Egy családi ház padlásáról került elő a rendkívül veszélyes szerkezet, a részletekről a Magyar Honvédség 1. Tűzszerész és Folyamőr Ezrede számolt be ma közösségi oldalán.
Az eset hétfőn történt, Liptódon, egy családi ház padlásának rendezésekor bukkantak a robbanóeszközre az ott élők, akik az épület hátsó kertjébe vitték a tárgyat, majd bejelentést tettek a rendőrségre.
A tulajdonosok közben észlelték, hogy a feltételezett robbanótest füstölni kezdett, ezért azt homokkal lefedték, a füst szivárgása pedig abbamaradt. Az aggasztó fejleményeket a helyszínre érkező tűzoltóknak is elmondták, majd az ő kérésükre elhagyták otthonukat.
Ezalatt megkülönböztető jelzéssel indult el egy tűzszerész járőr az Irinyi János laktanyából, a parancsnok a helyszínen megállapította, hogy egy második világháborús eredetű, 122 mm-es szovjet ködgránát került elő, gyújtószerkezet nélkül, instabil állapotban.
[su_note note_color=”#f5c7ca” text_color=”#161515″]Az említett robbanóeszköz nagyon ritkán kerül elő, ugyanakkor kiemelten veszélyesnek minősül a köpenyében elhelyezett 4 kilogrammnyi sárga foszfor miatt. Az anyag ugyanis a levegővel érintkezve meggyullad, és mindaddig ég, amíg oxigénhez jut. A folyamat során foszfor-pentoxid keletkezik, így alakul ki a jellegzetes sűrű, fehér színű foszforköd. Az ilyen típusú gránátokat több céllal alkalmazhatták: az ellenséges katonák elvakítására, illetve gyújtófegyverként.[/su_note]
Mészáros Zalán százados, az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred mérnök tisztje a lövedékkel kapcsolatban elmondta, a foszforköd fullasztó hatású, emellett rendkívül mérgező is – belélegzése tönkreteheti a vesét, a májat és a bélrendszert.
„Ha maga a sárga foszfor érintkezik emberi bőrrel, a vegyület 700 Celsius-fokon ég, amíg el nem zárják az oxigéntől, hermetikusan lefedve az érintett bőrfelületet. Amennyiben az égés elér a csontig, az érintett végtagot sajnos amputálni kell” – foglalta össze a sérült ködgránáttal kapcsolatos további veszélyeket a százados.
A különböző kockázati tényezők tudatában az alakulat tűzszerészei a szükséges védőeszközök alkalmazásával lefedték, majd kiemelték a sérült robbanóeszközt. Ezt követően óvatosan egy közeli területre szállították, végül biztonságosan, föld alatti robbantással semmisítették meg.
Az ezred kiemelte, ismét bebizonyosodott: a második világháborús eredetű robbanóeszközöknek nincs „szavatossági ideje”. Sőt, közel nyolc évtizednyi szunnyadást követően is elindulhatnak bennük nem kívánt kémiai reakciók, nem megfelelő kezelés során pedig akár még működésbe is léphetnek.
Ezért ismét hangsúlyozzák: ha robbanótestnek vélt tárgy kerül elő, azonnal rendőrségi bejelentést kell tenni, hogy a tűzszerészek mihamarabb megkezdhessék a veszélyes eszköz kezelését.
