel, pedig ez így volt. Betört ugyanis a „sportpiacra” egy másik sportág, ami azóta is a világ talán legnépszerűbbje, a futball. Azzal a meredek emelkedéssel, amit a foci népszerűsödése mutatott, egyenesen arányos volt a kerékpár népszerűségének zuhanásával.
Íme, a Pécsi Napló 1898-as cikke a fociról:
[su_quote]Nagy érdeklődést tanúsítanak a Pécsi Athletikai Club tagjai a „Foot-ball” játék iránt, mely testedző és rendkívül izgató angol labdajátékot a Club is meghonosítja. A napokban érkeztek meg Berlinből a játékhoz szükséges labdák és szerek, s akkor hetenként többször fognak a Club tagjai a Tettyén összejönni.[/su_quote]
Ijesztő gyorsasággal megszűnt az egyesület, a stadion pedig okafogyottá vált: 1901-ben véget ért a kerékpározás kora Pécsen. A PKE felbomlott, a stadiont lebontották.
Forrás: Régi Pécs
