Az eseménynek több újdonsága is lesz, de ami változatlan: az elismerést Bertók László költő születésnapján, december 6-án adják át a pécsi Kodály Központban ünnepi műsor keretében.
A rangos költészeti díjat 2021-ben alapította a Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat, valamint Bertók Attila, a nagy pécsi költő fia. Már az induláskor határozott célkitűzése volt az alapítóknak, hogy – miként az életmű – az elismerés és az átadó esemény is nyisson a társművészetek felé. Két éve a Pannon Filharmonikusok felkérésére az immár kétszeres Artisjus díjas Balogh Máté zeneszerző írt egy, a jeles alkalomhoz méltó zenei szignált, melyet idén a komponista új művének ősbemutatója követ.
A darab a Bertókiáda címet viseli, Harcsa Veronika és Balogh Máté adja elő, de felcsendül az Intrada is, vagyis a díjátadást jelző ünnepi szignál a Pannon Filharmonikusok produkciójában.
Az év különlegessége lesz emellett, hogy a „nagydíj” mellett egy „kisdíjat” is odaítél a zsűri egy 37 évnél fiatalabb, ígéretes pályakezdést magáénak tudó költőnek. A szokatlan korhatárt Bertók László életrajza magyarázza: a költő ugyanis 37 éves volt, amikor az első önálló kötete megjelenhetett.
A Kodály Központban december 6-án 18.00-kor kezdődő ünnepélyes díjátadón Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője lesz a moderátor.
Az estre a belépés díjmentes, jegyek a Kodály Központ pénztárában személyesen, illetve online is igényelhetők. További részletek az esemény, illetve a Jelenkor Facebook-oldalán olvashatók.
A Jelenkor folyóirat volt főmunkatársára, a 88 éve született Bertók Lászlóra Ne púpozd meg a kosarat című versével emlékezett ma, a költő születésnapján:
Ne púpozd meg a kosarat
Ne púpozd meg a kosarat, ne töltsd csordultig
a poharamat borral, csak akkorát mondj,
amekkora pirulás nélkül meghallgatható. A
következő kört is meg akarom tenni, szabadon
szeretnék koccintani, s gondolni azokra is,
akik nem jöttek el, vagy akiknek a jelenléte
zavarna másokat. A gyümölcsöt, a krumplit,
a tűzifát (az örömöt, a gondot) be kell
hordani, s jobb lesz, ha mind befér, ami
kint van még (ha örökké kint marad is valami).
Ne tégy úgy (ne hazudd), hogy minden
bent van már, sőt, hogy a tervezettnél
(a lehetségesnél) több, merthogy mi vagyunk a
legjobbak, és az a dolgunk, hogy erre még
folyamatosan figyelmeztessük is a többieket,
s ha netán kételkednének, akár erőszakkal is
elhitessük velük. Nem a vágóhídon
(az arénában), még csak nem is a hordón (a
pártirodán, a parlamentben, az egyirányú
médiában), hanem a barátaid, a híveid,
a családod, a tárgyaid körében és a saját
bőrödben vagy. Ne vidd a hiúság vásárára,
ne égesd a képeden, ne terítsd ki a végső
számadás előtt, ne hidd, hogy minden írás
rajta van már. Ne siess! Gondolj azokra, akik
folyton lehagynak, pedig oda igyekeznek csak,
ahova természetes tempóban is odaérnének, s
ahol te, úgy tűnik, ott vagy már. Tedd arrébb,
rakd félre az útból a kacatjaidat (a tülekvő
kényszereidet), hadd menjenek. Emlékezz a
fél-állat, fél-ember lényre, aki voltál, aki
sohase akart többet, mint amire szüksége van,
aztán meg föltalálta az alkalmazkodást (a
lemondást). Valami, aminek, ha tetszik, ha
nem, a része vagy, feltartóztathatatlanul és
egyre sebesebben száguld a kikerülhetetlen felé.
Próbáld meg a szabályaid (mértékeid?) közt
tartani, rendezni legalább a saját gondolataidat,
érzéseidet, képzeletedet, önuralommal,
tiszta fehérneműben várni a várhatatlant.
