A város új sportstratégiájának elkészítésére dr. Elbert Gábort, a PTE adjunktusát, korábbi sport szakállamtitkárt, egykori MLSZ-főtitkárt kérte fel a pécsi városvezetés, valamint Máté János, a PSN Zrt. vezérigazgatója. Az évekkel ezelőtt a PMFC-nél is megforduló sportvezető elkészült a munkával, igaz, a vele készített interjú során hamar kiderült, hogy az érdemi munka csak ezután következik.
Az interjú hosszú, ezért kiemeljük a fontosabb részeit:
- A stratégia fő célkitűzése, hogy minden egyes sporttal kapcsolatos döntés úgy szülessen meg Pécsett, hogy az a pécsi gyerekeknek jó legyen.
- Ahol párhuzamosságok vannak a város sportjában, azt próbálják megszüntetni. Vagy, ha azt nem lehet, akkor olyan helyzetet teremteni, amelyben a szereplők nem gyengítik egymást, hanem erősítik.
- Változhat a PSN Zrt. működése a jövőben.
- Nagy kérdés, mi legyen a női kosárlabdával, a két NB I.-es női csapattal, és mi legyen a két másodosztályú férfi-kézilabdacsapattal.
- Ha a PMFC feljut a másodosztályba, ki fog válni a PSN-ből.
- Nem kell aggódni amiatt, hogy hol fog játszani a PMFC.
- Egy 5-8 ezres új labdarúgó-stadion helyszíneként a Bőrgyár pálya is szóba került.
- Méltányos rendszert kell kialakítani a városi sportlétesítmények használatát illetően.
- A sportra fordított pénzekért komoly ellentételezést kér majd az önkormányzat.
– December közepén jelentette be Péterffy Attila polgármester, hogy megbízást adott a Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-t vezető Máté Jánosnak egy új, városi sportstratégia megalkotására. Kicsit több mint két hónap telt el azóta. Kész a munka?
– A PSN Zrt. adta nekem a megbízást a feladat elvégzésére, és a szerződésben foglaltak szerint a határidő február 15-e volt. A kész anyagot, egy 101 oldalas dokumentum formájában átadtam. Az anyag teljes, de nem végleges. Lesz majd egy második kör, ha úgy tetszik egy társadalmi egyeztetés a későbbiekben.
– Ön készítette, vagy csak egy az alkotók közül?
– A cégemet bízta meg a PSN az anyag elkészítésével, tehát ez egy céges munka. Azonban túlnyomórészt én állítottam össze.
– Gondolom, azért sokakat bevont a műhelymunkába. Kikkel egyeztetett az elmúlt hónapokban a sportstratégia kapcsán?
– Igyekeztem úgy elkészíteni az anyagot, hogy a lehető legtöbb, a témában jártas emberrel egyeztessek. Igazából két csoportra lehet osztani azokat, akiket bevontam a munkába. Voltak olyanok, akik múltjukból, eredményeikből, személyiségükből kifolyólag véleményformálók a város sportéletében, és voltak azok, akik beosztásukból fakadóan. Nyilván a nagy egyesületek vezetőivel rendszeresen egyeztettem. Sok megbeszélés volt Czerpán Istvánnal, a PVSK elnökével, Ács Pongráccal, a PEAC elnökével, valamint a PSN Zrt. jelenlegi és volt vezetőivel, de például Kulcsár Árpáddal, a PMFC akadémiájának vezetőjével is. Ha a versenysportról, élsportról beszélünk, az összes meghatározó sportágat külön tárgyalja az anyag, tehát az összes, TAO-ban érintett csapatsportágat. Voltam Rátgéber Lászlónál, és beszéltünk többekkel a férfi kézilabda ügyéről, ami talán a legnehezebb történet. De például a ritmikus gimnasztikát, a táncsportot, tehát az egyéni sportágakat is górcső alá vettük.
– Miért volt szükség új sportkoncepció megalkotására?
