Létezik egy messzi-messzi varázslatos hely Horvátországban, amely több mint 20 éve vonzza ellenállhatatlanul a szívemet: ez a gyönyörű Vis-sziget, ahol családom és sok barátunk üdül együtt minden júniusban. 2022-ben is körülbelül 70 magyar állampolgár – legtöbbjük pécsi és baranyai – utazott el közösen. Jöjjön egy rövid élménybeszámoló!
Miért éppen a Vis?
Édesapám 1997-ben járt először egy filmforgatás alkalmával a szigeten. A látvány azonnal lenyűgözte, így nagy álma volt megmutatni szeretteinek a szépséges helyet, végül néhány évvel később úgy döntöttek egy kollégájával, hogy közös családi nyaralást szerveznek oda.
Ekkor – csaknem 20 esztendővel ezelőtt – kezdődött tehát a történet, melyről akkor, kicsi gyerekként még csak nem is sejtettem, hogy az egész életemet átszövi majd.
A következő alkalommal valamivel többen lettünk, majd még néhányan csatlakoztak, és így tovább, gyarapodott a közösség. Szerencsére ez a tendencia folyamatos – bár hozzá kell tenni, sajnos a „kemény mag” több tagja időközben elhunyt és nagyon hiányoznak –, már nem csak rokonok és barátok jönnek velünk, mindig akadnak új arcok is, illetve ahogy korábban én és a kortársaim, úgy most is sok gyermek cseperedik fel úgy, hogy minden júniusban a csapatunkkal együtt pancsol az Adriai-tengerben. A mi kollektív kis utazásunk legnagyobb vonzereje egyértelműen a csodálatos környezetben és a jó társaságban rejlik, ezek miatt már megéri megtenni a hosszú utat.
Hosszú út? Bizony.
A társaság minden évben június közepén indul el a szigetre. A spliti kikötőt mindenki saját kocsival közelíti meg, ezután komppal haladunk tovább együtt. A hatalmas hajón nem csak a (Pécstől) körülbelül 7 órás autóút fáradalmait lehet kipihenni a 2,5 órás menetidő alatt, érdemes megkóstolni a pécsi és környékbeli finomságokat is, melyekkel hagyományosan meglepik egymást az útitársak.
Mi a szüleimmel és a párommal idén is tettünk egy kisebb kitérőt a komp indulása előtt, elkerülve az éjszakai utazás hátrányait megszálltunk a Magyarországi Horvát Országos Önkormányzat nyaralójában, amit mindenkinek jó szívvel ajánlunk. Hogy miért, ebből a cikkből kiderül. Vlašići egy kis falu, ami a Pag-szigeten helyezkedik el, és ahogy a Vis, úgy ez a hely is lélegzetelállító, ahogy az alábbi képeken látszik.
Ennyi idő után sem unalmas?
Ha röviden akarnék válaszolni: kicsit sem. De azért kifejteném bővebben is. Egyrészt minden év más, hiszen átalakul az egész világ, csatlakoznak új arcok, a szigeten pedig kisebb-nagyobb változásokkal találkozunk – új épületeket, számunkra addig ismeretlen partszakaszokat fedezünk fel, más-más programok teszik színessé a napokat. Hozzá kell tennem, én
olyan elfogult vagyok a Vis iránt, hogy valószínűleg akkor sem unnám meg az ismétlődést, ha semmilyen fordulat nem következne be.
Viszont mélyen hiszek abban is, hogy ha valaki egyszer ellátogat oda, hozzám hasonlóan fog érezni, így abszolút nem szégyellem bevallani a részrehajlásomat.
Mindenesetre 2022 számomra többek között azért különbözött a korábbi évektől, mert első alkalommal részt vettem egy esti vetítésen a helyi szabadtéri moziban. A Mamma Mia! második részét néztük meg, aminek sok jelenetét a horvát szigeten forgatták. Bár láttam már a filmet, most egészen más volt: hidegrázós élmény volt például, mikor egy idős asszonyt mutattak a vásznon, akit látva több néző hangos ovációban tört ki: valószínűleg egy helyi lakosról lehetett szó ugyanis.
Persze történt más is.
