Lapunknak az Ausztriában szezonmunkát vállaló, szezonon kívül pedig Pécsett élő Mihóczi-Kántor Petra válaszolt arra vonatkozóan, férjével és kollégáival hogyan élték meg a koronavírus-járvány kitörése miatti óvintézkedéseket a tiroli szállodában, mely hivatalosan április 5-éig foglalkoztatta őket.
Tudvalevő, hogy Ausztriában jelenleg éppen Tirol a leginkább érintett a vírus által. Rengeteg magyar tért haza innen, miután karantén alá helyezték a tartományt.
– Tirol és Salzburg tartomány között, de már tiroli részen dolgoztunk egy meglehetősen nagy, mindig telt házzal büszkélkedő hotelben. A koronavírusról először igazán január végén lehetett hallani. Ekkor kezdtünk el különböző forrásokból: internet, helyi híradók információkat gyűjteni – kezdte elbeszélését a pécsi nő.
Mivel a vendégekkel is elkezdtek erről beszélgetni, és a személyzet elég sokat foglalkozott a témával, ezért a vendéglátóhely vezetősége meetinget hívott össze (március 11-én), ahol biztosították őket arról, hogy minden megy tovább a megszokott rendben. Azt kérték a dolgozóktól, legyenek elővigyázatosak, sűrűn mossanak kezet, és ne nagyon menjenek közel a vendégekhez. Náluk a legtöbb vendég német, holland, osztrák, de megfordul angol, olasz, svájci is. Ugyanezen a megbeszélésen két héttel előbbre hozták a szálloda szezonvégi bezárásának időpontját. Az eredeti zárás április 16-a lett volna, az új időpont április 5-ére került. Az étterem bejáratához kihelyeztek egy fertőtlenítőszeres állványt.
– Dolgoztunk tovább, minden rendben ment. Négy nappal később, március 15-én kaptunk egy körüzenetet, azzal a tartalommal, hogy az igazgató senkit sem szeretne meglátni a hotel területén, hogy 5 főnél többen nem tartózkodhatunk egy helyiségben, hogy csak nyomós okkal hagyhatjuk el a szobát, amiben lakunk, és hogy csak gyógyszertárba, boltba, pénzt felvenni és orvoshoz mehetünk el. Továbbá, hogy aki külföldi munkavállaló, és haza akar menni, azt tegye meg rögtön. Elkezdtek maszkokat osztani mindenkinek, a maradék vendégeknek haza kellett menniük – mesélt Mihóczi-Kántor Petra a hirtelen változásról.
Hozzátette, rengeteg kérdés volt bennük, nem értették a hirtelen váltást, nem kaptak válaszokat. Azt sem tudták, hogy jogszerűen jár-e el a vezetés, ha ilyen hirtelen hazaküldik őket. Minden munkavállaló bement az irodába, és próbálta feltenni a maga kérdéseit, amikre – ha egyáltalán – idegesen és ingerülten válaszoltak. Sok esetben a vezetők elküldték a dolgozókat, hogy ne is kérdezzenek, mert ők sem tudnak semmit.
– Feltételeztük csak, hogy esetleg lezárják a határokat és csupán jóindulatból akarják, hogy hazamenjünk, hogy haza tudjunk menni. Teljes bizonytalanságban voltunk. Mi, szezonmunkások nehéz helyzetben vagyunk, mert abban a pillanatban, ahogy megszűnik a munkaviszonyunk, azzal megszűnik a lakhelyünk és az egészségügyi biztosításunk is. Mire itthon sikerül mindent hivatalosan elintézni, és rendes ellátásban részesülünk, addig 3 hét eltelik. Ha véletlenül megbetegednénk, a kinti e-cardra látnának el minket, ami itthoni alapellátásra jogosít. Úgyhogy jogos volt az aggodalmunk az egészségügyi ellátásunkkal és a hirtelen megszűnő munkaviszonyunkkal kapcsolatban is. Nem tudtunk mit tenni, hazajöttünk – folytatta az elbeszélést a pécsi nő.
Hazafelé, a határon semmilyen fennakadást nem tapasztaltak. 3 rendőr állt ott maszkban, megkérdezték, honnan jöttek, jártak-e Olaszországban, elkérték az okmányaikat és mehettek is tovább. Állítása szerint nem végeztek rajtuk koronavírus-tesztet, de ők hazaérve 2 hét önkéntes karanténba vonultak. Első nap mentek el bevásárolni, utána már sehova.