– Viszonylag egyszerű erre a válasz: mert a törvény előírja – azt hiszem – négy évente egy új koncepció elfogadását. Ez a stratégia annyiban talán más, hogy a sportot a helyi társadalomépítés eszközének tekinti. Van is egy filozófiai rész, ami a sport és az egészség, a sport és a tudás, a sport és a társadalom kapcsolatáról szól, a sportban meglévő tudás transzferálhatóságáról. Amikor nem abban gondolkodunk, hogy Balaton-átúszás és/vagy olimpiai aranyérem, hanem arról gondolkodunk, hogy ha a sportot eszközként tekintjük, akkor mihez lehet vele kezdeni azért, hogy jobban éljünk. Az új városi sportkoncepció megalkotásához az alapot egyébként a 2007-ben elfogadott Nemzeti Sportstratégia szolgáltatta, amelynek megalkotásából Győrfi János kollégámmal, barátommal anno oroszlánrészt vállaltunk, nyilván az elveink nem nagyon változtak azóta. Illetve az utóbbi években azért volt módunk jó néhány város, illetve fővárosi kerület sportkoncepcióját is összerakni. Az alapok tehát innen jöttek. A másik dolog, amiből bátorságot meríthettem a munkához, az az, hogy már tizedik éve tanítok Pécsett, egy évet éltem is itt, amikor a PMFC-t vezettem. Szóval tíz, a pécsi sportban dolgozó emberből kilenccel jó kapcsolatot ápolok. A tizediket meg valószínűleg még nem ismerem.
– Mi az új stratégia fő üzenete?
– A középpontba a pécsi gyereket helyeztük. Az a filozófiája az anyagnak, hogy minden egyes döntés úgy szülessen meg Pécsett a sporttal kapcsolatban, hogy az a pécsi gyerekeknek jó legyen. Nyilván a pécsi gyereket lehet tágabban értelmezni, fiatal felnőttekre, pécsi, vagy Pécsett tanuló egyetemistákra is vonatkoztatni. Azért volt nagyon fontos az anyag készítése során az, hogy minél több emberrel beszéljünk, egyeztessünk, hogy végül ezt a pécsi sportélet szereplői ténylegesen a magukénak érezzék. Vannak érdekellentétek a nagy egyesületek között is, ez nem kérdés. De azt szerettük volna, hogy minden terület a valós súlyának megfelelően legyen megjelenítve, az elkészült anyag pedig a valóságot próbálja leképezni. Ez egy kilencéves időszakra íródik, így benne kell, hogy legyen a lehetősége a fejlődésnek is. Fontos eleme az anyagnak, hogy ahol párhuzamosságok vannak a város sportjában, azt próbáljuk megszüntetni. Vagy, ha megszüntetni nem lehet, akkor olyan helyzetet teremteni, amelyben a szereplők nem gyengítik egymást, hanem erősítik.
– Ha párhuzamosságot említ, akkor elsőre rögtön a női kosárlabda ugrik be.
– Joggal. Ott körvonalazódni látszik legalább két olyan megoldás, amelyekkel az évek óta tartó áldatlan állapot megszűnhet. Ez lehet az, hogy egyetlen női kosárlabdacsapat lesz, meg lehet az is, hogy kettő. Ha megnézzük a női kosárlabda specialitásait, akkor az azért látszik, hogy az NB I. B mérsékelten készít fel az élvonalbeli kosárlabdára. Tehát elképzelhető egy olyan variáció, hogy a két pécsi kosárlabdacsapat alá-fölérendeltségi viszonyban van az élvonalban. A legjobbak játszanak az egyikben, a másikban pedig azok az utánpótlásból éppen kiöregedő, vagy az utánpótlásból kitűnő játékosok, akiknek még időre van ahhoz szükségük, hogy tényleges élsport legyen számukra a sportág.
– A PEAC-Pécsről és a PINKK-Pécsi 424-ről van szó. Nincs még eldöntve ez a kérdés? Hogy melyik, hol helyezkedik el az alá-fölérendeltségi viszonyban?
– Szándékosan nem mondtam klubneveket, ugyanis az is egy megfogalmazott elv a sportkoncepcióban, hogy minden egyes sportágban, ahol párhuzamosság vagy konfliktushelyzet van, ott üljenek le a szereplők egymással, és egyezzenek meg. Erre van jó minta, hiszen a labdarúgásban született ilyen megállapodás a PMFC, a PEAC, és a PVSK között.
