Albert Camus életművének és a XX. századi drámairodalomnak is az egyik legjelentősebb műveként tartjuk számon a Caligulát, melyet Szőcs Artur rendezésében mutat be a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza április 8-án este fél nyolckor. A darab kirobbanó sikerű, párizsi ősbemutatóján Gérard Philipe játszotta a címszerepet. A pécsi teátrumtól öt évad és közel húsz fontos szerep után e különös zsarnok megformálásával búcsúzik el Zayzon Zsolt.
Diplomás színész, de darabot is írt, most pedig rendezői diplomamunkájára készül a PNSZ-ben. Szőcs Artur a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős, rendező szakos hallgatója Babarczi László és Székely Gábor osztályában. A pécsi közönség színészként a Gettóban és az Oscar című bohózatban láthatja, ez utóbbi produkciót játékmesterként is ő jegyzi.
– Ötödévesként minden rendezésem diplomamunkának számít, így nemcsak a mostani Caligula, hanem a Vígszínházban bemutatott, Period című előadás is, amit Deres Péter dramaturggal együtt írtunk – meséli Szőcs Artur. – Miként azt Budapesten nézték meg, úgy a főpróbahéten Pécsre is eljönnek a tanáraim, beülnek egy próbára, aztán a premierre, végül április 26-án a vizsgabizottság előtt meg kell védenem mindkét rendezésem. A Caligulára a felkérést még Balikó Tamástól kaptam.
– Mitől aktuális ez a darab?
– Nemcsak Magyarország, de az egész világ olyan helyzetben van, ami e dráma után kiált. Akárcsak a címszereplőnk, Zayzon Zsolt, én is egyidős vagyok a darab szerinti Caligulával, így tökéletesen megértem a küzdelmét. Igaz, ő folyamatosan rosszat cselekszik, de ne felejtsük el: a jó érdekében teszi. Meg akarja változtatni a világot, hogy az emberek jól éljenek, boldogok és szabadok legyenek. Logikus rendszert épít föl, de rossz utat választ hozzá, ezért nem éri el a célját, s ezt be is kell látnia. Ám addig küzd, és mindent kipróbál. Megteheti, hisz kezében a hatalom.
– A végletekig feszíti a szabadság-eszmét, a gyilkosságtól sem riad vissza. Nyerhet-e feloldozást a nézőktől?
– Biztosan lesz, akitől igen, másoktól nem. De ez nem baj, sőt! A lényeg, hogy a néző belekerüljön az előadás sodrásába, együtt gondolkodjon vele, és legyen róla véleménye. Nem szeretem, ha a közönség hátradőlve ül, mert készen kapja az élményt. Az a jó, ha megdolgozik érte, ha benne tud lenni a játékban. Ez egy filozófiai alapvetésű, egzisztencialista dráma, amit megpróbáltam közérthetővé, világossá tenni. Az előadás tempója pergősebb az átlagosnál. Szünet nélkül játsszuk, így körülbelül egy és háromnegyed órás.
– A látványvilága is különlegesnek ígérkezik.
– Nem akartam a színpadon vért és gyilkosságot, így e jelenetek vetített képeken láthatók, két monitoron, a színpadi játékkal párhuzamosan. Cserhalmi Sára végzős filmrendező szakos hallgató volt ebben a segítségemre. Régóta dolgozunk együtt, ahogy az ugyancsak végzős díszlet- és jelmeztervezővel, Lisztopád Krisztinával is, akinek ez szintén az egyik diplomaelőadása lesz.
– Két vendégművészt is hívott.
– Cseh Judittal és Rusznák Andrással évek óta kitűnő munkakapcsolatban vagyok. Szeretem, tisztelem, igénylem a tehetségüket. Ha új közegben dolgozom, szükségem van olyan láncszemekre, akikkel fél szavakból is értjük egymást, mert ez nagyon megkönnyíti a munkám. Az egyértelmű volt, hogy Caligulát Zayzon Zsolt játssza, hisz minden megvan benne, ami egy nagy formátumú alakításhoz kell.
