Tovább zsugorodtak az életbiztosítási díjbevételek az idei első negyedévben, a társaságokhoz 114,1 milliárd forint folyt be, ez több mint 3 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál, holott már a 2010 első három hónapjában regisztrált 118,1 milliárd forintnyi életbiztosítási díj is mintegy 10 milliárd forinttal volt kevesebb, mint három évvel azelőtt – közölte a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) hétfőn az MTI-vel.
A 2011 első negyedévi díjbevételeken belül 67,3 milliárd forintot fizettek be az ügyfelek a folyamatos díjas szerződésekre, míg az egyszeri díjasokra, illetve eseti díjként 46,8 milliárd forintnyi befizetés érkezett a biztosítókhoz. Az arány lényegében megegyezik az egy évvel korábbival, így az életbiztosítási piac közel 4 milliárd forintos csökkenése az egyszeri díjas piac csökkenésének tudható be.
Miután az egyszeri díjas biztosítások inkább befektetések, mint biztosítások, az állományuk aszerint változik, hogy a befektetési piacon hol érhető el nagyobb hozam. Kifejezetten igaz ez az egyszeri díjas befektetési egységekhez kötött (unit linked életbiztosítások) életbiztosításokra.
Az életbiztosítási piac zsugorodása a szerződések darabszámán is nyomot hagyott: a 2011. március végi 1,96 millió szerződés több mint 111 ezer darabbal volt kevesebb, mint az egy évvel korábban nyilvántartott 2,08 millió. Ez arra utal, hogy a lejáró, illetve megszűnő kontraktusokat nem tudták pótolni az új kötések.
A változásnak oka az is, hogy a múlt század 90-es éveinek első felében volt felfutóban a magyar életbiztosítási piac, és az akkor kötött szerződések mostanában járnak le. A biztosítók – éppen a magán-nyugdíjbiztosítás marginalizálása miatt – arra készülnek, hogy a lejárt életbiztosítások tőkéjét nyugdíjbiztosításként vonzzák vissza magukhoz.
A MABISZ közleménye idézi Molnos Dánielt a szakmai szervezet főtitkárát, aki szerint elengedhetetlen, hogy a lakosság ráébredjen a hosszú távú öngondoskodás szükségességére.
A Swiss Re viszontbiztosító 11 nyugat-európai országra és Lengyelországra kiterjedt felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 11 százaléka vélte úgy, hogy megfelelő anyagi biztonsággal rendelkezik a családja arra az esetre, ha mint családfenntartó, esetleg munkanélkülivé válna, súlyos betegségben betegedne meg, illetve hirtelen meghalna. A megkérdezettek mindössze 26 százaléka vélte úgy, hogy a családfenntartó elhalálozása esetén az állam képes lenne a korábbi időszakhoz hasonló ellátást biztosítani a hátramaradottaknak.
