Végy egy marékkal a legjobb magyar költők verseiből, adj hozzá három kiváló zenészt és egy színészt, teremts nyugodt, befogadó hangulatot és kész is a varázslat receptje! Az Adagio – zene és irodalom című programon Csík János (hegedű, ének), Balogh Kálmán (cimbalom), Dresch Mihály (szaxofon, fuhun) és Őze Áron színművész szól a lélekhez, október 21-én a Zsolnay Negyed E78-as koncerttermében. A részletekről Csík Jánost kérdeztük.
– Hogyan jött létre a közös produkció?
– Egy színdarab kapcsán ismerkedtem meg Őze Áronnal, és kedves barátság szövődött közöttünk. Mindketten szeretjük a verseket, József Attilát különösen. A Csík zenekar készülő albuma kapcsán merült fel, hogy milyen jó lenne, ha lemezen is megszólalna egy József Attila vers. Elkezdtünk dolgozni, majd adódott a gondolat, hogy bővítsük ki a társaságot és így csatlakozott Dresch Mihály, Balogh Kálmán, és azóta már Bognár András nagybőgős is.
– Hogyan hat, ha a költészetet és a zenét elegyítjük?
– A bennünk lévő kreativitás azt adta, hogy éljünk abból, ami van: a klasszikus zene, a jazz és a népzene hármasából. Voltak versgondolatok, amihez a klasszikus zene passzolt, volt, amihez a jazz vagy a népzene gondolatai illettek.
Azt éreztük, hogy akik érzékenyek a költészetre, a művészetre, azok könnyebben tudnak így ráhangolódni, együtt rezegni, együtt érezni a költői gondolatokkal és a zenészekkel. Különösen fontos ez a mai világban, amikor egyre kevesebb idő jut például verseskötetet olvasni. Fontos, hogy nem versek megzenésítéséről van szó, hanem megszólalnak a versek, és a zene aláfestő, ráhangoló, adott lelki pillanatot megadó feladatot lát el.
– Mi alapján választották ki az elhangzó verseket?
– Vannak olyan versek, amiket sokan szeretnek és egyszerűen jó visszahallani őket, például József Attilától a Tudod, hogy nincs bocsánat, vagy Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeménye. Ezeket egyszerűen jólesik új köntösbe bújtatva hallani.
Nekem személyes kedvencem József Attila, a Bolyongok, de szintén megérint például Dsida Jenő: Közeleg az emberfia című verse is. A lényeg, hogy a hallgató őszintén szeresse és higgyen abban, amit tudnak adni ezek a költemények.
– Az előadás címe Adagio. Ez a lassú, bensőséges hangulatú zenére utal?
– Kétféle oka volt a címadásnak. Részben az, hogy a műsor Juhász Gyula Adagio című versével indul. Másrészt ez a zenei műszó előrejelzi, hogy nyugodt, kényelmes, csendes, pihentető hangulatot ad a műsor.
Egyfajta léleksimogatás az egész.
– Mit üzen a pécsi közönségnek?
– Nagyon örülök, hogy Pécsett is bemutathatjuk ezt a produkciót. Sok személyes kapcsolatom van a várossal, emberi és művészeti szempontból egyaránt, de turistaként is kellemes emlékeket szereztem ott. Bízom a pécsiekben, hogy eljönnek és azzal a kedves, meleg hangulattal fogadnak minket, amivel szoktak, majd pedig elégedetten mennek haza.
(x)
