74 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, a demokratikus ellenzék egykori oszlopos tagja, az első szabadon választott parlament képviselője – írja 24.hu.
Írásai, előadásai, beszélgetései több nemzedék számára mutattak példát arról, legmagasabb szintjén mit jelenthet az „értelmiségi szerepvállalás”, a „polgári öntudat”.
Tamás Gáspár Miklós 1948. november 28-án született Kolozsváron, ahol a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig az Utunk irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.
Az utóbbi évtizedekben fokozatosan a legaktívabb és legnagyobb tekintélyű magyar közíróvá emelkedett. Kritikus szellemisége, a magyar politikai élet és a világpolitika alakulását olykor szenvedélyesen, máskor higgadtan elemző szövegei, interjúi több nemzedék számára mutattak példát arról, legmagasabb szintjén mit jelenthet az „értelmiségi szerepvállalás”, a „polgári öntudat”.
A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagjaként 1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján. Utólag azonban ebben az időszakban végzett ellenzéki munkáját is kritikusan szemlélte.
1989-ben a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben bejutott az első szabadon választott parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője volt, 1992–94 között pedig a párt Országos Tanácsának elnökeként tevékenykedett. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, majd 2000-ben kilépett a pártból.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa volt. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszoraként is dolgozott. 2002-től egy aktivista mozgalom, az ATTAC Magyarország alelnökeként tevékenykedett. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója volt, majd 2009-ben a Zöld Baloldal Párt Európai Parlamenti képviselőjelöltje; 2010 májusától a párt megszűnéséig ellátta a Zöld Baloldal Párt elnöki posztját. 2009-ben Húszéves a Köztársaság díjjal tüntették ki, 2020-ban pedig Budapest díszpolgárává választották. 2022-ben megkapta a Baumgarten-díjat.
Első tanulmánykötete 1975-ben, kolozsvári kiadásban jelent meg, ez volt A teória esélyei. Később a kétkötetes Törzsi fogalmak, illetve A helyzet és a Másvilág című filozófiai művei jelentek meg, legutóbb, 2021-ben pedig az ezredforduló után született tanulmányait összegyűjtő Antitézis.
A filozófus a Partizán vendégeként tavaly októberben beszélt először arról, hogy súlyos betegséggel küzd.
Még több életrajzi adatot olvashatunk a 24.hu cikkében, ide kattintva.
