Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem rektora 14 pontot állított össze az elmúlt hónapok pandémiás helyzete kapcsán, melyben a legfontosabb tanulságokat összegzi. Mutatjuk a részleteket!
Az UnivPécsen megjelent 14 pont tanulságait összegezve a legfontosabb talán az, hogy a váratlan változás bár nem tervezhető, de rugalmassággal, nyitott gondolkodással fel lehet rá készülni. Fontos továbbá az együttműködés, a partnerség, az új digitális tanulási módszerek alkalmazása. A rektor tapasztalatai szerint a járványhelyzet hatására intenzívebbé vált a kommunikáció, átláthatóbbak lettek a folyamatok, és néha teljesen váratlan helyekről bukkant fel az innováció, a kreativitás. Végül az utolsó pontban megfogalmazza Miseta Attila: „minden változik, és a változás hozhat jót is! Ehhez azonban tanulnunk kell”.
Íme tehát a 14 pont:
- A hirtelen változás nem tervezhető, de fel lehet rá készülni. Nem kész, előregyártott tervekkel, eljárási utasításokkal, hanem rugalmassággal, nyitott gondolkozással, erőforrásaink mobilizálásával, amit adaptivitásnak neveznek. Ez versenyelőnyt jelenthet a PTE-nek és mindegyik karának.
- A válság fejlődést hoz(hat), ha a szükségszerű sokkot követően nem a problémákon rágódunk, hanem a megoldásokat építjük.
- Mindenki partner, aki akar és tud tenni a mindennapi helyzetek megoldásáért. És ki ne tudna a maga szintjén döntéseket hozni, értelmesen cselekedni, ha arra felhatalmazást kap?
- A bizalom alapvető működésmód kell, hogy legyen az egyetemen belül. Ahol bizalom volt az oktatók, hallgatók, munkatársak között, ott gyorsabban is találtak rá a megoldásokra.
- Ha nyer-nyer megoldásokat keresünk, azzal nem leszünk kevesebbek, sőt! Az egyénileg invesztált tudás, tapasztalat, munka közös értékévé válik a tanszékeknek, intézeteknek, klinikáknak, hivataloknak, karoknak és az egyetemnek.
- Sok múlik a vezetőkön és ugyanennyi a munkatársakon, a hallgatóinkon is. Közösen vagyunk „behuzalozva”, együttműködésre teremtve. Ezt is tanulni kell!
- A munkatársaink többsége felismerte az egyetem nyújtotta előnyöket: a munkahelyi és pénzügyi biztonságot, a rugalmas munkavégzést, sőt, gyakran az érzelmi támogatást is.
- Az új, digitális tanulási módszerek mások, mint a jelenlétiek, de attól még lehetnek eredményesek és élményeket adók. Fejlesztésük, egy új tanulási környezetbe való ágyazásuk elengedhetetlen.
- Sok múlik az értelmesen kiépített, nem túlbürokratizált rendszereken, de még több az emberi kapcsolatokon. Nehéz, vagy gyors megoldást igénylő helyzetekben egymást kerestük, és nem a nyomtatványokat.
- A vészhelyzet kormányzati menedzselése a teljesen ismeretlen helyzetben jó volt. A korrekt intézkedések bizonyára közrejátszottak abban, hogy hazánk a legjobbak között van a pándémia okozta hatások mérséklésében.
- Kerülendők, akik a vészhelyzetben is önmegvalósításuk lehetőségét látják. Sajnos ez is előfordul.
- Intenzívebbé vált a kommunikáció, átláthatóbbak lettek a folyamatok, olyan helyekről bukkant fel az innováció, a kreativitás, ahonnan nem is vártuk.
- Új szemmel néztünk a szűkebb és tágabb környezetünkre, új gondolkodási paradigmáink keletkeztek, mert nem volt más választásunk! S közben – láss csodát – fejlődtünk!
- Minden változik, és a változás hozhat jót is! Ehhez azonban tanulnunk kell. A világról, magunkról, az együttműködésről, a bizalomról. Szerintem képesek vagyunk rá. Nincs is más választásunk!
