Mindenszentek és halottak napja alkalmával Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó videóüzenetet intézett a Pécsi Egyházmegye híveihez – közölte a Pécsi Egyházmegye.
A továbbiakban teljes terjedelmében közöljük a videóüzenet tartalmát.
„Halottak napja közeledtével mind a családi programokban, mind a szívekben egyre többször fölmerül elhunyt szeretteink sírjának a meglátogatása, földíszítése. Családi beszélgetésekben előjönnek a régi emlékek nagyszülőkről, felmenőkről. Kik voltak ők? Mi mindent kaptunk?
Mi mindenért vagyunk hálásak? Szeretnénk kifejezni tiszteletünket irántuk. Ahogyan egy közösség, egy társadalom, legfőképpen egy kultúra a halottaival viselkedik, az nagyon sok mindent árul el magáról az életről: mit gondol az életről?
Régi szokás látogatni a temetőinket. Imádkozunk halottainkért. Érdekel minket a további sorsuk. Hol vannak? Kapcsolatba kerülhetünk-e velük? Az imádságunk hatékony-e a számukra? Természetesen ezen kérdések közben kiemelném a legfőbb kérdést: örökké élnek-e és ha élnek, akkor ez az élet üdvösséget jelent-e a számukra?
Éppen ezért az egyháznak régi hagyományát és nagy bölcsességét emelném ki, hogy a halottak napját és a mindenszentek ünnepét együtt ünnepeljük. Vagyis úgy tekintünk elhunyt szeretteinkre, mint akik arra kaptak meghívást, hogy szentek legyenek, hogy örökké éljenek és olyanok legyenek, akik képesek befogadni az Istentől ajándékul tervezett örök életet.
Mindenszentek ünnepén gondolunk elhunyt szeretteinkre, de gondolunk az egyház azon sok kiváló szentjére, a vértanúkra, a házasokra, a szerzetesekre, a misszionáriusokra, a szeretetszolgálatnak a tanúira, akik előttünk jártak és a maguk -általunk is megélt- hétköznapi életében eljutottak az életszentségre.
Az egyház ezt róluk bizonyosan állítja. Természetesen nagyon sok olyan társunk van, akikről hivatalos dokumentum nem állítja az életszentségnek az elérését, de azzal a meggyőződéssel tekintünk rájuk, hogy ők ott vannak az Úrnál. Meghívásunk nem kisebb, nem kevesebb, mint az üdvösség elnyerése.
Nagyon szép dokumentumot, számunkra megvalósíthatót tárt felénk Ferenc pápa az elmúlt esztendőben, amikor a Gaudete et exsultate apostoli buzdításában a hétköznapi életszentségre törekvés útjára hív minket. Ennek egy kiemelkedő pontja, amikor azt mondja, hogy testvéreink, a szentek előttünk járnak, Krisztus módjára éltek előttünk, de ugyanaz a meghívás szól felénk is, mint őfeléjük: vagyis az Isten mindent kér és mindent ígér. Nem egyszerűen egy cseréről van szó.
Legfőképpen nem egy alkuról van szó, hanem arról a nagy-nagy bizalomról, hogy amikor mindent odaadok annak az Istennek, akitől mindent kaptam, akkor Ő mindent ígér. Ő nem ígérget, nem csak részt, nem csak számára kedves dolgokat akar adni, hanem mindent. De ezt az Ő Fiában, Jézus Krisztusnak az útjával adja.
Az életszentség útja Krisztus útja. Az életszentség útja a mi mindennapi, hétköznapi életünknek az útja, ahol a vágyainkban, döntéseinkben Krisztus módjára akarunk gondolni az Istenre, az Atyára, a megbocsájtásra, az emberi kapcsolatainkra. Így akarunk tekinteni a múltunkra, és ezzel a nagy bizalommal akarunk tekinteni a jövőbe. Hisszük, hogy az ember útja az Isten útja, az életszentség útja. Amikor halottainkra emlékezünk és őérettük imádkozunk, akkor az ő példájuk, az ő támogatásuk legyen segítségünkre, hogy újból erős döntést hozzunk az életszentségre való törekvésben.”
Forrás: Pécsi Egyházmegye
