Mikulás napjára, vagyis december 6-án a pécsi színházba járók új darabot kaptak ajándékba: a Magyarország Kiváló Művésze-, Kossuth-, és Jászai Mari-díjas színész-szinkronszínész-rendező Rudolf Péter feldolgozását mutatták be Az úrhatnám polgár című Moliére műből. A jegyek pillanatok alatt elkeltek, de szerencsére még sikerült elcsípnem egy pár darabot, így december 15-én néhány családtagommal nekünk is volt szerencsénk megnézni az összművészeti vihoráncként aposztrofált darabot. Szubjektív vélemény következik.
Rudolf Pétert korábbi évfolyamtársa, a Pécsi Nemzeti Színház művészeti vezetője, Méhes László, valamint Rázga Miklós színházigazgató kérték fel első pécsi rendezésére, mint azt egy korábbi interjúban elmondta.
Aki valaha olvasta Az úrhatnám polgárt, vagy csak körülnézett a Pécsi Nemzeti Színház holnapján, annak a történet nem lesz nagy meglepetés. De azért vigyázat, spoiler-veszély!
Adott egy nem túl eszes, de annál nagyratörőbb, magának nemesi rangban tetszelgő naiv posztókereskedő, valamint rengeteg piócaként rajta csimpaszkodó szereplő, és a segíteni igyekvő család. Akad itt ármány, szerelem, cselszövés, őrület, dráma, még több cselszövés és szerelem, és persze rengeteg poén.
A darab tényleg összművészeti, hiszen a Pécsi Nemzeti Színház színészei, tánckara, énekesei és zenészei egyaránt szerepelnek benne. Méghozzá jó sokan. Gyakorlatilag szinte végig tele a színpad, ami nagyon látványos, már csak az egyedi jelmezek miatt is. Számomra külön öröm volt az élő zene és az ének, illetve a balettelemek, melyek még színesebbé tették az előadást. További plusz pont, hogy nem csak a fiatalok, de a környezetemben helyet foglaló idősebb emberek is rengeteget nevettek az előadás alatt.
A színészek közül ki kell emelnem Köles Ferencet, aki főszereplőként nagyot alakít. Jól illik hozzá a szerep és remekül is hozza Jourdain rőföst. A többi előadóművész szereplése is kifogástalan, ráadásul vannak, akik több különböző hőst is megformálnak a produkció alatt.
Érdekes volt a színpadkép is, a forgás miatt sok változáson ment keresztül, sőt több további effektus is – ezeket a meglepetés kedvéért nem fedem fel – fokozta a hangulatot.
Ami számomra kicsit csalódás volt, az a darab hossza. Még tovább is el bírtam volna nézni a pompás sztorit, habár másrészt el kell ismernem, hogy kihozták belőle a maximumot a művészek és a rendező. Illetve néhol egy icipicit túlzásnak éreztem az erotikus tartalmú poénokat, de ez nem volt zavaró.
Az úrhatnám polgárt továbbra is játsszák a pécsi színházban, IDE KATTINTVA válthatunk jegyet.
