Picit lapogatni kellett volna a hátát, ehelyett halálra verte új feleségének kisfiát a brutális sásdi férfi. Az 1956-os eset során hosszasan vizsgálták, vajon a gyilkos beszámítható-e, hiszen semmi előjelét nem mutatta fékezhetetlen indulatainak.
A sásdi történet egy éppen válófélben lévő házaspárral kezdődött. A férfi, aki vasutasként dolgozott, új párjához költözött, és próbált volna vele, illetve annak két gyermekével új életet kezdeni. Az exfeleség viszont megmakacsolta magát, és zaklatni kezdte volt férjét, jeleneteket rendezett az új társ és a gyerekek előtt.
Rendszeresen eljárt a családhoz, nem bírt beletörődni a válásba. Az új feleség sokáig tűrte ezt, ám egyszer elszakadt a cérna és közölte férjével, hogy nem tud így tovább élni mellette, visszaköltözik édesanyjához.
Teljes letargiában kísérte ki a két gyermek és a férfi a nőt az autóbuszhoz. Mikor eltűnt a busz a kanyarban, mindhárman hazaballagtak.
A férfi megvacsoráztatta a két gyereket, majd a nagyobbikat ágyba dugta. Ezután kezdődött a tragédia.
Elöljáróban tudni kell, hogy a kisfiúnak krónikus betegsége volt, amit a korabeli tudósítások angolkórnak neveznek meg. Ennek valószínűségét kétségbe lehet vonni a tünetek alapján, amiket a következőképpen írnak le: időnként, leggyakrabban sírás közben fulladni kezdett a kisgyerek, néha eszméletét is vesztette, emiatt gyengéden hátán és arcán ütögették, hogy észhez térjen.
Míg nővére már ágyban feküdt, a kisfiú – ismeretlen oknál fogva – sírdogálni kezdett, mire a férfi a jól bevált módszert kezdte alkalmazni, csak éppen nem ugyanazzal a céllal.
Harmincegy brutális ütésnyomot találtak később a kisfiú testén, a halálát pedig az ezek által okozott bevérzések okozták. Miután szinte eszméletlenre verte, a még élő gyermeket ágyba dugta.
A későbbi tárgyaláson is azzal védekezett a férfi, hogy ő csak a szokásos „kezelést” alkalmazta rajta. Elmondása szerint ezért is lepődött meg, mikor reggel a takarót lehajtván róla meglátta, hogy halott.
A szándékos emberölés ténye hamar bizonyítást nyert a bíróság előtt, mivel nyilvánvalóan nem a gyengéd ütögetéstől, hanem a brutális veréstől vesztette életét a kisfiú.
A védelem azzal védekezett, hogy a férfi egyértelműen elmebeteg, „schisophreniás”, tudathasadásos. Megkezdődött a vizsgálatok hosszú sorozata, a doktorok az összes létező pszichológiai tesztet elvégezték, majd megállapították, hogy a férfi beszámítható állapotban, hidegvérrel hajtotta végre a gyilkosságot. Így a szándékos emberölés miatt 14 évre került rács mögé a sásdi férfi.
Forrás: Dunántúli Napló Archívum
