„Zsolnay-gyár – Múlt vagy jövő” címmel rendeztek beszélgetést a formálódó Zsolnay Negyed egyik frissen elkészült épületében, az egykori Laborban szerdán este. Mint az a legérdekeltebbek részvételével zajló eseményen kiderült, a biztató jövő csak pénz, méghozzá sok pénz fejében garantálható.
A Patartics Zorán Ybl-díjas építész által szervezett „Kis esti viták” címet viselő programsorozat részeként megrendezett szerda esti beszélgetésen részt vett Páva Zsolt polgármester, a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában 51 százalékos tulajdonrésszel rendelkező Pécs polgármester, Péterné Marosy Katalin vezérigazgató, Faragó László közgazdász, műgyűjtő, Komor István, a Zsolnay Negyed létesítményvezetője, s Schrammel Imre keramikusművész.
Mint azt az est kezdetén Patartics Zorán elmondta, azért szervezték meg az eseményt, mert Pécsett sokan érdeklődnek a Zsolnay iránt, s egyben aggódnak a sorsa miatt is. Hozzátette: nem a múlttal, hanem a jelennel és jövővel kívánnak foglalkozni.
Schrammel Imre az első kérdéskörben arról beszélt, hogy miért nem tud megjelenni a Zsolnay a minőség és az innováció jelképeként, különösen az épületkerámiák területén? Szerinte a manufaktúra jelenlegi technikai feltételei ezt beruházás nélkül is lehetővé tennék, ha minőségi humán erőforrás, fejlesztésekre alkalmas szakemberek dolgoznának a gyárban. Schrammel Imre szerint mindenképpen nyitottabbá kell válnia a Zsolnaynak. Aláhúzta: a gyár jelen formájában, beruházás nélkü alkalmatlan a tömegtermelésre, s csak a kézi gyártású termékek előállítására képes.
Komor István azt mondta, a társaság alkalmas minőségi építőelemek elkészítésére, de nem versenyezhet egy olcsó távol-keleti nagyüzemmel; legalábbis árban – ilyetén kiszorul a piacról.
Hogy mi biztosíthatja a Zsolnay jövőjét, az egyedi tárgyak készítése vagy a tömegtermékek előállítása? Faragó László szerint a mai termékek nem felelnek meg a Zsolnay hagyományainak; a márkaboltokban látható termékek a régmúlt porcelánjainak utánérzését keltik.
Péterné Marosy Katalin a manufaktúrát érintő megjegyzésekre azt mondta, egy sorozatgyártó üzem legalább tízmilliárd forintba kerül, így nem tudnak kilépni a manufaktúra keretei közül. Hozzátette: a rendszerváltás óta négy tulajdonos fordult meg a cégnél, elköltözött az üzem, miközben a gazdasági környezet sokat romlott. Kiemelte, előkészítették az üzletek új dizájnját, pénz híján azonban lépni nem tudnak. „Ez a gyár akkor fog újra élni, ha minden feltétel teljesül. Mi megszilárdítottuk a társaságot, innen kell továbblépni” – jellemezte a mai állapotokat.
Páva Zsolt úgy vélekedett, hogy a Zsolnay számára a vállalható irány a magas minőségű, kézzel készített tárgyak előállításában lehet, részben pedig az épületkerámiák gyártása viheti előre a társaságot. Hozzátette: egy önkormányzat nem arra hivatott, hogy porcelángyárat menedzseljen, s éppen ezért hívtak segítségül nemrégiben befektetőt. E magyar társaságtól azt várja el Pécs, hogy finanszírozza, fejlessze az üzemet, adjon új lendületet a manufaktúrának. „A tulajdonostárs érkezésével enyhült a bizonytalanság. Azon dolgozunk, hogy az anyagi biztonság rendben legyen, s szilárd talajon álljon a Zsolnay” – mondta.
Arról, hogy mit jelent ma a Zsolnay-örökség, Páva Zsolt azt mondta: a múltat, a jövőt, a hagyományt és az innovációt. Szerinte mindenkit érdekel a Zsolnay sorsa ebben a városban, a tradíció, az értékek minden pécsit büszkeséggel töltenek el. „Arra törekszem, hogy ez a kötődés, ez a mítosz erősödjön, s legyen a pécsiség szimbóluma, jelentse azt, amit Gaudí jelent a barcelonaiaknak” – mondta a polgármester, aki példaként elárulta: a város középületeinek felújítása során a Zsolnayhoz fordulnak megrendeléseikkel.
A továbblépés kapcsán megismételte: a tulajdonostárssal azon dolgoznak, hogy az üzem ismét a régi fényében jelenhessen meg, s a termékeket Pécs védjegyeként tartanák számon a világban.
Végezetül az a kérdés került terítékre, hogy vajon mit kell tenni azért, hogy a Zsolnaynak jövője legyen. Péterné Marosy Katalin szerint az épületkerámiák, a dísztárgyak területén kell elindulni, s ezekkel kell felépíteni ismét a márkanevet.
Az építési folyamathoz pedig pénz, méghozzá sok pénz kell. Komor István amondó: egy-egy közbeszerzési eljáráson kizárólagosságot kellene biztosítani arra, hogy csak bizonyos gyártól rendelhessenek díszítőelemeket a műemlék épületek felújítását végzők. Páva Zsolt úgy vélekedett, a feladat adott: a tradíciót örök időkre meg kell őrizni, innovatívnak kell lenni, s a közösség érdekeit is szem előtt kell tartani.