– Jól hangzik, hogy üljenek le a felek, és egyezzenek meg, csakhogy koncepciót kialakítani egy dolog, egy másik viszont az, hogyan lehet azt a gyakorlatban megvalósítani.
– Ez egy többlépcsős folyamat. A stratégia az elveket, irányokat határozza meg. Törekedtünk arra, hogy ez tényleg lefedje Pécs valóban igen színes sportját, aminek egyébként csak egy eleme a versenysport. Ebben természetesen lehet kényszereket alkalmazni. Meg lehet kivárásra játszani, vagy akár a józan észre apellálni. Láttam már olyan elosztási rendszert, ahol feltétel volt az, hogy a szereplők állapodjanak meg, és utána van csak pénz. De lehet az is, hogy bizonyos sportágakban a szövetség oldja meg a helyzetet. Minden egyes sportág esetében az adott sportági szakszövetséggel is volt egyeztetés a sportkoncepció készítése során. Voltak szövetségek, ahol nagyon pozitív volt Pécs megítélése. Sőt, talán nem bántok meg senkit, de olyan is volt, ahol a szövetség hozzáállása pozitívabb volt, mint amilyen egyébként a sportág helyzete Pécsett, ilyen volt például az atlétika, hogy ne beszéljünk rébuszokban. Szóval előfordul, ahol a szövetségeknek is van konkrét elképzelése az ilyen kettősségek megoldására. Nem nagy bátorság kijelenteni, hogy itt a városban az embereket leginkább a labdarúgás és a kosárlabda érdekli. Komoly esély van rá, hogy a PMFC NB II.-es legyen. Az is látszik, hogy hosszú távon nem lehet a klub a PSN Zrt. része, önálló gazdasági társaságként kell, hogy működjön. Ez az elvárása egyébként az MLSZ-nek is, és ez a feltétele is a jó működésnek. Ha távolabb nézünk, óriási potenciál van a női labdarúgásban, hiszen ma már az a legolcsóbban üzemeltethető, és legnagyobb eredménnyel kecsegtető sportág a labdajátékok között. Ez néhány éve még a női röplabda volt. A férfi és női kosárlabda komoly tradíciókkal bír a városban. De vannak még olyan csapatjátékok, amelyek mára pozicionálták magukat a város sportjában, vagy épp a várost magát pozicionálták az ország sportjában.
– Azt az elmúlt hónapokban már megfigyelhettük, hogy a város igyekszik spórolni, ahol csak lehet. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a sportban, ha nem is minden, de azért mégiscsak sok minden pénzkérdés. Hogyan lehet ilyen helyzetben tervezni?
– A sportkoncepció, sportstratégia irányokat rajzol fel, egy lehetséges jövőt mutat. Ennek a tervezésnek, munkának, folyamatnak van egy második szakasza, amikor az egyes elemeket projektekre lebontva lehet konkrétumokról beszélni. Hogy mondjak egy példát is, az már a következő lépéshez tartozik, hogy megnézzük, ki mennyiért és hogyan használja a városi tulajdonban lévő sportlétesítményeket. Ki az, aki ezeket ingyen használja, ki az, aki sokat fizet érte, milyen prioritások mentén lett meghatározva, hogy ki az, aki rezsi óradíjat fizet, ki az, aki kedvezményes óradíjat, és ki az, aki esetleg piaci árat. Azok az egyesületek, amelyek valóban Pécs városáért és a pécsi gyerekekért tesznek, nyilván előnyt kell, hogy élvezzenek, mások meg fizessenek piaci árat a létesítmények használatért.
– Van erre példa? Előfordult a múltban, hogy valaki indokolatlanul alacsony áron tudott pályát bérelni?
