A Tanystropheus 220-230 millió éve élt a mai Villányi-hegység területén: az ötméteres állat 2,5 méteres nyakát horgászbotként használva vadászott tengeri élőlényekre – írja a 24-hu.
A Villány határában 2012 óta folyó ásatások legújabb eredményeként a kutatóknak egy 220-230 millió éves ragadozó őshüllő, a Tanystropheus jelenlétét sikerült kimutatni. Az ősállat a dinoszauruszok fénykora előtt járta a környéken a sekély vizeket. Öt méter hosszú volt, ebből a nyaka 2-2,5, a farka 1-1,5 méter.
A kutatócsoport az elmúlt nyolc évben több olyan, leletekben gazdag kőzetréteget fedezett fel, ahonnan mára sok ezer maradvány látott napvilágot. Köztük vannak azok a fogak és 20-25 centiméteres nyaki csigolyák, amelyek arra utalnak, hogy az eddig nyugat-európai és kínai lelőhelyekről ismert, hosszú nyakú Tanystropheus az egykori Villány területén is élt a földtörténeti triász időszakban, amikor a szárazföldek egyetlen nagy szuperkontinenst alkottak.
Csaknem száz éve folyik a vita arról, hogy teljes mértékben vízi életmódot folytató ragadozók voltak-e, vagy inkább a parton, szárazföldön vadásztak? Az egyik biztos támpontot egy svájci lelet jelenti, ahol a halakból és tengeri puhatestűekből álló gyomortartalom is megőrződött: a rendelkezésre álló adatok alapján a Tanystropheusok szárazföldi állatok voltak tehát. A parton, vagy a sekély vízben állva, jókora nyakuknak köszönhetően pásztázták a vizet, miközben tövénél vaskos, majd a vége felé elvékonyodó farkuk sokat segített a stabilitás megőrzésében – írja a 24.hu. Kifejlett példányai 80-200 kilót nyomhattak. A fennmaradt fosszíliák tanúsága szerint az élő Tanystropheus nyaka (izmokkal, szövetekkel együtt) 6-7 centi átmérőjű lehetett, ami kerületben 18-22 centimétert jelent. Csigolyái belülről üregesek, könnyűek és csőszerűek, külső felületük mentén egykor minden bizonnyal a merevítést szolgáló, több csigolyán átívelő inak futottak.
Mindez pedig arra utal, hogy az állat nyaka nem lehetett olyan hajlékony, mint a ma hasonló életmódot folytató gázlómadaraké, de tökéletesen alkalmas volt rá, hogy a parton vagy a sekély vízben állva hatékonyan vadászhasson. A Tanystropheusok barázdált, hegyes fogai kiválóan megtartották a csúszós, pikkelyes zsákmányt, de közel sem ők számítottak a környék csúcsragadozóinak.