2 C
Pécs
péntek, november 22, 2024
KezdőlapHírzóna,,Első a kötelesség, csak aztán jöhet minden más”

,,Első a kötelesség, csak aztán jöhet minden más”

Idén ünnepli művészi pályájának négy évtizedes jubileumát. Énekel, tanít, közéleti szerepet vállal, ám az ereje teljében lévő Gulyás Dénes mindemellett egy újabb, komoly megbízatást is kapott: február 16. óta ő a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatója. A tagozat életre keltése nagy kihívás, de mint mondja, sosem hátrált meg a feladatok elől.
Miután 1982-ben Philadelphiában megnyerte az első nemzetközi Luciano Pavarotti énekversenyt, Gulyás Dénes előtt megnyíltak Európa, Amerika és Ázsia színvonalas operaházai, koncerttermei. Tapsolt neki a Milánói Scala, a Covent Garden, a New York-i Carnegie Hall, a Metropolitan, valamint Párizs, Barcelona, Amszterdam, Osaca, Tokió, Madrid és Tel-Aviv közönsége, túlzásnak érezvén mégis udvariasan elhárítja, hogy világhírű énekesnek nevezzem. Azt azonban elismeri: sosem a könnyebbik utat választja. Sem szerep-, sem társulatépítésben.

– Augusztusban lesz negyven éve, hogy az énekesi pályára léptem, s immár ötvenhét esztendős vagyok, úgy éreztem hát, a pécsi teátrum opera tagozatának újjáépítése jó lehetőség, nagyszerű feladat, s tán értek is hozzá – kezdi beszélgetésünket Gulyás Dénes. – A fiatal énekesek, diplomával a zsebükben, nem tudnak hol dolgozni, pedig nagy részük napsugár-tehetségű, s a színpadon lenne a helyük. Eljött hát az idő: színházat, társulatot kell építeni! A közkultúrát, s a vele szemben támasztott társadalmi elvárásokat olyanná kell igazítani, hogy ,,felvevőpiaca”, hallgatóközönsége legyen a mostani énekeseknek, s az ő majdani tanítványaiknak is. Rázga Miklós direktor úrral ezért szeretnénk egy nyitott, család- és közönségbarát teátrumot.

– Az opera tagozat szempontjából ez mit jelent?
– Tervezünk egy ismeretterjesztő szombati matinét, amolyan „beavató színházi” sorozatot, amelyben nyolc-tíz hónapon keresztül, havi rendszerességgel bemutatnánk egy operát, vagy zenei stílust, korszakot, akár egy életművet. Közérthető módon, alaposan és érdekesen, összművészeti beágyazottságban, vagyis a hozzá kapcsolódó történelmi, kulturális, képzőművészeti, irodalmi és egyéb ismeretekkel alátámasztva. Mácsai János zenetörténésszel közösen írjuk majd ezeket, a közreműködő énekes növendékeknek pedig (reményeim szerint) ez kredit lehet a főiskolán. Tárgyalunk az iskolákkal, mi is kimennénk hozzájuk, és persze a színházba is várnánk a gyerekeket – meg a szüleiket, nagyszüleiket. Azt szeretném, hogy tegyék be ide a lábukat, nyissák rá a fülüket. A színház ne elefántcsonttorony, hanem befogadó intézmény legyen, hisz az a városé, a pécsieké, az embereké, a közé. Magyar Nemzeti Színház – olvasható az épületen, s ez minket kötelez.

– Úgy tűnik, a nyitottság megvan az emberekben, hisz több mint kétszáz érdeklődő ült be a nézőtérre, amikor meghallgatást tartott pécsi és budapesti fiatal énekesek számára.
– Az volt a célom, lássam-halljam: nagyszínpadi körülmények között miként énekelnek, hogyan mozdulnak meg, a hangjuk, a lényük mennyire ,,tölti be” ezt a teret, ami ötvenszer nagyobb, mint a zeneakadémiai termek, ahol rendszerint hallom őket. Boldog vagyok, mert többen is megcsillantották igazi tehetségüket. Én mindenkire számítok, aki a szakmában jó – pályakezdőre és érett művészre egyaránt. Magam is úgy indultam, hogy az Operaház ösztöndíjasaként Melis Györggyel kerültem egy színpadra. Hiszem, hogy nemcsak a közönség és a fiatalság felé kell nyitnunk, hanem a szakmán belül, a generációk között is meg kell teremtenünk a kapcsolatot.

– Tudhatunk-e már valamit a jövő évadról?
– Előadáscímeket egyelőre felelőtlenség lenne mondanom, de átnézve az elmúlt ötven év műsortervét, kiderült, hogy óriási hiányosságai vannak a színháznak az orosz ajkú zeneirodalom terén, például az Anyegint nem játszották. De nagyon régen volt műsoron a Don Giovanni, a Cosi fan tutte, nagyszerű lenne bemutatni a Rózsalovagot (igaz, ezen egy évig is dolgoznunk kellene), és olyan nagyoperetteket is hiányolok, amelyeket imádnak a nézők.

– Lesz minderre pénz?
– Az én értékrendem szerint első a kötelesség, aztán jön minden más, a kérés is. Először fel kell mutatni bizonyos törekvéseket, s ha a fenntartónk ezt érti, s látja, hogy általa jó irányba fejlődhet a színház, akkor a nehéz gazdasági helyzet dacára is erejéhez mérten támogat minket.

Hirdetés
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Hírzóna

Abszolút Nő