Aljas, putyini mélységeket elérő húzás a kormány részéről pedofiltörvénybe gyűlöletkampányt csomagolni az LMBTQI-emberek ellen.
MESTER ZOLTÁN JEGYZETE
Más oka nem is nagyon lehetett, mint rideg számítás, dekára kimért várható politikai hatás és ellenhatás, felhergelt emberek, összezavarodott ellenzék. Nem ment volna az emberi lélek sötétebb bugyrainak alapos ismerete és kihasználása nélkül.
Józanabb társadalmakban is kihívás értelmes vitát nyitni egy pedofiltörvény kapcsán. A gyermekek védelme alapvető norma, minden vita felett álló kérdés, a párbeszédet pedig könnyű eltéríteni és megmérgezni.
A magyar tervezettel kapcsolatban óvatosan megfogalmazott kritikák és aggodalmak gyorsan önbeteljesítő jóslattá váltak. A legveszettebb propagandisták első kommentárjai előre vetítették a kormány valódi szándékát, hogy a törvény célja nem is annyira a gyerekek védelme, mint fontos eszköz az LMBTQI-emberek elleni gyűlöletkampányban. Azonban az, hogy mennyire félelmetesen működő fegyver, most vált igazán egyértelművé.
A sokáig halogatott, a gyermekek elleni erőszak ellen meghozott törvényt megalkotói szándékosan eltérítették, eredeti céljától megfosztva elkeserítő politikai céloknak rendelték alá. A folyamat még az elmúlt évek merész húzásai mellett is példátlan.
A fásultság ellenére a kötelező felháborodás és tiltakozás mellé megmozdul az érzékeny honpolgárok egy része, néhány közéleti személyiség is beleáll, miután meghallja magában a tisztesség hangját. Bízva abban, hogy az állampolgárok nagy része átlát a szitán.
Ez érdemben nyomásgyakorlásra kevés lesz. A törvénycsomag sérelmezett változatának elfogadását semmi nem akadályozhatja meg, a bajszos toll teszi a dolgát, a legbátrabb szavazógépek nyomják a gombot, a propaganda magasra pörgeti a fordulatszámot, és meglincseli azt is, aki felszólal, és azt is aki csak hallgat. Közben a gyerekek ellen erőszakot elkövetőket törvényi szinten mossák össze LMBTQI-emberekkel, össze keverve két teljesen különálló dolgot.
Mégis fel kell szólalni, alá kell írni, ki kell menni tüntetni. Nem ellenük és miattuk, hanem azokért az emberekért, akiknek sokat jelent majd a kiállásunk, akiket biztosítanunk kell arról, hogy mellettük állunk.
“…lelkiismeret ellen cselekedni nem üdvös”
Nehéz lesz azoknak a kormánypárti képviselőknek, akiknek fontosabb lesz a pártfegyelem, mint a saját identitásuk és lelkiismeretük, és akiknek annak biztos tudatában kell tükörbe nézni szerda reggel, hogy tevékenyen részt vettek Magyarország rosszabbá tételében.
Bár a Szájer-ügy és a rosszindulatú pletykák mást sejtetnek, a nemi identitás és szexuális irányultság a kormánypártokban, kormánypárti képviselők és szavazók, családtagjaik körében ugyanúgy sokszínű, mint a társadalom bármely más csoportjában. És ez így van rendjén. De a lelkileg megroppant, életre szóló szorongást és meghasonulást szenvedő személyiség annál több van. Tökéletesen normális, átlagos emberek, akik a saját identitásukat áldozzák fel a karrier, egzisztencia, világkép, valahová tartozás érzése miatt.
Az ő személyes tragédiájuk szomorúsága azokéhoz hasonló, akikre a tükörből nem csillan ugyan megvetés, de barátaik, rokonaik és ismerőseik szeméből annál inkább. A gyermekeik szemében látni mindennél beszédesebb lesz.
A kormánypárt minden erőfeszítése ellenére ugyanis ebben az országban több a tisztességes ember. Jóérzésű, becsületes és empatikus emberekből áll.