Vis történetéről többek közt érdemes tudni, hogy Josip Broz Tito néhai jugoszláv elnök és a partizánhadsereg főparancsnoksága működött itt a föld alatt, titkos tengeralattjáróbázist is kialakítottak a fontosnak számító tengeri támaszponton – sok egykori katonai objektum ma látogatható, de korábban zárt terület volt a sziget, az elkerített helyekre pedig most sem lehet bemenni, esetleges aknák miatt ugyanis veszélyes. Mi az először velünk nyaralókkal mindig felkeresünk több bunkert, ez idén sem maradt ki. Emellett egy olyan óriási hangárt láttam, amit eddig még sosem. Hozzáteszem, kalandos volt a megtekintés, egy viszonylag veszélyesnek számító homoki viperával is találkoztunk – szerencsére nem túl közelről – a kirándulás alkalmával.
Apropó kígyó, állatok… Az egyik kedvenc társasjátékom, a Macskák szigete is játszódhatna a Vis területén, hiszen rengeteg édes négylábúval találkozhat az ide látogató. Egy, a hotel teraszán rendszeresen vendégeskedő fehér-vörös cicát például Dömötörnek neveztünk el, miután több alkalommal kedveskedtünk neki finom falatokkal. A természetfotók kedvelői is találhatnak bőven témát, szépséges pillangók, kék fadongók, színes tengeri csillagok, vagy éppen a hatalmas, csodás pálmafák és kaktuszok érdemesek egy-egy kattintásra. Mint már említettem, olyan lények is akadnak azért, amikkel nem érdemes ujjat húzni: a dalmát part környékén sok a tengeri sün, illetve idén is láttunk például tűzférgeket a sekélyesben.
Ez csak néhány apróság, amik miatt sosem válik lapossá a horvátországi utazás akkor sem, ha a végállomáson nem módosítottunk több évtizede. Természetesen itt említhetném még a minden évben nagyon izgalmas hajókirándulást, a számos további látványosságot, jópofa robogós túrákat, vagy a búvároktatást is a változatos elfoglaltságok között. Egy szó, mint száz: véleményem szerint bármilyen korosztály megtalálja a számára legkecsegtetőbb aktivitást.
Olyan drága Horvátország, mint arról olvasni lehet?
Az árak valóban emelkedtek 1 év alatt. Ugyan a horvát kormány is elrendelt üzemanyagárstopot, de így is jóval drágábban tankolhatunk, mint itthon. Emellett – ahogy kábé bárhol a világban – valóban több költőpénzzel érdemes számolnunk, ami a boltban való vásárlást, az étkezést-italozást, vagy például a programok árát illeti. Mindazonáltal szerintem, szem előtt tartva, hogy mi az előszezon végén és a régi ismeretségre való tekintettel valamivel olcsóbban szállunk meg a Visen, a tíznapos tengerparti üdülés félpanziós ellátással sem lehetett sokkal drágább, mint például egy bérelt apartmanban töltött hét a Balatonon, koszt nélkül. Hozzáteszem, nyilvánvalóan mindkét országnak vannak olcsóbb és drágább régiói. Szerencsés vagyok, mert a világ számos országában nyaraltam már, de
én akár az egzotikus utakhoz képest is preferálom az Adriai-tengert.
Persze, mindenkinek más az ízlése, de talán ezek a képek némileg árnyalják, mire is gondolok:
Vajon tényleg ugyanitt találkozunk jövőre?
Már 2021-ben kissé aggasztó hírek érkeztek a nyaralással kapcsolatban: megtudtuk, hogy a szigeten több szállodát – köztük az Issát, amit a csapatunk mindig „ellep” – felújítanak a közeljövőben, így kérdésessé vált, hogy ennyien hol tudunk megszállni. Szerencsére idén még a hagyományokhoz híven zajlott minden, sőt, ha minden igaz, 2023-ban sem állít még elénk akadályt a fejlesztés. Azután viszont szinte biztosan el kell gondolkodni valamilyen alternatív megoldáson, vagy új kedvenc úti célt találni – ez utóbbit én a magam részéről biztosan nem támogatnám.
Korábbi évek beszámolói itt olvashatók:
https://www.pecsma.hu/top/minden-nyaron-ellepik-pecsiek-horvatorszag-egyik-szigetet/
Ez is érdekes lehet:
https://www.pecsma.hu/top/egy-hely-ahol-minden-pecsi-otthon-erezheti-magat-vlasici-pag/
Fotók: Matoricz Tekla, Varga Viktória, Gothár Máté