– Nem ez a lényeg. Ez döntés kérdése. A leginkább konfliktusos helyzet – és akkor ezt ne is kerüljük meg – az a férfi kézilabda. Van két NB I. B-s férfi-kézilabdacsapat a városban, ami szakmailag, mondjuk úgy, hogy mérsékelten indokolt, tehát nem lenne baj, ha ők meg tudnának egyezni. Vagy a város eldönti, hogy melyik élvez prioritást. Vagy akár a szövetség eldönti. Ez egy olyan elem, amelyben muszáj döntésre jutni. Onnantól kezdve pedig természetes dolog, hogy az az egyesület, amely prioritást élvez, kedvezőbb feltételek mellett tud hozzájutni a pályákhoz. A vízilabdában is van párhuzamosság, szóval sok ilyen van. A stratégia műfajának nem feladata a döntéshozatal, az azonban igen, hogy előkészítsen, megmutassa, mi lehet az irány. Az alapján pedig a döntéshozók meg tudják hozni a döntéseket.
– Az feladata egy sportkoncepciónak, hogy megmondja, mennyit kell egy városnak a sportjára költenie?
– Azt gondolom, igen, az arányokat meg kell határoznia. Az látszik idehaza, hogy a nagy városok költségvetésének 2-4 százaléka az, amit sportra költenek. A kérdés persze mindig az, hogy mit tekintünk a költségvetésnek, és mit tekintünk a 2-4 százaléknak. Mondjuk, hogy ebben benne van-e a PSN Zrt. vagy nincs, hogy az élő sportról beszélünk, vagy az igazgatásról is? Általában azonban mégis ezeket a számokat szoktuk használni. Azt meghatároztuk, hogy a jelenleginél nem lehet kevesebb a sportra történő ráfordítás, mert nyilván ha új koncepció van, és kevesebb a pénz, akkor mindenki sértett lesz. Ha meg több a pénz, akkor meg mindenki elégedett. Az is fontos, hogy a pénz elosztásánál komoly ellentételezést kér majd a város. Tehát részben a város nevének használatát, részben a város címerének használatát, illetve egy olyan sportágfejlesztési programnak az elkészítését 1, 4, illetve 8 évre, amelyben láthatjuk azt, hogy honnan hova akar eljutni az adott sportág.
– Ha már említette, a PSN Zrt. szerepe változni fog? Vagy akár úgy is kérdezhetném: kell-e változnia?
– A stratégiában vannak olyan részek, amelyben elég egyértelmű jövőképet igyekszünk felvázolni, és vannak olyan területek, ahol többféle lehetőséget mutatunk meg. Ezek nyilván később konkrét döntéseket igényelnek majd, hiszen mindegyik mellett vagy ellen vannak érvek. Most én azt látom, hogy nagy valószínűséggel a futball kikerül a PSN-ből, tehát önálló gazdasági társaság lesz. A PSN jelenleg két lábon áll. Az egyik lábbal létesítményeket üzemeltet, eseményeket szervez, egyfajta igazgatási szerepet tölt be, a másikon pedig a sportiskolát viszi. Azt gondolom, hogy ez a kettő elég élesen el fog válni a jövőben. Nyilván bizonyos sportágaknál itt is van gondolkodás. Például a vízilabdára most nem tudom a megoldást, és erre a stratégia sem mondja meg a pontos megoldást. De vízilabda jelenleg van a PVSK-nál, a PSN Zrt.-nél és van a PEAC-nál is. Ez persze lehet indokolt is. Meg kell nézni, hogy szakmai szempontból mi a helyzet, tehát, hogy a pécsi gyerekeknek mi a legjobb. Van viszont természetesen ennek egy gazdasági vetülete is, hiszen ha három helyen van, akkor három helyen lehet rá TAO-t igényelni, ha kettő helyen, akkor pedig csak kettőn. Minden egyes döntésnek legalább ez a két vetülete van, a szakmai és a gazdasági. A vízilabdát egyébként csak példaként említettem, hiszen ezt szinte minden sportágnál végig kell venni. A TAO-s sportágaknál ugye benne van a TAO-forrás is, ha egyetemről beszélünk, akkor benne van a PEAC meg az egyetemi források, ez egy rendkívül összetett rendszer. Ami nagyon nagy előnye a városnak, hogy van egy óriási egyeteme, van egy jó megítéléssel bíró város, van egy közoktatási típusú sportiskola, és van egy egyesületi típusú sportiskola. Tehát minden olyan elem megvan, amire alapozva fel lehet építeni egy erős, sportos várost.
