Tarrósy István a Pécsi Tudományegyetem oktatója, az Afrika Kutatóközpont vezetője, valamint a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője „Afrika a COVID-19 pandémia szorításában” címen publikált elemzésében részletesen összefoglalja a nagyobb afrikai térségek járványhelyzetét és az annak megfékezésére tett eddigi intézkedéseket. A 14 oldalas elemzés fontos szöveg, hiszen miközben a Magyarországgal szomszédos országok, vagy épp az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország járványhelyzetéről rendszeresek a híradások, addig a járvány sújtotta Afrikáról tulajdonképpen semmit nem tudunk.
Vészharangokat kongatnak
Ahogy Tarrósy elemzése elején írja, az új koronavírus-járvány február közepéig hivatalosan nem volt jelen az afrikai kontinensen, azóta viszont megugrott a regisztrált fertőzöttek és a halálesetek száma is. A kutató kiemeli, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet) és az ENSZ afrikai szervezetei „vészharangokat kongatnak”, jelezve, hogy ez a régió több ponton is lényegesen sérülékenyebb, mint más térségek.
Ahhoz azonban, hogy a megfelelő együttműködések és erőfeszítések kialakuljanak Afrika országainak védelme érdekében, tudni kell – írja Tarrósy – hogy az „afrikai mindennapok valósága eltér az európai, ázsiai és amerikai kontextusoktól, így az alkalmazandó óvintézkedések sikeréhez az adott helyszínek tradicionális szociokulturális környezetét és jellemzőit is be kell kalkulálniuk a hatóságoknak.”
37 ezer fertőzött
Tarrósy elemzéséből kiderül, hogy az első afrikai fertőzöttet Egyiptomban regisztrálták, míg a Szaharától délre fekvő területeken először Nigériában vettek nyilvántartásba fertőzöttet. Azóta viszont a naponta regisztrált megbetegedettek száma exponenciálisan felfelé ívelő görbét ír le. Mint írja, az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a fertőzöttek száma április 30-án majdnem elérte a 37 ezret, miközben 1.590 fő vesztette életét.
Komoly következményei lehetnek
Afrikára vonatkozóan különösen igaz az, hogy „a retorikán túlmutató, tényleges és valóságos kooperációra van szükség” a járvány megfékezéséhez –írja Tarrósy – hiszen az afrikai országok egy része gyenge vagy bukott állam. A járvány legyőzése érdekében segíteni kell az afrikai országokat, különben kezelhetetlenné válik a helyzetük, aminek „Európa számára is komoly negatív következményei lehetnek” – emeli ki elemzésében a pécsi kutató.
A legfertőzöttebb afrikai országok
Az Afrikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ május 8-án megjelentetett friss adatai szerint a koronavírus által leginkább érintett országok:
1. a Dél-afrikai Köztársaság (8.232 regisztrált fertőzött, 161 halálos áldozat)
2. Egyiptom (7.981 regisztrált fertőzött, 482 halálos áldozat)
3. Marokkó (5.548 regisztrált fertőzött, 183 halálos áldozat)
4. Algéria (5.182 regisztrált fertőzött, 483 halálos áldozat)
5. Nigéria (3.526 regisztrált fertőzött, 107 halálos áldozat)
A fentiekhez hozzátartozik, hogy az egész kontinensen „hadilábon állnak a hivatalos adatgyűjtéssel és a konzisztens adatszolgáltatással”.
Mindezek ellenére azonban – folytatja Tarrósy – világosan dokumentálható több olyan intézkedés, amelyekkel a koronavírus-fertőzést igyekeznek megállítani.
Az afrikai intézkedések és túlkapások
Ahogy a világon szinte mindenhol, az első esetek beazonosítását követően az afrikai kormányok is különböző azonnali intézkedéseket foganatosítottak: repterek részleges lezárása, temetések és közösségi találkozók betiltása (például Ghánában, ahol a nemzeti focibajnokság meccseit is felfüggesztették), kijárási korlátozások, szűrések, tesztelések vagy épp a kontaktkutatás sorolható ide. Tarrósy részletesebben, országokra bontva is megemlít pár intézkedést:
„Marokkóban már márciusban bezárták a közfürdőket, kávézókat, éttermeket, mozikat és mecseteket. Tunéziában betiltották a mecsetekben való imádkozást, illetve lezárták az ország valamennyi határát. A Dél-afrikai Köztársaságban határátkelőket, kikötőket zártak le, beutazási tilalmat rendeltek el több ország felől, nem engedélyezték a százfős (vagy azt meghaladó létszámú) rendezvények megtartását. Kenyában az összes iskolát bezárták, a fertőzés által érintett országokból beutazó kenyai és külföldi állampolgárokat azonnali karanténba helyezték. Néhány helyi és térségi önkormányzat még ennél is szigorúbban lépett fel. Mombaszában bezárták az éjszakai klubokat, Nandiban pedig a szabadtéri piacokat és azokat a magaslati edzőtáborokat is, ahol külföldi atléták élnek és tréningeznek.”
