Születésnapi meglepetésként dobta össze a család és néhány barát azt az utazást, amire majd’ egy év várakozás után, most végre el tudtunk menni. Még Londonban sem voltunk, így a várost is igen érdekes volt látni, de ez az élménybeszámoló a kiruccanás fő attrakciójáról szól: a Warner Bros. Studio Tour London – The Making of Harry Potter című tematikus túráról. Vigyázat, spoilereket tartalmaz!
Tavaly nyáron kaptam ajándékba két belépőjegyet, valamint utazási hozzájárulást, sajnos a járványhelyzet azonban nem engedte, hogy előbb elinduljunk. Nemrég viszont eltörölték az eddig érvényben lévő korlátozásokat, így rögtön váltottuk is be az utalványokat, foglaltuk a repülőt és a szállást. Május 17-én aztán indulás volt Londonba!
Tudni kell, hogy óriási rajongója vagyok a Harry Potter-univerzumnak: ahogy annyi gyerek abban az időben, én is a könyvsorozat itteni megjelenésének köszönhetem, hogy igazán megszerettem az olvasást. Emlékszem rá, hogy a házunk teljes könyvtárát kipörgettem két rész kiadása között, annyira vártam a kis varázslótanonc újabb kalandjait. A hatodik és a hetedik kötetet angolul is megvették nekem a szüleim, mert egyszerűen képtelen voltam várni a magyar fordításig. Mivel akkoriban kezdtem tanulni az idegen nyelvet, sok esetben szótár mellett faltam a betűket. Ez a mánia azóta is – tehát idestova 20 éve – töretlen. A filmeket ugyan közel sem tartom tökéletesnek, de természetesen rengetegszer láttam már őket és bármikor szívesen újra leülök a tévé elé, ha adják valamelyik epizódot. A párom is így van ezzel, még imádott macskáinkat is Minervának és Perselusnak neveztük el, nyilván kedvenc karaktereink után.
Nem csoda tehát, hogy nagyon örültünk az ajándéknak. Viszont ennyi bőven elég rólunk, az olvasóknak pusztán annyit érdemes tudniuk, hogy az életkor itt nem számít: a mágikus történet véleményem szerint bárkit magával ragadhat…
Újra figyelmeztetem a kedves olvasókat, hogy az alábbi beszámoló ugyan nem helyettesíti a személyes élményt, de tartalmaz spoilereket. Tehát, aki maga is részt szeretne venni a túrán, csak saját felelősségre olvassa el. Én szóltam, vagy stílusosan mondhatnám azt is: „csíny letudva”.
A túra – ahogyan a címéből is következik – kifejezetten a filmekről szól. Az óriási terület bejárásához nekünk körülbelül 5 órára volt szükségünk. Lehet kérni vezetőt, de mi inkább magunk fedeztük fel a varázslatos helyszínt. Már a bejáratban lenyűgöztek minket az azt őrző hatalmas sakkfigurák, melyeket az első filmből jól ismertünk. A fogadótérben újabb ámulatba estünk, a plafonról az utolsó részben látható sárkány élethű mása lógott alá, ami egyébként később is nagy szerepet kapott: realisztikusan mutatták be a varázslók bankját, miután azt a bestia hátán menekülő fiatalok szinte lerombolták. A füst, illetve a vizuális- és hangeffektusok miatt az ember szinte úgy érezte, maga is a helyszínen van.
A kiállításhoz hozzátartoztak olyan filmes kellékek, mint jelmezek és parókák, varázslatos lények, bájitalok, horcruxok, kviddicseszközök, járművek, de komplett helyszíneket is berendeztek a stúdió területén: például az Odú konyháját, a griffendéles fiúk hálókörletét, az Abszol utat, a Roxfort nagytermét, a Dursley család házát, de a Gringott’s bank egy részét is. Utóbbi háromba a látogató beléphet, ami óriási élmény, a legkisebb elemekre is figyeltek a díszletrendezők. Izgalmas még, hogy sok mozgó, illetve interaktív elemmel – például seprűlovaglással és rivallóhajtogatással – egészítették ki a túrát. Kulisszatitkokat is elárulnak, valamint a júniusig tartó, Magical Mischief (magyarul mágikus csínytevés) néven futó attrakció kapcsán jó néhány speciális effektust is megleshetünk.
Jó turista módjára megkóstoltuk a vajsört, ami pontosan olyan, mint gondoltuk: édes lötty. A „csokibékás” brownie, amit levezetésképpen vásároltunk, viszont tényleg jó volt. Kisebb csalódás volt a számomra, hogy az étlapon nem szerepelt több, a könyvekből és filmekből ismert fogás és ital. Viszont az éttermi dizájn abszolút méltó a helyhez: nem hiányoztak a sorozatból ismert „lebegő” gyertyák sem.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a túra felülmúlta a várakozásainkat, az egész szuper volt. Ha ki kellene emelnem egy kedvenc részt, akkor az a Tiltott Rengeteg volna, oda belépve úgy éreztem, mintha tényleg egy másik világba kerültem volna át. A sejtelmes és kissé ijesztő sötétség, a valóságos hatású lények komolyan letaglóztak. Arachnophobia esetén azonban adódhatnak gondok, Aragog és gyermekei mozognak és bizony kinézetre igazinak tűnnek.
Összességében tehát remekül éreztük magunkat, kedvem lenne akár már most is újra ott lenni. Kilépve valamilyen szinten újra átéreztem azt, mikor anno a könyv utolsó oldalával véget ért a kedvenc történetem. Aki szereti a J.K. Rowling által papírra vetett, majd a filmstúdió által megjelenített világot, ha teheti, mindenképp látogasson el legalább egyszer az angliai bejárásra!