– A koncepciót értem, az irányelveket is. De mik lesznek azok a konkrét változások, amiket az egyszerű pécsi sportszerető emberek is észre vehetnek majd?
– A PMFC önállósodása például abszolút ilyen. Ha a női kosárlabdában sikerül jól definiálnia, hogy egy klub lesz vagy ha kettő, akkor melyiknek mi a valós helye, szerepe, szintén fontos és jól látható dolog. Szeretnénk, hogy az emberek számára Pécs sportjának régebbi és jelenlegi hősei élővé, elérhetővé váljanak. Ez kiemelten fontos feladat, mert ebben a városban nagyon sok igazi sporthős van, akik már régen nem sportolnak. Iványi Dalma, Katzirtz Béla, és hosszan lehetne sorolni. Az ő megbecsülésük, illetve az, hogy ők jelen legyenek a pécsi emberek sportos gondolkodásában, és tudják a gyerekek is, hogy kik ők, ez a célunk. Ugyanilyen fontos, hogy a jelen nagy sportolói, és a közeljövő nagy sportolói is fókuszban legyenek. Tehát részben az emberek ismerjék őket, részben pedig a városi döntéshozók tudják, hogy ők léteznek, és a helyükön kezeljék őket. Ugyanígy az utánpótlásban azokra, akik nagy ígéretek, fordítson figyelmet a város. A következő lépés egy kitüntetési rendszer, ahol a különböző díjak elnevezésében már nem élő, de Pécsett nagyot alkotó emberek neve fog megjelenni. Szeretnénk évente egy olyan napot is, amikor Pécs sportéletének kimagasló alakjait megünnepelheti a város. Ez is egy fontos elem. Nem biztos, hogy rögtön érzékelhető, de talán a legfontosabb az, hogy a PTE és a város együtt gondolkodjon a sportban. Tehát ne egymás mellett éljen ez a két erő, hanem együtt. Jól látszik ez például Debrecenben, de a világon nagyon sok ilyen példa van arra, hogy azok a városok sportban kimagaslók tudnak lenni, ahol van egy nagyon erős egyetem. A PTE és a város sportkoncepcióit folyamatosan össze kell hangolni. Fontos az is, hogy a meglévő létesítmények kihasználtsága, elérhetősége még tovább javuljon. Nyilvánvaló, hogy nincs elég sportfelület sehol, de pont ezért fontos az, hogy a meglévő felületek minőségét javítsuk, ez határozott cél. Mondok egy példát: a jégpálya befedésével az üzemidőt hónapokkal meg lehetne hosszabbítani. A meglévő, szabadidősport céljára használt épített vagy természeti létesítményeket olyan állapotba kellene hozni, hogy lehessen akár öltözni, akár WC-re menni, tehát, hogy minél többen tudják használni. Persze az embereket leginkább a futball érdekli, mondjuk hogy hol fog játszani a PMFC. Ebben is körvonalazódik már a megoldás. Bár a PMFC jelenlegi stadionja egy ingatlancsere révén tulajdonképpen a PTE tulajdonába kerül, és ott majdan létrejöhet egy Sportsziget elnevezésű, az egyetemet, illetve az emberek szabadidős tevékenységét szolgáló nagy sportberuházás, mégsem kell félni. Addig, amíg a PVSK épülőfélben lévő stadionja nem lesz olyan állapotú, hogy ott NB II.-es meccset lehet játszani, addig a PMFC játszik a jelenlegi stadionban. Amikor a PVSK-stadion kész lesz, átköltözik oda, közben pedig „terveződik” egy 5-8 ezres új stadion. A helyszínét ennek azonban még nem tudom.
– Ezt nyilván nem az önkormányzat fogja építeni. Kormányzati ígéret és szándék is van rá?
– Egyeztetések kezdődtek erről. Volt egy tervbemutatás, hogy melyik lehetséges helyszínen mit és hogyan lehetne építeni. Amikor a PMFC-nél dolgoztam 2012/13-ban, az EXPO Center melletti terület volt megjelölve. Azóta már a Verseny utcai volt Bőrgyár-pálya is szóba került. A helyszín megtalálása kapcsán nyilván fontos kérdés a befogadóképesség, és az, hogyan lehet megközelíteni a helyszínt. A téma mindenesetre terítéken van.
