A Szabad Pécsen jelent meg Büki András professzor, a Pécsi Tudományegyetem idegsebészeti klinikája korábbi igazgatójának publicisztikája az egyetemi modellváltásról. A ma már Svédországban élő orvos a magyar egyetemek fölé rendelt alapítványok vezetőségébe ültetett politikai szereplők miatt felfüggesztett EU-s egyetemi kutatási- és ösztöndíjprogramok késztették megszólalásra. A szöveg címe: Barbárok.
A professzor a neurológiai klinika 80-as évek végi igazgatóválasztásának felidézésével kezdi cikkét. Arra a következtetésre jut, hogy már a rendszerváltás előtt nagyobb volt az egyetemi autonómia mint ma, amikor rendre politikai hátszéllel rendelkező jelöltek kerülnek vezetői pozícióba.
Néhány erős mondat a publicisztikai stílusú szövegből:
- „És Szentágothai, Lissák, Grastyán, Flerkó egykori egyetemét, akárcsak több tucat más, jobb sorsra érdemes, nagy múltú intézményünket egy felfoghatatlan konstrukcióba kényszerítve beszántották az egyetemi autonómiát, a kritikus gondolkodás, a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét, létrehozva a kézivezérlésű, megfélemlítésen alapuló »modellváltást«.”
- „Izgalmas kortörténeti olvasmány lehetne a modellváltást tárgyaló egyetemi fórumok jegyzőkönyve. Mint ahogy a kuratóriumok összetétele is. A nevek nagy része érdektelen; percemberkék, egyszerű szánalmas csinovnyikok, akarnokok és a magyar politika süllyesztőjéből is kicsúszott kollaboránsok olvashatók a listákon.”
- „Gondoljunk csak bele, a hűbérúr által életük végéig kinevezett kuratóriumi tagok kézivezérléssel irányíthatják azt az egyetemet, amit a jelenlegi kuratóriumi elnök még rektorként mint Európa egyik legrégebbi, legnagyobb múltú egyetemét ünnepeltetett ország-világ előtt!”
- „Remélem, akik ma az Erasmussal kapcsolatos döntés miatt felháborodtak, elgondolkodnak, miért nem álltak azok mellé, akik minden lehetséges fórumon tiltakoztak és hozzászólásukkal, szavazatukkal próbálták útját állni a szabad egyetemek elfoglalásának.”
- „Félreértés ne essék, ha a diplomákat és szakvizsgákat honosító nemzetközi szervezet komolyan venné a feladatát és az európai közösség elveit, akkor nem csak a kutatásfinaszírozás, de a diploma elfogadtatása is komoly akadályokba ütközne, hiszen az egyetemi autonómia jelentős korlátozását jelenti az alapítványi modell.”
- „Nem tehetek mást, arra kérem minden egykori kollégámat, a felsőoktatásban dolgozó oktató-kutatótársakat, hogy próbálják objektíven, saját egzisztenciális korlátjaiktól elvonatkozva, mintegy távoli szemlélőként áttekinteni az alapítványi egyetemek helyzetét! Meggyőződésem, látni fogják, hogy nincs az a fideszes pufidzseki, ami a király pucérságát takarni tudná! Ez a rendszer nem maradhat fenn, vagy magunk temetjük végképp el a jövőnket.”
