A zenehallgatásra való hajlam hátterében bizonyos genetikai sajátosságok állnak, amelyek a szociális kötelékek és a kommunikáció kialakításában fontos szerepet játszó idegrendszeri területekkel vannak összefüggésben – derült ki egy új tanulmányból. A finnországi Helsinki Egyetem és a Sibelius Akadémia szakemberei 31 finn család, összesen 437 tagját vonták be a kutatásukba. A 8 és 93 éves kor közötti résztvevők között hivatásos, illetve amatőr zenészek, valamint semmilyen zenei képzettséggel nem rendelkező emberek is voltak.
A pontos eredmények elérése érdekében a szakemberek egy kérdőív segítségével külön választották az aktív, vagyis tényleges odafigyelést igénylő – például egy koncert esetében – illetve a passzív, vagyis csupán háttérzajként szolgáló zenehallgatást. Az alanyok zene iránti fogékonyságát három teszttel mérték fel, illetve vérmintát is vettek tőlük egy DNS vizsgálat elvégzéséhez – ismertette a vizsgálat részleteit a Science Daily tudományos hírportál.
A résztvevők hetente átlagosan 4,6 órányi aktív és 7,3 órányi passzív zenehallgatásról számoltak be. Az eredmények szerint a zenei képzettséggel, magas teszteredményekkel és zenei kreativitással rendelkező alanyok hajlamosabbak voltak az aktív zenehallgatásra. Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a botfülűség, az abszolút hallás, a zenei tehetség, illetve kreativitás közös „családi tulajdonság”. A mostani tanulmányban a zenehallgatásra való hajlam és a zenei képzettség közötti összefüggések eltéréseket mutattak a különböző családi hátterek esetében.
Ez az egyik első tanulmány, amelyben molekuláris szinten vizsgálták a zenehallgatást és, amelynek elsőként sikerült összefüggést kimutatnia az agyban található arginin-vazopresszin receptor gén (AVPR1A) és a zenehallgatás között. Korábban már feltárták az AVPR1A és a zene iránti fogékonyság közötti összefüggést. Az AVPR1A gén az emberi és az egyéb fajokon belüli szociális kötelékek kialakítására irányuló viselkedéssel és kommunikációval áll összefüggésben. A vazopresszin homológok megnövekedése a madarak esetében a hangjukat, a gyíkok és a halak esetében pedig a szaporodásukat befolyásolja. Az emberi és állati „dalok” közötti hasonlóságokat már régen felfedezték: mindkettő valamilyen üzenetet hordoz, a belső érzelmi állapot kifejezésére szolgálnak, amelyet még a különböző fajok is tökéletesen megértenek egymás között.
A zenehallgatásra irányuló viselkedési szokások szoros kapcsolatban állnak az emberek közötti érzelemi kötelékekkel: az altatódalok a gyermekek és a szülők kapcsolatának megerősítésére szolgálnak, a közös zenélés pedig elsősorban a csapatmunkára és az összetartozásra épül. A Journal of Human Genetics című folyóiratban megjelent tanulmány eredményei azt sugallják, hogy biológiai sajátosságok is befolyásolják a hangérzékelést, vagyis molekuláris bizonyítékot szolgáltatnak a hang, illetve a zene társadalmi kommunikációban betöltött szerepére, valamint fontos eszköz a génkultúra fejlődése és a zene kapcsolatát vizsgáló további tanulmányok számára.