– Ha ön nem is tüke pécsi, azért mégis sok szállal kötődik a városhoz, van egy széles rálátása a város sportéletére. Hogyan látja, hogyan állunk szakmai tudásban? Van deficit?
– Az mindig és mindenhol van. Vannak nagyon komoly szakemberek Pécsett. Mondjuk az úszásban többen is. Nem biztos, hogy egymással épp jóban vannak, vagy ugyanazokat az elveket vallják, de komoly szakemberek. Azt gondolom, hogy a foci mögött is van egy speciális tapasztalat, ami kevés helyen van Magyarországon. Lehet Rátgéber Lászlót szeretni, vagy nem szeretni, de a tudását nem lehet megkérdőjelezni, és az, hogy ez a Nemzeti Akadémia ide épült Pécsre, lehetőséget ad a városnak, hogy először mi válogathassunk azokból a játékosokból, akik ott pallérozódnak. Azonban mint mindenhol, van egy csomó olyan terület, ahol kell még fejlődni, tanulni. Az is látszik, hogy az edzők között nagyon sok képzett szakember van, azonban sok klubvezető elmondja, hogy bizony szükség lenne folyamatos képzésekre. Ebben például lehet az egyetemnek és a városnak a sportban egy közös ügye: belső képzéseket szervezni, amelyek a tudásszintet növelik.
– Korábban már ejtett szót a beruházásokról. Az azért mégsem járja, hogy egy akkora város, mint Pécs, egy olyan avítt sportcsarnokkal rendelkezzen, mint a Lauber.
– Nehéz ezzel vitatkozni. Jó példa erre Nyíregyháza, ahol szintén egy régi, leharcolt sportcsarnok volt, és azt felújították. Pécsnek nagy problémája, hogy kevés nagy cég működik itt. Nyíregyházán például egy ilyen vállalat pénzéből lehetett megcsinálni a felújítást. Ha lennének itt is nagy cégek, könnyebb lenne ebben is haladni. Ugyanakkor Pécs dicsekedhet a már működő PVSK-munkacsarnokkal és a Rátgéber Akadémiával, máshol meg ilyenek nincsenek.
– Lát garanciát arra, hogy a koncepciót a gyakorlatba is át lehet majd ültetni? Egyáltalán, az anyag elkészítésével véget is ért a feladata, vagy az utánkövetésben is részt fog venni?
– Arra, hogy megvalósíthatók a sportkoncepcióban lefektetett tervek, természetesen látok garanciát, hiszen nem írtam volna meg, ha nem hinnék benne. Nyilván minden, ami le van írva a stratégiában, nem fog megvalósulni. Azért is vállaltam, hogy a következő néhány hónapban közreműködök tanácsadóként, hogy le tudjuk bontani konkrét projektekre a koncepcióban foglaltakat. Vannak olyan elemek, amiket muszáj megcsinálni. A létesítményfejlesztéseknél térben, időben, pénzben össze kell hangolni az eseményeket. A focinál ez már nagyjából meg is van. Abból, hogy a Rátgéber Akadémiánál és a PVSK-nál is kosárlabdacsarnok létesült, logikusan kellene következzen, hogy a városban meglévő sportfelületek egy része szabaddá válik. Az, hogy nincs elég vízfelület, hogy kell-e több, hogy azt a vízilabda, a szinkronúszás és az úszás hogyan osztja fel, ebben előre kell lépni. A párhuzamosságok megszüntetésében is fontos előre lépni. Én például el tudom képzelni, hogy ahol vannak szabad felületek, ott létesüljenek kosárlabdapalánkok a városban. Milliónyi olyan terület van, ahol nagyon komoly előrelépés lehet, és ez nem csak pénzkérdés. A lényeg az én szempontomból az, hogy a munkám még messze nem ért véget azzal, hogy leadtuk a kész sportkoncepciót. Most jön a gyakorlati megvalósítás.