Érdekesség, hogy az intézkedések végrehajtatása kapcsán több alkalommal hatósági (főként rendőrségi) túlkapásokról is érkeztek beszámolók.
„Nigériában például önkényes letartóztatások, értelmetlen kínzások, sőt gyilkosságok is történtek, egyértelműen a biztonsági erők által alkalmazott törvénytelen módszerek miatt. Az Afrika-szerte tapasztalható brutális hatósági fellépések egyébként nem új keletűek: a helyi jogvédő szervezetek (például a Nigériai Emberi Jogi Bizottság) már egy ideje felszólalnak ellenük, és igyekeznek megtenni a lehetséges jogi lépéseket.”
A jól ismert óvintézkedések és betarthatóságuk
A fertőzés terjedésének megelőzése érdekében Afrikában is leginkább azokra az óvintézkedésekre van szükség, amelyeket mindannyian jól ismerünk: többek között védőtávolság tartása, arcmaszk, a fizikai kontaktus kerülése, gyakori kézmosás és szellőztetés, valamint a széles körű tesztelés és a fertőzöttek gyors, hatékony kezelése-gyógyítása. Kérdés azonban – emeli ki Tarrósy elemzésében – hogy mennyire kiterjedt, felszerelt és felkészült ehhez az egészségügyi szektor Afrika különböző szegletében, és hogy mennyire lehetséges a szükséges óvintézkedéseket betartatni és betartani?
Hangsúlyozza: „ezek a kérdések mutatnak rá arra, hogy Afrika általánosságban az egyik legsérülékenyebb régiója Földünknek, így többek között a globális járványoknak való kitettség terén is. Tarrósy ezután a fenti kérdésekre adott lehetséges válaszokkal árnyalja a problémát, a következőkben részletes leírásából idézünk.
Amikor nincs mivel kezet mosni
„Afrika teljes népességének bő 43 százaléka városlakó, közülük a szubszaharai térségben élők jelentős része szegregátumokban, nyomornegyedekben tengeti életét. Az ilyen helyeken sokkal gyorsabban képes terjedni bármilyen fertőzés, hiszen a higiénés körülmények, az ellátottság lényegesen rosszabb, mint a városok élhetőbb kerületeiben. A helyzetet tovább rontják a vízhez való hozzáférés korlátai. A jelentés szerint a lakosság 36 százalékának egyáltalán nincs lehetősége kézmosásra, 30 százaléka pedig csak limitáltan ér el a közelében arra (is) alkalmas vízforrást […] A jelenlegi afrikai pandémiás helyzet megértésében számunkra a legfontosabb az, hogy sok millióan laknak együtt egy-egy városrészben, nagyon sűrűn és sok esetben egymásra rátelepülő veszélyes körülmények között, és alig vagy egyáltalán nem jutnak hozzá az olyan alapvető igényekhez, mint a tiszta ivóvíz és a higiénia”.
Ezután Tarrósy megemlíti, hogy sok nyomortelepi városrészben nincs kiépített vezetékes vízellátás, így az ott élők többnyire máshonnan hordják a vizet, de az is előfordul, hogy „nagyon magas áron vásárolják meg az azzal kereskedő helyi bandáktól”.
Sőt, sok esetben egészségre veszélyes szennyezett vizet használnak mindennapi célokra.
Ugyanakkor fontos tudni, hogy „az elmúlt években a vízellátás, a szennyvíztisztítás, valamint a fertőtlenítés-oktatás területén megvalósult magyar szerepvállalás több kelet-afrikai nagyváros nyomornegyedeiben segítette az ott élők életminőségének a javítását” – jegyzi meg a kutató.
„Ahhoz pedig, hogy a helybéliek – akik között továbbra is jelentős számban vannak teljes vagy félanalfabéták – éljenek is e lehetőségekkel, didaktikus és transzparens használati útmutatókat is el kell helyezni az adott építményeknél. A terepen járók számára így nem meglepő látvány az akár 1,5-2 négyzetméteres rajzok sokasága, amelyekkel a helyes kézmosást, szappan- vagy éppen vécéhasználatot mutatják be, nevelési célzattal” – írja.
