Életének 80. évében elhunyt Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, művelődéstörténész, a nemzet művésze – közölte a Magyar Művészeti Akadémia (MMA), amelynek tiszteletbeli elnöke volt. A művész, művelődéstörténész 79 éves volt.
Jankovics Marcell 1941-ben született Budapesten. Családját 1951-ben kitelepítették Öcsödre, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza. Édesanyját rokonok fogadták be, az akkor még gyermek művészt nagynénje nevelte. A leckéit nagyapja – aki író, politikus, ügyvéd volt, s hegymászóként is jelentős eredményeket ért el – íróasztalánál írogatta. Nagyapja könyvtára, a személyes tárgyak, amelyek körülvették, a család szellemisége iránytűként mutatta útját, ám az édesanya jelenlétének hiánya, az édesapját ért atrocitások, a terror árnyéka, a bizonytalanság megkeserítette általános iskolás éveit.
1955-től a pannonhalmi bencés gimnáziumban tanult, ott is érettségizett. Édesapját 1956-ban kiszabadították a börtönből, az ott korábban elszenvedett agyvérzése miatt azonban munkaképtelenné vált, s egész életében gondozásra szorult.
A gimnázium elvégzése után Jankovics Marcell kétszer egymás után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára jelentkezett. Nyíltan édesapja „bűnei” miatt nem vették föl. 1959–1960-ban az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat (ERŐKAR) Anyagvizsgáló Laboratóriumában dolgozott, előbb anyagmozgató segédmunkásként, majd betanított csőtágítóként. Ennek a munkahelyének köszönheti a továbblépést: egy munkatársa „közvetítette” a Pannónia Filmvállalathoz (utóbb Pannónia Filmstúdióhoz, majd Pannóniafilm Kft.-hez), ahol 1960-tól fázisrajzoló-gyakornokként kezdhetett dolgozni.
1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot. Pályája ettől kezdve ívelt fölfelé. Újabb és újabb nemzetközi sikereket és szakmai elismertséget hozó kisfilmeket készíthetett, közben kialakult saját művészi koncepciója, ars poeticája is.
1971–72-ben már tanított, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban animációt oktatott. 1973-ban elkészült az első, egészestés rajzfilmje, a János vitéz, amely a magyar rajzfilmtörténet életében is fordulópont, mérföldkő, és mindmáig siker a magyar nézők körében.
Az egészestés filmek mellett a kisfilmek készítését sem hagyta abba, sorra nyert velük a nemzetközi szakmai megmérettetéseken; a Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra is jelölték.
1977-ben elkészíti a Küzdők című rövidfilmjét (Cannes-i Arany Pálma Díj). A három fekete-fehér rövidfilmje (Mélyvíz [1971], Sisyphus, Küzdők) valamiféle triptichon részeinek tekinthetők, a témák mitológiai allegóriákba vannak kódolva.
1977-ben elkezdte a Magyar népmesék című sorozatot, amelyet forgatókönyvíróként, rendezőként, tervezőként 2002-ig gondozott.
1981-ben mutatták be második egészestés filmjét, a Fehérlófiát, amely nemzetközi elismerést is hozott: elnyerte a Minden idők legjobb rajzfilmje című díjat.
Következő egészestés filmje az Ének a csodaszarvasról (2002), amelyet Szörényi Levente felkérésére készített el, a amelybena magyar ősmítoszt dolgozta fel, annak asztrálmitológiai interpretációját adva.
Régóta dédelgetett terve valósult meg Az ember tragédiája (2011) elkészültekor; a monumentális, 160 perces alkotáson 23 évig dolgozott.
Az utóbbi években a Toldi megrajzfilmesítésével foglalkozott.
Az MMA megemlékezésében azt írta: Jankovics Marcellt rajzfilmrendezőként ismerte meg a világ, de a grafikusi, könyvillusztrátori tevékenysége is meghatározó volt, valamint művelődéstörténészként is maradandót alkotott. Cikkei, tanulmányai és számos könyve jelent meg – főleg művelődés- és művészettörténeti tárgyban. Vizuális művész, közéleti ember, népmesekutató, reneszánsz műveltségű gondolkodó volt, akinek munkássága páratlanul sokszínű és szerteágazó. Túlzás nélkül jelenthetjük ki: Jankovics Marcell életműve meghatározó része marad a magyar kultúrának.
Forrás: HVG
