Egy harminc fős családi vállalkozásból nőtte ki magát az immáron több mint 180 embert foglalkoztató pécsi cipőgyár. Naponta 850 pár felsőrészt és 1400 lábbelit készítenek a Semler Kft. alkalmazottai az egyedi igényekhez is alkalmazkodva, a 34-es mérettől egészen a 47-esig. Alfred Burkhart ügyvezető beszélt lapunknak a múltról, jelenről, és persze a jövőről is.
A cipőgyár a napokban kezdi meg a többlépcsős költözést a pécsi bőrgyár területére, ahol több és a gyártóegységek kialakítását tekintve sokkal jobban kihasználható hely áll majd a rendelkezésükre, ráadásul az állami támogatásnak hála az új épületet nem bérlik majd, hanem megvásárolták.
Habár jelenleg annak kell örülni, ahogy azt a német származású ügyvezetőtől megtudtuk, hogy a járvány miatti krízis okán senkit sem kellett elküldeniük a munkatársak közül, óvatosan azért nagy terveket szőnek a jövőre nézve.
– Jelenleg világszerte több mint 25 országba szállítjuk ki a Pécsett gyártott lábbeliket, az export nagy része a kezdetektől a mai napig Németországba történik. A megrendelések nagyjából 70 százalékát teszi ki ez a rész, további 30-at pedig minden más ország. Sajnos Magyarországon mindeddig nem lehetett megvenni a Semler Kft. cipőit, ezen azonban a jövőben változtatni szeretnénk. Mert habár nem olcsók a termékek, bízunk benne, hogy itt is van az a réteg, aki magasabb összeget is tud áldozni a kiemelkedő minőségre. Ha minden jól megy, az új gyárépületben majd egy saját boltot is kialakítunk. Emellett például egy szakképzésre alkalmas termet is elkülönítünk, bár az még nem világos, hogy ez csupán belső tréningekre, vagy akár tanulók számára is látogatható lesz-e. Habár jelenleg a cél nálunk is, mint annyi vállalatnál a túlélés, de bizakodó vagyok, remélem, hogy akár még létszámbővítésre is sor kerülhet a távolabbi jövőben – árulta el lapunknak Alfred Burkhart.
Kiemelte, eddig egyébként szerencsére jól átvészelték a koronavírus-időszakot: kevés volt a megbetegedés a munkatársak között, a gyártási folyamatokon nem kellett változtatniuk, csak az első pár hónapban voltak kisebb gondok a külföldi szállítást illetően.
Az ügyvezető is elmondta: ahogy sok más iparágban, úgy a cipőgyártásban is küzdenek a régóta fennálló szakképzett munkaerő hiányától, főként ami a felsőrészekkel foglalkozó varrónőket illeti. Mint kiemelte, a cég által jelenleg alkalmazott hölgyek rendkívül jól végzik a munkájukat, azonban az átlagéletkoruk viszonylag magas, így hamarosan valószínűleg problémát fog okozni a dolgozók pótlása. Emellett mindig keresnek jól képzett embereket a bőr előkészítésére, tűzésére is.
Az egyébként német származású Alfred Burkhart nagyon szeret Pécsett élni, a várost idestova már közel 15 éve nevezheti otthonának. Kérdésünkre azt is elárulta, hogy jelenleg – már csak családja miatt sem – nem tudja képzelni, hogy visszaköltözzön Németországba. Mint mondta, a szerinte nagyon élhető és izgalmas Pécsben igazán a „teljes csomagot” kedveli: vagyis nem csak a belvárost, de a környéket is, mint Orfűt, a Mecseket, illetve Villányt.
Múlt és jelen
Mint az a vállalat honlapjáról is kiderül, a mai cipőgyár elődje családi vállalkozásként működött Sós és Tóbiás Kft. néven 1991-től. Az 1990-es évek közepén már a Carl Semler Schuhfabrik GmbH & Co. KG adta a megbízások döntő hányadát, majd az addigi partner 2004-ben megvásárolta a vállalkozást. A cég neve két évvel később lett Semler Kft.
A termelés folyamatos volt, a látványos modernizáció és bővítés pedig 2009-ben indult, ami új, 800 négyzetméteres munkacsarnok, szociális blokk, étkező, öltöző kialakítását jelentette. A modern tűzödét, már új, automatizált gépsorral rendezték be.
Most pedig több mint negyedmilliárdos kormányzati támogatással 7500 négyzetméteres saját tulajdonú, környezetvédelmi és anyagi szempontból is jobb csarnokba tud költözni a vállalat.
