Nagynyárád határában, mintegy 5 hektáros területen zajlik régészeti feltárás. A Janus Pannonius Múzeum vezetésével folyó munka leletekben páratlanul gazdag, a késő neolitikumtól egészen a Krisztus utáni 6. századból származó tárgyakig tártak fel már leleteket a szakemberek.
Amikor eldőlt, hogy az M6-os autópálya Bóly és Ivándárda közti szakaszát is megépítik, és így a sztrádát levezetik egészen a horvát határig, már lehetett tudni, hogy a nyomvonal kialakítása előtt a régészek fogják birtokba venni az építési területet. Az ugyanis egy lelőhelyekben roppant gazdag térség. Az ásatás jelenlegi állásáról számolt be a Janus Pannonius Múzeum a Nagynyárád határában található munkaterületen.
– Az új autópálya-szakasz megépítése a régió gazdasága szempontjából nagyon fontos – mondta el dr. Csornay Boldizsár, a JPM igazgatója. – Éppen ezért a kollégáim már február elején, a kemény mínuszok közepette megkezdték itt a munkát. Már a tavalyi évben terepbejáráson voltunk, és felderítettük, hogy 14 nagy lelőhely is van ezen a területen. Ahol most vagyunk, Nagynyárád mellett van az egyik legnagyobb és legfontosabb lelőhely, csak ez közel 5 hektár. Ami igazán különlegessé teszi a területet, az az, hogy majd’ 6000 évet ölelnek fel az itt található régészeti emlékek.
Csornaytól megtudtuk, hogy a területen még a Krisztus előtti ötödik évezred környékén élő lengyeli kultúrától is maradtak fenn leleltek, de több, már a 6. századból származó, az akkor itt lévő germán népcsoporthoz tartozó tárgyat is találtak már. Az ásatásokat irányító egyik vezető régész, Gulyás Gyöngyi arról számolt be, hogy a lengyeli korszakból 66 anyagnyerő gödör került elő, ami nagyon nagy szám. Az egész Dél-Dunántúlon nincs még egy olyan lelőhely, ahol hasonló számú anyagnyerő gödörre bukkantak volna.
– Nagyon nagy mennyiségű leletanyag került elő belőlük – mondta Gulyás. – Állatcsontok, kerámiatöredékek, egykori használati eszközök, megmunkált kőeszközök. Ami még különlegesebbé teszi ezt a lelőhelyet, hogy a lengyeli korszakból már legalább 15 temetkezést is feltártunk.
E korszak temetkezési szokására jellemző, hogy az elhunytat oldalra fektetve, zsugorított (alvó) helyzetben temették el. Sok feltárt temetkezési helyen, az emberi maradványok mellett festett edényeket, vagy spondylus kagylóból készített karperecet is találtak. Ebből a korszakból néhány felszín feletti épület nyomaira is rábukkantak, azonban azok pontos kinézetére csak következtetni tudnak, az épületek cölöplyukain kívül ugyanis más nem maradt fenn belőlük.
A másik vezető régész, Gallina Zsolt a népvándorlás korában a területre érkező germánoktól fennmaradt leletekről beszélt.
– Nagyon érdekes települést hoztak létre a germánok itt – magyarázta Gallina. – Nem a korabeli, utcás szerkezetű falut, hanem a később a vikingekre is jellemző, cölöpös szerkezetű udvarházakat, majorságokat, egymástól viszonylag nagyobb távolságra. Az országban egyedülálló módon 25 épületet sikerült feltárnunk ezen a területen. Arra utaló jeleket is találtunk, hogy a római korból itt maradt villák építőanyagait használhatták fel a germánok a kemencéik építésére, ugyanis kövek mellett római téglákat is találtunk a kemencék maradványaiban.
Gallina azt is hozzátette, hogy a germán település mellett a tíz sírból álló temetőjüket is megtalálták.
A régészek folytatják a munkát, és abban bíznak, hogy az eddig is roppant gazdag lelőhelyen további régészeti leleteket tudnak feltárni az autópálya építése előtt.
