Nagyböjtzáró gondolatait osztotta meg Felföldi László pécsi megyéspüspök húsvétra készülődve. „Az emberi élet, méltóságunk megélése azon múlik, hogyan hordozzuk életünk keresztjét, hogyan éljük meg keresztutunkat” – mondta.
A püspök a Pécsi Egyházmegye hitéleti műsorában beszélt a húsvéti készületekről, a lelkigyakorlatról, keresztútról, életünk keresztútjáról.
Mint mondta, minden igazi ünnepnek a lényege a magánéletünkben, a családban a készület, a ráhangolódás. A nagyböjt egy nagyon különleges idő, mikor arra készülünk, hogy befogadóak legyünk: nem az önkínzásról, a lemondásról szól, hanem az ajándékról, amit a húsvét ad, és amire készen kell lennünk.
Felföldi László hozzátette, a Pécsi Egyházmegyében szép készületsort indítottak, például több helyszínen megszervezték a lelki délutánt, ahol találkoztak a hívek, beszélgetésekre, szentgyónásra és elmélyülésre is lehetőség volt. Rengetegen, néhol több százan is részt vettek ezeken a programokon – családok, fiatalok, felnőttek.
Az események alapgondolata a hegyi beszéd és a nagyböjt volt: keresztút, imádság, elmélkedés, szentmise. Tartottak emellett egy városi keresztutat is, mintegy utolsó nagy mozzanatként a nagyhét, virágvasárnap előtt.
A keresztút kapcsán a püspök megosztotta, az emberi létnek, méltóságnak a megélése azon múlik, hogy hogyan élem a keresztemet, a keresztutamat. Minden ember élete keresztúti sor, és ha valaki komolyan végignézi Krisztus keresztútjának 14 állomását, felfedezi, hogy róla, rólunk szól, a mi életutunk állomásairól, találkozásainkról, eleséseinkről. Ezeket pedig nem elkerülni kell, hanem jól megélni, mert így tudjuk gazdagítani a lelki életünket.
A keresztút egy imádság, de valójában egy önmagunkra tekintés, értékelése az életünk szeretet- és szenvedéstörténetének.
A városi keresztút nem épp a terv szerint haladt a viharos időjárás miatt, de Felföldi László szerint ez csak hozzátett az eseményhez, hiszen mint mondta, senkinek az élete, keresztútja sem úgy zajlik, ahogy eltervezte. Van egy tervünk, elindulunk, de aztán az élet hoz állomásokat, amiket nem terveztünk be. A pécsi egybegyűlteket megállította a vihar, aztán bevonultak a legközelebbi Irgalmas-templomba, ahol zavartalanul folytatódhatott az elmélkedés, még mélyebb és gazdagabb lehetett a program, mint csak a vonulással – foglalta össze.
https://www.pecsma.hu/pecs-aktual/a-jegeso-sem-tudta-felbeszakitani-a-pecsi-keresztutat/
Aztán elérkezünk a nagyhéthez, mikor a legnagyobb krisztusi eseményekre figyelünk: az utolsó vacsora, a kereszthalál, a feltámadás. Jézus 33 évét, tanítását a nagyhét foglalja össze, itt válik teljessé az egész, ezért fontos ünnepelni. Magunkban is mindig átéljük, élőbbé, érthetőbbé tesszük a saját hitünket – mondta.
A következő három nap is a lényegre irányítja a figyelmet. Az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret és a bort itt hagyja, töretlenül adja át az apostoloknak, és így nekünk, azóta is így éljük meg az oltári szentséget. Utána történik a kereszthalál, melynek üzenete az: az isteni szeretet a végsőkig elmegy. Kik a hőseink? Akik a végsőkig elmennek a szeretetben – egy édesanya, édesapa, egy hitves, egy testvér. Jézus erre egy szép példát mutat: csak a szeretetemet akarom megmutatni, ezért vállalom még a halált is. Nagypéntek szomorú, de győzelmi nap, a szeretet győzelme, mely akkor válik teljessé, ha utána ott van a húsvét, a feltámadás.
[su_quote]Lehet, hogy rámegy az életem dolgokra, de van utána feltámadás, élet. Egy szülő látja a gyermekeiért adott életnek az értelmét, és ez is feltámadás. Vagy egy közösségben, egy iskolában áldoz valaki azért, hogy sikerüljön a cél elérése. A feltámadás, mikor minden értelmet nyer.[/su_quote]
Az emberi élet a szenvedésben, halálban is értelmet kaphat.
És hogy mi hogyan készüljünk húsvétra? Vannak ünnepek, mikor a legfontosabb az elcsendesedés. Az embernek a legnehezebb, hogy ott legyen, ahol van, mindig máshol akar lenni, gondolatban, érzésben, pedig ezért óriási veszteségek érhetik. Gazdagság, öröm, biztonság csak ott ér, ahol ott vagyok. Ezért – mint mondja Felföldi László – úgy kell készülni, hogy elcsendesedem, megállítom az életem, ott vagyok a liturgián, engedem, hogy az az ajándék, ami ott készült nekem, bejuthasson a szívembe, és annak az örömével, gazdagságával tudjak továbbmenni.
A pécsi püspök gondolatait, a teljes beszélgetést alább meghallgathatják.