10 nappal később végül kaptak egy e-mailt arról, hogy a fizetésüket a szerződésük lejártáig megkapják. Vagyis április 5-ig foglalkoztatva voltak, úgy, hogy március 15-én már itthon voltak. Ezt a szállodában úgy tudták megoldani, hogy a pécsi nő, férje és kollégái szabadságnapjait, túlóráit leírták 5-éig. Mihóczi-Kántor Petra elmondta, visszagondolva szerinte elég gyorsan reagáltak az osztrákok a kialakult helyzetre, és próbálták viszonylag igazságosan megoldani a helyzetet. Elmondta, vannak ellenpéldák is, hallott olyan kollégáról más helyen, akinek egyszerűen megszüntették a munkaviszonyát és hazaküldték, vagyis munka és pénz nélkül maradt.
– Mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert van tartalékunk, azonban hallottunk olyanról, akinek azért kellett hazajönnie, mert a munkahelye megszűnésével nem tudta tovább fizetni az albérletét. Meg olyanról is, aki hazajött és a szüleihez kényszerült költözni, mert nem tudja fenntartani magát – mondta végül, és szomorúan hozzátette, egyébként az ő és férje itthoni helyzete sem épp előkelő. Sürgős ügyeiket – tb, NAV, munkaügy – csak online tudják elintézni, ami szerinte elég nyögvenyelősen megy. Jelenleg még mindig nincs itthoni tb-je, mondta.
A pécsi nő néhány kollégája véleményét is kikérte a kedvünkért:
Milyen hozzáállásbeli különbségeket láttak az itthonihoz képest?
Zsolt: „Példát lehetne venni róluk, amilyen fegyelmezettek voltak Fieberbrunnban. Azonnal komolyan vették a korlátozásokat. Amiket időben bevezettek.”
Petra: „A koronavírusra való reagálás a mi hotelünkön belül kettős volt. Volt, aki nem vette komolyan, és volt, akin azonnali pánik tört ki. Volt, aki még maradt a hotelben és várt egy kicsit, olyan is, aki azonnal hazaindult. A kollégák segítőkészek voltak, akik egyfelé laktak Magyarországon, segítettek a másiknak hazajutni. A helyieken is kettősséget lehetett megfigyelni, de a szabályokat Ausztriában mindenki betartja. A rendeletek ellen nem vétenek. A legnagyobb óvintézkedés Ausztriában az volt, hogy a lakosságot egyértelműen tájékoztatták arról, hogy hol és hány főt érint a koronavírusos megbetegedés, valamint, hogy lehet megelőzni a további terjedést.”
László: „Az első és szerintem egyik legfontosabb különbség, hogy Ausztriában az emberek fegyelmezettebbek, a vezetés – itt a tartományit értem – következetesebb, mint idehaza.”
A járvány kitörése miatt hamarabb lett vége a szezonnak. Ez mit jelentett az ott dolgozók számára?
Zsolt: „Nyilván pénzkiesést jelent. Egy pozitívuma volt, hogy itthon lehettem húsvétra.”
Petra: „Természetesen örültünk, hogy hamarabb hazajöhetünk, ugyanakkor izgultunk amiatt, hogy megkapjuk-e a fizetésünket, amit azóta már rendben megkaptunk. Május közepén indulna a nyári szezon, eddig semmilyen infót nem kaptunk azzal kapcsolatban, hogy kinyit-e a hotel és mehetünk-e vissza dolgozni.”
Melinda: „Lakáshitelem van, amit idén szerettem volna egyben kifizetni. Így, hogy most nincs bevételem, a félretett pénzemet élem fel.”
László: „Ha önzően állok hozzá: több idő idehaza. Amúgy kicsit nekem hosszúnak tűnt volna a húsvétig tartó szezon, de ez talán csak a megszokás miatt volt így.”
Tapasztaltak-e külföldiként hátrányos megkülönböztetést, kifejezetten a vírus jelentkezése óta?
Zsolt: „Semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nem volt részem.”
Petra: „Hátrányos megkülönböztetést egyelőre itthon érzek csak. A külföldről hazaérkezők nem mehetnek be a hivatalokba feltenni kérdéseiket, hanem online és postán intézhetik csak dolgaikat. Egyrészről érthetőek az aggodalmak, azonban úgy gondolom, megfelelő elővigyázatossággal ugyanúgy fogadni lehetne az ebbe a sajnálatos helyzetbe jutott magyarokat. ”
Melinda: „Semmiféle megkülönböztetést nem tapasztaltam.”
László: „Szerintem nem diszkriminálnak bennünket, külföldi munkavállalókat. Persze minden befogadó országban vannak rasszisták, idegengyűlölők, például idehaza is. Akikkel az utolsó napokban érintkeztem, azok várnak minket vissza.”
Kiemelt képünk illusztráció.
