Rövid videók, pár mondat, de csak kedvcsinálóként. Aztán irány az ÉJSZAKA!

Sajnos REGGEL tízre nem tudtam lemenni a Pécsi Est Caféba, de megbízható forrásokból úgy értesültem, hogy irgalmatlan bulit nyomott ott Sub Bass Monster. Ötszáz ember biztosította a telt házat, és a vén rapper nem fárasztotta a közönséget új számaival, csak a jól bevált slágereit nyomta le abban a fél órában, ami minden fellépőnek jut a fesztiválon. Szívott, sűrített, gyújtott, kipufogott.

Fél egy körül indultam el a Damjanich út környékéről, ahol a nem hivatalos P+R parkolóban a Renault Cliót hagytam. A következő útvonalat terveztem, amihez aztán később szigorúan tartottam is magam: Pécsi Est Cafe, Trafik, Made in Pécs Cafe, Nappali, Szabadkikötő, Ti-Ti-Tá. Spártai szigorúságú szabályt találtam ki magamnak: addig maradok egy koncerten, amíg a POHÁR söröm kitart. Ehhez egyetlen helyen nem tudtam magam tartani, de erről később.

A Pécsi Est Cafeban egy óra körül a Mérsékelten Súlyos Szóviccet Névként Használó Zenekaroknak minden évben kiosztott Geszti Péter-díjat kiérdemlő Légüres Tél játszott.

A Trafikban a helyi gitárvirtuózokból álló, instrumentális rockot játszó Kási Zenekar volt soron, amikor odaértem. A telt ház mutatta, szubkulturálisan jelentős, sőt, legendás helyi formációról van szó. A jellemzően 50 pluszos közönség tudta, mire jön, csak a közvetlen környezetemben többen is hangfelvételt készítettek célszerszámokkal. Mellettem a következő párbeszéd pörgött le:

• – Kási vett egy új …. (ezt nem értettem) gitárt.
• – A fiának volt először olyan, nem neki.
• – Jött egy kis pénz, azonnal gitárokat vettek, nem ám autót!
• – …(nevetés)

Reméljük, nem nagy csalódás a rajongóknak, hogy pont ezt a pár másodpercet vettük fel:

A Made in Pécs Cafeban kicsit megpihentem. Ehhez tökéletes hátteret adott először VikHarp egyszemélyes, csendes szájhamonikázása, aztán a talán még nála is introvertáltabb Bíró Balázs ukulelekoncertje. Délutáni ejtőzésemet meghosszabbította Attila, Zsolt és Gábor, akik éppen akkor estek be a Nappali felől, valami túlságosan hangos rockzene elől menekülve, és meghívtak egy plusz pohár sörre.

VikHarp (feat Rockfater):

A Nappaliban megint közel telt ház előtt játszott a szintén instrumentalitásban utazó DIP Trio, a zenéjüket láthatólag jól ismerő és értékelő, becslésem szerint 74,9 százalékban harminc alatti fiatalokból álló kis közönség előtt. A White Stripes-témát felismertem!!!!!!

A Szabadkikötőben Eszelős meszelős volt soron, amikor odaértem. Szépszámú közönség gyűlt össze a helyen, Kovács Balázs pedig kisfiával indította a szettet. Nyugis volt, jó volt.

A Ti-Ti-Tában 2012 nyara óta nem voltam. Illetve lehet, hogy utána még megfordultam ott egy fantasztikus drflash-koncert erejéig. Nem sokat változott a hely, de hát a Ti-Ti-Tának mindig is ez volt a lényege, a kiszámítható, állandó lepukkantság. Simán hagytam, hogy egy korsó sör árát mondja be a pultos csaj a pohár sörömre, kivételesen nem pipogyaságból, egyszerű emberkísérlet volt, kíváncsi voltam, hogy korrigál-e. Nem korrigált. Mindegy, elég jól indult a Vállalhatatlanul Súlyos Szóviccet Névként Használó Zenekarok közé tartozó Aszkalapok koncertje.

Ha nem kellett volna cikket írnom, biztosan maradok, de a csapolt sör is elég állott ízű volt, szóval inkább eljöttem, és megírtam ezt a cikket.

Késő éjjelig tart még a fesztivál, aki teheti, menjen. 

Két tipp:

Azt hallottam, hogy a Doggos (Pécsi Est 22.20) nagyon jó:

Ez pedig SZERINTEM minden idők egyik legjobb magyar nyelvű száma (Gézakékazég, Trafik, 20.50).