Magyarországon 15 éve adják át a Magyar Polgári Repülésért Érdemérmet, amelynek odaítéléséről tavaly is közösen döntöttek az ágazat szakmai szervezetei, meghatározó gazdasági társaságai és sportági szövetségei. A hazai polgári repülés érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenységért járó kitüntetést évente legfeljebb négyen kaphatják meg, a díjazottak között pedig tavaly ott volt Füredi László, a Pécs-Pogány Repülőtér 61 éves védelmi tisztje is. Vele beszélgettünk munkájáról, a repülésről és a repülőtérről.
– Mióta foglalkozik repüléssel, hogyan kezdődött a karrierje?
– A repüléssel 1978-ban ismerkedtem meg Kaposváron, a repülőgép-modellezésnek köszönhetően. Ebben az évben felvételt nyertem a Mezőgazdasági Főiskola repülőgépvezetői szakára Nyíregyházán. Alapvetően a polgári repülésnek képeztek itt szakembereket, főként mezőgazdasági pilótákat. Repülőgépekkel, a tényleges repülőgép-vezetéssel 1980 óta foglalkozom, tehát most már lassan 41 éve.
– Milyen pilóta szeretett volna lenni?
– A főiskola után helikopterpilóta szerettem volna lenni a hadseregnél, de a katonai orvosi vizsgálaton sajnos kiszórtak, ugyanis állítólag a helikopterek által keltett rezonanciát a gerincem nem bírta volna. Így kerültem Békéscsabára, a helyi repülőtéren lettem a repülőklub titkára, majd főoktatója, mikor pedig ez a pozíció megszűnt, a reptér szakmai vezetőjének neveztek ki 1990-ben, 2002-től pedig a repülőteret működtető cég ügyvezetője lettem. A békéscsabai reptéren 2009-ben fejeztem be a munkát, ezután egy kis ideig a győri repülőtéren segítettem be, majd 2010-ben kerültem a pécs-pogányi repülőtérre, ahol épp megürült a védelmi tiszti pozíció. Azóta, közel 11 éve dolgozom itt.
– És mit csinál egy repülőtéri védelmi tiszt?
– A védelmi tiszt a repülőtér biztonságos működéséért és többek között utasbiztonsági technológiák kidolgozásáért, az itt dolgozók munkavédelmi tudatosságának fenntartásáért felel. A védelmi tiszt dolga például, hogy a repülőtér területére ne kerüljenek be a repülést veszélyeztető tárgyak, elemek, vagy akár emberek. Nagyon szép kihívás egy repülőtér biztonságosságának biztosítása, annak tudatában pedig főleg az, a szabályozás nem tesz kivételt kis és nagy repülőterek között, ugyanazok az előírások vonatkoznak ránk is, mint például a Liszt Ferenc-reptérre.
– Egyébként vezet még repülőt, szokott repülni?
– Mind a mai napig, igen. Különböző szinteket értem el a repülőgép-vezetésben, tulajdonképpen csak berepülőpilóta nem voltam. Többek között oktató is vagyok, motoros-, vitorlázó-, kereskedelmi- és többek között ultrakönnyű repülőgépek vezetését is taníthatom. Sajnos a repülési lehetőségek szűkülnek az országban, ezért ritkábban tudom gyakorolni már a repülést, hobbi szinten is keveset repülök. Ennek ellenére eddig összesen közel 5 ezer órát töltöttem a levegőben.
– Mi az, ami megfogta a repülésben?
– Minden egyes repülés, minden egyes repülőgép vezetése más és más, soha nem ugyanolyan, soha nem ugyanaz az élmény, ezt nagyon szeretem ebben a szakmában. Ugyanakkor számomra a legfontosabb az, hogy ezt a mindig változó élményt és a mögötte lévő tudást átadjam másoknak, így pedig sok új leendő pilótát ismerhessek meg. Emellett érdekes és izgalmas dolog megtapasztalni, ahogy a repülés a szemem láttára fejlődik, és hogy én ennek a részese lehetek.
– Sokan akarnak manapság megtanulni repülőgépet vezetni?
– Igen, akadnak jó páran, illetve akadtak a járvány kitörése előtt. Mivel a pécs-pogányi repülőtéren nincs jelen oktatószervezet, ezért úgymond áttételesen, többnyire Szekszárdról kerülnek ide a növendékek, a legtöbbjük külföldi. Ez a repülőtér egyébként elég jó forgalmat bonyolít, főleg épp az oktatás-képzésnek köszönhetően. Magas az itt megforduló gyakorlógépek száma, ami főként a repülőtér megfelelő felszereltségének tudható be. Alkalmas a reptér éjszakai repülésre is, emellett kevesen tudják, de nálunk van egy olyan ILS-leszállássegítő rendszer is, amiből az országban egyáltalán nincs sok, főleg nem a déli területeken.
– A tanulókon kívül kik használják még a repülőteret?
– A gazdasági szféra szereplői előszeretettel szállnak le és fel innen, több Pécsett vagy Pécs környékén, a régióban letelepült külföldi vállalat használja a repteret, és nagyon sok vadász és vadásztársaság is. De azért más ez, ahhoz képest, amikor működött még a személyszállítás. Jó volt akkor látni az emberek arcán az örömöt, amit az okozott, hogy innen tudtak repülővel elutazni üdülni. Tényleg olyan volt, mint minden nagy repülőtér, csak hát kicsiben. Ez az utazási forma jelenleg nem elérhető, bár a repülőtér vezetőivel folyamatosan dolgozunk ennek biztosításán. Ettől még a pécs-pogányi repülőtér fontos szerepet tölt be az országban, egy kis kapocs a világ felé a mai napig. Mások azért küzdenek, hogy legyen repülőterük, nekünk van, ezért meg is kell becsülni.