További problémát okoz a kórházak felszereltségének nem megfelelő mértéke:
„A teljes népesség nagysága tükrében a kórházi ágyak száma, az intenzív kezelést igénylő betegek gyógyítását lehetővé tevő eszközök mennyisége és minősége, a képzett egészségügyi személyzet rendelkezésre állása, továbbá a gyógyszer- és műszerellátottság mértéke mind jócskán elmarad a világ számos térségétől” – írja az elemzés.
Afrika gazdasága a járványhelyzetben és utána
Ahogy jelenleg mindenütt, Afrika is a gazdaság összeomlásának lehetséges problémájával szembesül és küzd. Afrika esetében az egyik legnagyobb gond az, hogy az afrikaiak kétharmada az informális gazdaságban dolgozik – több tízezren próbálnak életben maradni például mozgóárusként a városokban – számukra pedig szinte elképzelhetetlen, hogy otthonról dolgozzanak. Az elmúlt hetekben bevezetett szigorítások azonban éppen őket érintik hátrányosan –írja Tarrósy. Az informális szektorból élő emberek vagy nem rendelkeznek folyamatos jövedelmet biztosító állással, vagy túl kevés a fizetésük ahhoz, hogy eltartsák az egyébként sok esetben nagy lélekszámú családjukat, rokonságukat – hangsúlyozza.
Egy megoldási javaslatot Abij Ahmed Ali, Etiópia miniszterelnöke is megfogalmazott: arra kérte az afrikai országok számára hiteleket, kölcsönöket folyósító szereplőket, hogy ne csupán törlesztési moratóriumban gondolkodjanak, hanem tegyék lehetővé az adósságeltörlést is. Utóbbival már a járványügyi válság utáni időszakra vonatkozóan segítenék az afrikai gazdaságok talpra állását – írja Tarrósy.
„Az afrikai kormányzatoknak el kell ismerniük az informális szektort, a benne/belőle élők a jelenlegi járványhelyzetben különleges bánásmódot, közpolitikai védelmet és akár további támogatást is igényelnek: e rétegek esetében elsősorban a készpénztámogatás biztosítását lenne szükséges megfontolniuk” – írja a kutató elemzésében.
A járvánnyal nem élhetnek vissza a politikusok
Ahogy Tarrósy írja, a járvány politikai célokra történő felhasználása, és a járvány sújtotta helybéliek kihasználása további veszélyeket rejt. Ezzel a mérgező politikai retorikával szemben kíván fellépni több vezető, köztük az ugandai elnök, Yoweri Museveni , aki nagyon keményen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy „azoknak a politikusoknak, akik olcsó népszerűségszerzés céljából osztanak élelmiszert nagy létszámú helyi rendezvényeken, letartóztatással és emberölési kísérlet vádjával kell számolniuk”.
Több mint 3 millióan is meghalhatnak
Tarrósy kiemeli, hogy egy március 26-án közzétett szimulációs kutatói jelentésben szereplő legborúlátóbb forgatókönyv apokaliptikus képet vizionál Afrika esetében 2020-ra:
22 millió fő megbetegedését és 3,3 milliónak a halálát.
A legjobb szcenárió szerint „csupán” 2,3 millióan esnek át a fertőzésen, és 300 ezren halnak meg – írja. Becslések szerint 100 milliárd dollárra van szükség annak érdekében, hogy „azonnali szociális biztonsági hálót húzzanak ki az afrikai közösségek köré”.
A teendők – összefoglalva
Tarrósy elemzésében kitér a legfontosabb teendőkre is, annak érdekében hogy a fenti víziók ne teljesüljenek be:
„Folytatni és egyre szélesebb körre kell kiterjeszteni a szűréseket, a higiénés-szanitációs információs kampányokat, s még több ember számára elérhetővé kell tenni a mobil pénzügyi tranzakciós szolgáltatásokat. Mindezek mellett szükség van az egyes hivatali ügyintézéséknél való sorban állási kényszerek csökkentésére – ha már nem lehet online ügyintézést felajánlani. Az oktatásban pedig olyan applikációkra van igény, amelyek a tananyagokat online elérhetővé teszik. Az élelmiszerbiztonság erősítése, valamint az egészségügyi ellátórendszerbe bevonható pluszkapacitások érdekében elengedhetetlennek tűnik a hiteltörlesztési moratóriumok teljes újragondolása és – lehetőség szerint – az adósságok elengedése. Az így felszabaduló forrásokat pedig rögvest az egészségügyi szektor további fejlesztésére kell költeni. Mindehhez egyfelől rátermett és dedikált afrikai vezetőkre, közpolitikai koordinációra, másfelől egy összezáró nemzetközi közösségre van leginkább szükség.”
Akit a fentieken túl érdekelnek egy prosperáló afrikai ország – Ruanda – járványügyi intézkedései, valamin Kína és Afrikai „maszkdiplomáciája, az itt olvashat minderről.