A világ boldogabb és szabadabb, mindennapjait az emberi jogok alapján rendezni igyekvő társadalomra az jellemző, hogy a szexuális irányultságnak akkora jelentősége van, mint hogy valaki hord-e szemüveget, szereti-e a hawaii pizzát, vagy hallgat-e K-popot. Amíg a szeretetre és nem az erőszakra épül, amíg tiszteletben tartja a másik embert, ez így is van rendjén.
Ezzel szemben cselekedni túl sokáig nem üdvös.
Mert törvényszerűen megtörténik, hogy a jól kimért rajongótábor is úgy kel fel egy reggel: ebből elég. Nem ma kelt fel úgy, nem is holnap fog, de nem is olyan sokára igen, jó eséllyel egy éven belül, hogy a szavazófülke gyógyító magányában behúzza a feloldozást jelentő x-et.
Talán az ellenzék nagyobb része is rádöbben addig, hogy ha a fontos dolgok nem az elszámoltatásban rejlenek, hanem az erőfeszítésben az emberi jogok, a demokratikus intézmények és a keresztény szellemiség helyreállításában. A legutóbbi választások egyik keserű tanulsága az, hogy ez nem lesz magától értetődő, de a közakarat érvényesítésre megnyílik a remény és lehetőség.
Van egy jó hírem: minden gyalázat ellenére mégiscsak kétségbeesett kapálózás a gyűlöletkampány. Ha sikerül is néha, idővel mindig kiderül, mennyire szélmalomharc az ideológiai nevelés. Az egészséges gyerek természeténél fogva lázadni fog, irtózni a fingszagú, dohos dolgoktól, a pörköltfoltos ingektől. A gyerekkor csodája a csalhatatlan érzék annak felismerésében, hogy ha valamit le akarnak tolni a torkunkon, ha valamiről meg akarják mondani, hogyan gondolkodjunk róla. És a gyerek lázadni fog ellene.
A gyerekek természetében ott az igazság megismerésére való belső késztetés, a kíváncsiság, nyitottság, tanulni vágyás.
Megnyugtatásul mondom, hogy kormányzati félelmek alaptalanok. Ha létezne is, a vélt liberális érzékenyítés éppúgy hatástalan lenne, mint a valóban létező orrvérzésig tolt ostoba kormányzati propaganda és történelemhamisítás, mert a gyereknek csalhatatlan szimata van.
Ma már nem kell idegen nyelvű mesekönyvet olvasni azért, hogy a lapokon ne csak a tükörképeink szaladgáljanak. A lapokon barna, sötét, fekete, arab, kínai, indiai emberek köszönnek vissza, fele-fele arányban nők, mozgáskorlátozottak, és igen, melegek is, ahogy a társadalomban, a maguk természetes arányaiban. És mellé mi szülők elmondjuk, hogyan működik és milyen valójában a világ, és segítünk annak elsajátításában, hogyan találd majd meg a helyedet benne, és hogyan ne dőlj be az ilyen csapdáknak.
Türelmesen válaszolni a kérdésekre, lehetővé tenni a tudás megszerzését, felkészíteni a felelősségteljes döntések meghozatalára, majd biztosítani számára korának megfelelően a választás szabadságát: ebben rejlik a mi feladatunk.
Egy kedves ismerősömmel arról váltottam néhány szót a napokban, mennyi tehetetlen düh viaskodik bennem a fásultsággal a homofób törvényjavaslat kapcsán. Megjegyezte, hogy képzeljem el, milyen nehéz neki, aki a gyermeke kapcsán érintett is. A világért nem akartam összemérni az életünket érintő következményeket, de az első gondolatom mégiscsak az volt: ez nem csak téged érint. Mindenkit érint.
És sokat tehetünk mi is.
Nézzünk körbe, hogy ott legyünk annak, akinek szüksége van rá. Nem maradtok magatokra. Semmi baj nincs veletek. Rendben vagytok úgy, ahogy vagytok. Bocsássatok meg nekünk.
